DISZKURZUS
A “fertőzés” csak egy lehetséges oka a bőrpírnak, duzzanatnak, fokozott melegségnek és helyi fájdalomnak. Klasszikusan rubor, tumor, calor és dolor néven ezek a gyulladás jelzői, amelyek a “fertőzésen” kívül számos más betegségben is előfordulhatnak. Tragikus példa erre a gyulladásos emlőrák, amelyet túl gyakran kezelnek rosszul emlőgyulladásként, amíg a kezelésre adott válasz hiánya végül – gyakran későn – rákényszeríti a differenciáldiagnózis egyéb elemeinek megfontolására.
Sokkal kevésbé drámai példa a leírt eset, amelyben egy egyszerű lógó köröm hiányos eltávolítása után egy körömdarab marad, amely aztán kinövés közben a perionychialis bőrbe fúródik. Ez olyan gyógyulási folyamatot indít el, amely nem tud a felbontásig eljutni, mert a szövet minden alkalommal, amikor az ujj a számítógép billentyűzetéhez ér, újra megsérül. Ez nemcsak azt okozza, hogy a seb megreked a gyógyulás egy bizonyos fázisában (angioneogenezis), hanem megakadályozza a folyamat befejezését is. A szövet válaszreakciója az, amit ennél a betegnél látunk, és amit változatlanul (és tévesen) “fertőzésnek” neveznek.”
Ez lényegében ugyanaz a folyamat, amit a benőtt körmöknél látunk, kivéve azt a sajnálatos tényt, hogy felegyenesedve állunk, cipővel összenyomjuk a lábujjat, és járunk rajta – mindezek nagymértékben felerősítik a fájdalmat, a bőrpírt és a duzzanatot. A lábujjaknál gyakrabban, mint az ujjaknál, hajlamosak vagyunk a granulált szövetek gombjának kialakulását is megfigyelni a helyén. Ez a folyamatos, nem megfelelő angioneogenezis eredménye. Néha piogén granulómának (vagy szklerotizáló hemangiómának) nevezik, ez a szövet meglehetősen törékeny, és bármilyen trauma esetén bőségesen vérzik.
Az ujjak akut bakteriális paronychiája, amelyet általában közönséges staphylococcus okoz, nagyjából ugyanígy kezdődhet (természetesen a visszamaradt körömszilánk nélkül). Ez azonban fokálisabban koncentrált bőrpírral és duzzanattal, sűrű, zöld gennyes gyülemlettel és kiváló érzékenységgel jelentkezik, és mindez egyszerű bemetszéssel és drénezéssel enyhül.
Egy ilyen betegnél, valamint a benőtt körmökkel rendelkezőknél eléggé meggyőző a szájon át szedhető antibiotikumok felírása. Ezek azonban soha nem segítenek, és ennek jó oka van: A probléma az “idegen test” intoleranciája, nem pedig a fertőzés. A megoldás a gyógyulási folyamat “újraindítása” a sérülést okozó körömdarab eltávolításával.
TANULMÁNYOK
– Bár a “benőtt köröm” sokkal ritkább, mint a benőtt lábköröm, mindkettőt az élő szövetbe vágódó körömdarabok okozzák.
– A gyógymód a sértő töredék eltávolítása, ami lehetővé teszi a seb gyógyulását.
– A benőtt lábkörmök esetében gyakran szükség van egy további lépésre: a sértő körömmátrix szegmensének elpusztítására kürettálással és/vagy fenol alkalmazásával.
– Az ujjak érzéstelenítését az ilyen típusú beavatkozásoknál soha nem szabad az érintett terület helyi infiltrálásával végezni. Ehelyett alkalmazzon digitális blokkolási technikát, amely sokkal kevésbé fájdalmas, és megfelelő kivitelezés esetén teljes érzéstelenítést biztosít.
– Ellenálljon a késztetésnek, hogy reflexszerűen “fertőzést” diagnosztizáljon, amikor bőrpírral, duzzanattal stb. szembesül. Ehelyett először fontolja meg a gyulladás egyéb lehetséges okait.