A vízityúk szőrös, mint egy emlős, kacsalábon evez, mint egy madár, és hüllő módjára rakja tojásait.
Kiderült, hogy a természet használati utasítása ennek a furcsa golyónak éppoly kusza.
Kutatók most térképezték fel egy ausztráliai nőstény vízityúk genomját. Az ausztrál monotrém (egy emlősfaj) genetikai szekvenciáját a Nature című folyóirat május 8-i számában részletezik.
“A vízityúk az emlősök fájának egy nagyon ősi ága, tehát 166 millió évvel ezelőtt volt utoljára közös ősünk a vízityúkkal” – mondta a kutatócsoport tagja, Jenny Graves, az Ausztrál Nemzeti Egyetem összehasonlító genomikai csoportjának vezetője. “És ez valahol az emlősök és a hüllők közé helyezi őket, mert még mindig megtartanak elég sok hüllőszerű tulajdonságot, amit mi már elvesztettünk, például még mindig tojást raknak.”
Hozzátette: “Így nyomon követhetjük velük azokat a változásokat, amelyek a hüllőktől kezdve a szőrzetünkön át a tejtermelésig és az élve született kicsinyeinkig végbementek.”
A primitív emlős Kelet-Ausztráliában a patakok és folyók partján ásott üregekben él, amelyekből táplálkozik. Lapos, áramvonalas teste mindössze 20 hüvelyk (50 centiméter) hosszú, pingpongütőre emlékeztető farokkal és négy úszóhártyás lábbal a végén. A vízidisznó (Ornithorhynchus anatinus) egyike annak a két emlősnek – a másik az echidna (tüskés hangyászsün) -, amelyik tojásokat rak. És a többi emlőstől eltérően a hím korcsmaelefánt mindkét hátsó végtagján lévő apró sarkantyúból képes mérget kibocsátani.
A korcsmaelefántok és más állatok evolúciós kapcsolatainak rendezéséhez a csapat összehasonlította a Glennie becenevű nőstény korcsmaelefánt genomját az emberek, egerek, kutyák, oposszumok és csirkék genomjával. (A csirkéket azért vették be, hogy képviseljék a tojást tojó állatokat, például a kihalt hüllőket, amelyek az evolúció során DNS-ük nagy részét átadták a vízityúknak és más emlősöknek.)
A kutatók szerint a vízityúk genomja nagyjából 2,2 milliárd bázispárral körülbelül kétharmada az emberi genomnak. Génjeinek több mint 80 százalékát megosztja más emlősökkel.
Az emberhez hasonlóan a vízityúk is hordoz egy X és egy Y kromoszómát. Az emberrel ellentétben azonban az X és az Y nem nemi kromoszómák. “Ez azt jelenti, hogy visszamehetünk egészen addig, amikor a nemi kromoszómáink még csak közönséges kromoszómák voltak, amelyek a saját dolgukkal törődtek, és megkérdezhetjük, hogy mi történt, mitől váltak nemi kromoszómává” – mondta Graves.
A kutatók kimutatták, hogy az állatnak 52 kromoszómája van, köztük 10 nemi kromoszóma.
A genomban olyan DNS-szakaszok is voltak, amelyek a tojásrakáshoz és mások a szoptatáshoz kapcsolódnak. Mivel a platypusnak nincsenek mellbimbói, a kölykök az anya hasi bőréből szopják a tejet.
Egy másik furcsaság: Amikor a vízben evez, a vízidisznó csukva tartja szemét, fülét és orrlyukait, és kacsacsőrét antennaként használva érzékeli a zsákmányt körülvevő gyenge elektromos mezőket. Ennek ellenére a vízityúk genomjából kiderül, hogy az állat megtartotta a szagérzékelés génjeit.
A tanulmányt, amelyben több mint 100 tudós vett részt a világ minden tájáról, a Nemzeti Humán Genomkutató Intézet (NHGRI) finanszírozta.
- Top 10 hiányzó láncszem
- Pletyka vagy valóság: A kriptozoológia lényei
- Bámulatos állati képességek