Ez a cikk felnyitja a szemed a tudatosság különböző szintjeiről. Felfedezheted, hogy hol állsz mások között az alapján, hogy mi hajt téged és mi állít meg az utadon.
Olvasd el ezt a cikket a végéig, hogy felfedezd, hol állsz a társaid között, ha a tudatossági szintedről van szó.
A magasan működő végeken vagy – azok között az emberek között, akik mindig el tudják érni, amire törekszenek? Vagy a társadalom elvárásai kötik Önt?
Hogyan kapcsolódnak ezek a kérdések az Ön tudatossági állapotához?
MIT jelent a TUDATOSSÁG?
A tudatosság egyike azoknak a fogalmaknak, amelyeket nagyon nehéz meghatározni és megmagyarázni. Ez az a kérdés, amely sokáig foglalkoztatta a filozófusokat.
Az egyik oka annak, hogy nagyon nehéz megmagyarázni, az, hogy nincs mivel összehasonlítani. Hogyan írnád le a színek látását egy vak embernek? Hogyan magyaráznád el, milyen íze van a csokoládénak valakinek, akinek nincsenek ízlelőbimbói? Hogyan magyaráznád meg a boldogságérzetet valakinek, aki képtelen az érzésekre – egy szociopatának?
A mai pszichológia szerint, amikor a tudat meghatározásáról van szó, vannak könnyű és nehéz kérdések. A könnyű kérdések olyanok, mint:
- Hogyan érti meg az elme az információt és kategorizálja azt?
- Hogyan működik a figyelem összpontosítása?
- Mi a különbség a különböző mentális állapotok között?
Ezek a kérdések könnyűek, mert a válaszhoz csak az adott viselkedések mögötti mechanizmusokat kell megmagyarázni. A válaszhoz elsősorban az idegtudományhoz kell fordulni.
A nehéz kérdések azok, amelyekre talán soha nem találjuk meg a választ:
- Mi az a pont, amikor az anyag tudatosságot nyer?
- Mikor kapja meg az újszülött a tudatát – születése előtt, születése után?
- Az állatok tudata különbözik a miénktől?
Az teszi olyan nehézzé a választ ezekre a kérdésekre, hogy nem látjuk, hogyan működik. Az ok-okozati összefüggés nem világos.
Mások azt állítják, hogy a nehéz kérdésekre soha nem fogunk választ kapni. Egyesek megpróbálnak indukciókon alapuló elméleteket alkotni arról, amit már tudunk.
A fizikalizmus szerint a tudat teljes mértékben a fizika változója. Az identitáselméletek hívei úgy vélik, hogy a mentális egyenlő a fizikaival. Csak az a különbség, hogy hogyan tapasztaljuk meg. Azért vagyunk szubjektívek, mert szubjektívek vagyunk. Csak belülről ismerjük az agyunkat, és ez előítéletet kelt az elménkben, hogy az elménk több, mint ami valójában.
A funkcionalizmus szerint a mentális állapotunk annak a szerepnek a függvénye, amit kaptunk. Az agyat alig tartják másnak, mint egy számítógép biológiai beültetését. Csak azért vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk, mert feladatokat kell ellátnunk magunk és mások számára. Nem vagyunk mások, mint gépek.
Nyilvánvalóan ezt az elméletet már korábban is támadták, mert nem magyarázza meg, hogy akkor is van tudatunk, ha nincs szerepünk egy adott helyzetben. A tudatosság, hogy felismerjük, hogy azok vagyunk, akik vagyunk, nem szükséges ahhoz, hogy elvégezzük a feladatainkat. Akkor miért van?
És végül a dualizmus szerint a mentális állapotot meg lehet magyarázni a fizikai világgal, csak nem teljesen. Legalábbis nem elég jól ahhoz, hogy megválaszoljuk a nehéz kérdéseket.
Van egy híres fogalom a dualizmus támogatására. Tegyük fel, hogy van egy zseniális tudós, aki egy fekete-fehér szobába van bezárva, fekete-fehér ruhába öltözve, és egy fekete-fehér tévén keresztül vizsgálja a világot. A neve Martha. Nem idegen tőle a szín fogalma.
Tudja, hogyan működik a szem. Ismeri a különböző hullámhosszakat, amelyek színekként nyilvánulnak meg az emberek szemében. Ismeri a színek neveit. Tudja, hogy a paradicsom piros, és a cseresznye is piros, az alma is lehet piros, és a málna is piros. És mindezek a vörösek különböznek az eper vörösétől.
De ha kiengedik a börtönéből, akkor is valami újat fog tapasztalni, amikor meglátja az epret. Meg fogja tapasztalni, milyen érzés látni a gyümölcs színét. És ez egy másik tapasztalat. És ez a tudás egy másik fajtája.”
Miért gondolkodunk a tudatosságról szintekben?
Most már levezettük, hogy a tudatosság magasabb szintjének elérése azt jelenti, hogy a világról való tudás magasabb szintjét érjük el. A tudatosság magasabb szintjére való eljutás új tapasztalatokat, új érzéseket, és talán még olyasmit is fogsz tapasztalni, amit új érzékekként fogsz megtapasztalni.
De ha a tudatosságot olyan nehéz egyáltalán meghatározni, miért próbálsz meg szintekben gondolkodni a tudatosságról?
Ha olyan nehéz tudni, mi a tudatosság, hogyan tudnád kategorizálni a saját tudatosságod megtapasztalását, és kis dobozokba tenni az elmédben?
Nos, pontosan ez az oka. Azért olyan nehéz meghatározni a tudatosságot, mert nem tudod semmi mással összehasonlítani. De össze tudod hasonlítani a tudatosság különböző stádiumait. A tapasztalatok miatt, amelyeket minden egyes szakaszban elérhetsz. Néhány ember megvizsgálta a témát, és szinteket definiált.
És miért pont szintek? Miért nem csak a tudatosság kategóriáit? Mert a tudatosság magasabb szintjét el kell érni. Lehet rajta dolgozni. És el lehet jutni oda. És nyomon követheted a fejlődésedet egészen odáig.
Nézze, ahogy Vishen Lakhiani elmagyarázza a Tudatmérnökség koncepcióját, és azt, hogyan jutott arra a döntésre, hogy létrehoz egy iskolát ennek tanítására.
TUDATOSSÁGI SZINT
A korai ember a tudatosság nulla szintje. Ez egy olyan tudatállapot, amelyen állítólag emberként már túljutottunk.
A korai ember vadászó-gyűjtögető volt. Nem sokban különböztek az állatoktól, amelyekre vadásztak. Kitartásuk, gyorsaságuk, fáradhatatlanságuk és kissé magasabb intelligenciájuk a tápláléklánc csúcsára juttatta őket. A tudatosság szintjén azonban alig különböztek.
Amint az emberi faj fejlődött, érdekes változás történt. Az egyének megtanulják öltöztetni magukat. Ruhát vesznek fel, mert fáznak, és mert meztelenek.
A vadászat többé válik, mint a zsákmányszerzés módja. Rituálévá válik, amelynek számtalan visszatérő értéke van. Az állatot a húsáért, a bőréért és a csontjaiért használják.
Megtanultak élelmet gyűjteni. Ehhez tudniuk kellett, hogy hol van bőségesen ehető táplálék. Fel kellett ismerniük ezeknek a helyeknek a fontosságát számukra és a családjuk számára. Fel kellett készülniük és hosszú utakat kellett megtenniük, hogy eljussanak oda.
Nem sokkal később következett a földművelés. Az első emberek megtanulták, hogy egyes növényeket meg tudnak termeszteni, és élelemre és más hasznokra tudják használni őket. Állatokat tarthattak, amelyeket húsukért, tejükért, tojásukért és bőrükért használhattak. Megtanulták, hogyan kell gondoskodni róluk.
Módszereket és rituálékat fogadtak el, amelyek megóvták őket a külvilágtól. Elkezdtek társadalmakat alkotni – nagy családokat, ahol gondoskodhattak egymásról, gondoskodhattak a növényekről és az állataikról.
Kialakították a közös haszon és a közös veszély fogalmát.
Míg az állatok tudták, mi a veszély, addig a korai emberek felismerték a veszélyt maguk és a többiek számára. Meg tudták határozni a veszély forrását, a veszély helyét, azt az időt, amikor a veszély őket és a legnagyobb kockázatot jelenti, és figyelmeztetni és óvni tudták tőle a hozzájuk közel állókat.
A korai emberek a szükség miatt kezdtek együtt élni, és ez teremtette meg az alapot a törzsek, városok kialakításához, a vallás fogalmának megalkotásához, a kognitív kultúra alapjainak megteremtésének megkezdéséhez.
Ez teremtette meg a modern ember alapjait.
A FOGALMI SZINT
A korai ember alig különbözött az állattól. A modern ember eléri a tudatosság első szintjét. A nulladik szintről az első szintre. Sajnos, az emberiség nagy része ma itt áll.
A tudatosság első szintjét az ember világról alkotott elképzelésének kettőssége határozza meg. Az egyes szinten az embernek megkülönböztetett elképzelései vannak a fizikai világról és a szellemi világról.
Tudatában vagyunk annak, hogy a fizikai világhoz vagyunk kötve. A testünkben élünk, és ha megbetegszünk, meghalunk. Ha megüt minket egy kő, az fáj. A fizikai örömöket a testünkön keresztül tapasztaljuk meg, még akkor is, ha azok az elménkben nyilvánulnak meg.
És teljesen más fogalmunk van a kultúra, a vallás és a társadalom kognitív világáról. Az emberek által létrehozott.
A nyelv nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megértsük az eszmék világát. A nyelv megkönnyíti a gyakorlatainkat, a rítusainkat, a kommunikációnkat és a gondolatainkat.
Az elvont fogalmak rabszolgái vagyunk.
- Isten.
- Szeretet.
- Karrier.
- Barátok.
- Hagyomány.
- Siker.
- Kultúra.
- Én.
Mindezeket a fogalmakat nagyon is valóságosnak érezzük. Legtöbbjüket fizikai szükségletként érezzük. Víz nélkül nem tudsz élni. És valószínűleg nem tudsz szeretet nélkül élni. De az ujjaiddal végigsimíthatsz a vízen. A szeretet a tudatosság függvénye.
Az összes könyv, amit ezekről a témákról írtak. A karrier követésének kliséje – a fentebb bemutatott fogalmak többsége annyira triviálissá vált, hogy úgy érezzük, mintha valóban léteznének a fizikai világban, pedig nem léteznek.
Gondolkodunk vállalkozásokról, márkákról, szervezetekről, költségvetésekről, motivációról, mentorálásról, rasszizmusról, szexizmusról. Ezek mind társadalmi fogalmak.
És mi fizikai tárgyaknak tekintjük őket. Mintha a fizika törvényei vonatkoznának rájuk. Mintha megváltoztathatatlanok lennének.
Siker csak akkor van, ha keményen dolgozol? Csak akkor érhetsz el valamit a karrieredben, ha főiskolára jársz?
A tudatosság első szintje ugyan egy lépéssel a nulladik szint fölött van, de van egy komoly hibája. Megalkotjuk a saját fogalmainkat, elbagatellizáljuk őket, és úgy tekintünk rájuk, mintha a fizikai világ részei lennének.
Megteremtjük a jó és a rossz fogalmát.
Az emberiség nagy része a tudatosságnak ezen a szintjén létezik. A legtöbb ember úgy éli az életét, hogy valamit azonnal jónak vagy rossznak ítél, amint találkozik vele. Soha nem kérdőjelezik meg a tekintélyt. Soha nem kérdőjelezik meg azt, amit a szüleik, az iskolájuk, a vallásuk vagy a társadalom tanított nekik.
A KÉRDÉS SZINTJE
A kettes szint az első szint fölé lép, mert ez az a szint, ahol rájössz, hogy a dolgok nem csak feketék és fehérek. Nem vagy annyira biztos az ítéleteidben és a szüleid, az iskolád, a társadalmad, a kormányod ítéleteiben.
Elkezdesz megkérdőjelezni sok olyan dolgot, amiről azt hitted, hogy kőbe van vésve.
Megkérdőjelezed a vallásodat. Mi az Isten? Hol van Ő? Vagy ő? Mindegyikük? Istennek mindig igaza van? Még akkor is, ha erőszakos? Még akkor is, amikor ártatlan embereket büntet?
Megkérdőjelezed a felemelkedésedet. Miért mondják nekem a szüleim ezt vagy azt? Legyek liberálisabb vagy konzervatívabb, mint ők a világról alkotott nézeteimben? A lelki meggyőződésemet valóban az a vallás tükrözi, amelyben nevelkedtem?
Megkérdőjelezed az oktatási rendszert? Tényleg olyasmit tanulok, ami felkészít az élet későbbi szakaszaira? Mindent megtanulok, amire szükségem van? Miért olyan drága ez az egész? Miért tűnik úgy, hogy másoknak sikerül, annak ellenére, hogy magasabb végzettségem van, mint nekik? Megtanítják nekem, hogyan kell gondolkodni? Olyanoktól, akik úgy tűnik, egyáltalán nem gondolkodnak?
Megkérdőjelezi az értékrendjét. Egész életemben csak a karrieremet kellene követnem? A boldogságra kellene törekednem? A pénzre kellene törekednem? A szerelemre kellene törekednem?
Megengedett az álmodozás, vagy túl sokat kockáztatok? Írjam ki a karrieremet, amiről kiderülhet, hogy zsákutca?
Elkezdesz azon gondolkodni, hogy megalkotod a saját szabályaidat.
Ez egy olyan útra terel, ahol fejlődhetnél, ahol sokat tanulhatnál magadról és a világról, miért ne fejlődhetnél emberként és szellemi lényként.
Az életed minden területén fejlődhetsz és bővítheted a képességeidet. Ha mindig megkérdőjelezed a szabályokat, mindig tudni fogod, hogy jó úton jársz-e. Tudni fogod.
Amikor a gyermekeiddel foglalkozol, tudni fogod, hogy nem csak azt ülteted beléjük, amit a szüleid vagy a vallásod átadott neked.
Mikor meditálsz, vagy csak a mentális egészségedről gondoskodsz, tudni fogod, hogy nem kötnek téged olyan fogalmak, amelyek nem a tieid. Hogy saját magadnak gondolkodsz.
Amikor megpróbálod felfedezni a tudatosságodat, semmi sem fog megállítani téged.
Csak azokat a dolgokat fogod csinálni, amik működnek számodra. Furcsa módon te egy élethacker vagy. Mert minden alkalommal, amikor a hagyományt követed, tudod, hogy azért teszed, mert az működik. És minden alkalommal, amikor valami újat teszel, tudod, hogy azért teszed, mert működik.
Megtalálod a saját sorsodat. A saját utadat követed. Meg tudod hackelni a valóságot. Készen állsz a határtalan állapotra.
A MISSZIÓ SZINTJE
Míg a második szinten megkérdőjelezed a hagyományos életmódot, a harmadik szinten már egyáltalán nem érdekel a hagyomány.
Élethackerként aggódhattál amiatt, hogy a szüleid más életformát látnak benned. Hogy azt akarták, hogy jó jegyekkel tanulj, menj főiskolára, legyen nagy karriered, házasodj meg, szülj gyerekeket, és öregedj meg a pároddal.
Megkérdőjelezted a veled kapcsolatos szándékaikat. Talán még össze is hasonlítottad magad azokkal az emberekkel, akik ezt az életutat választották – a főiskolai szobatársaddal, az osztálytársaiddal, más emberekkel a szülővárosodból. Megkérdezted magadtól, hogy boldogok-e ők. Megkérdezted magadtól, hogy sikeresnek tartják-e magukat. Megkérdezted magadtól, hogy ez a helyes út-e a szüleid akarata szerint. Függetlenül attól, hogy mit válaszoltál magadnak, feltetted ezeket a kérdéseket.
Ezeken a szinteken téged csak az életfeladatod érdekel, bármi legyen is az. A mi generációnkban a legtöbb nagy elme így gondolkodik a világról. Semmi sem érdekli őket. Semmi sem motiválja őket annyira, mint egy hajtóerő. Egy szinte titokzatos hajtóerő, amely csak hozzájuk szól. A hivatásuk.
És számukra teljesen világos, hogy pontosan hogyan kell élniük az életüket. Pontosan az, ami reggelente függőlegesre állítja őket. Pontosan mi lesz a következő lépés. Tele vannak céltudatossággal, hogy mit kell tenniük a valóságukkal.
Azokat mindig négy fogalom jellemzi, és ez beépül a belső meggyőződésükbe.
Először is, a világgal való egység érzését érzik. Soha nincsenek előítéletesek vagy elfogultak senkivel szemben. Úgy érzik, hogy megvan a helyük abban a családban, ami a bolygónk.
Második, hisznek a zsigereiknek. Nagyon erősen érzik a belső intuíciójukat. Hisznek a hatodik érzékükben.
Harmadszor, inspiráltnak érzik magukat. Nagyon erős a hajtóerejük, ami szándékkal és motivációval tölti el őket. Úgy érzik, hogy küldetésük teljesítésével a világot fogják szolgálni.
És végül, hisznek a sorsukban. A szerencse az ő oldalukon áll. Szerencsésnek érzik magukat. Minden, amit tesznek, és minden, ami velük történik, egybeesik és szinkronban van az univerzummal, hogy eljuttassa őket oda, ahol lenniük kell. Mindig pozitívan, lelkesen és optimistán tekintenek a világra.
Ezek az emberek túlnőttek a szükségleteiken. Őket nem a szükségletek uralják. Megszabadultak a dogmáktól. Nem aszerint élik az életüket, amit a társadalom jónak vagy rossznak, helyesnek vagy helytelennek tart. Saját válaszaik vannak a kérdéseikre.
Hiszik, hogy felelősek a saját hitükért, hogy küldetésük van, amelyet egy Istennél magasabb hatalom adott nekik. Hogy okkal vannak itt. És hogy küldetésük van, amit teljesíteniük kell, és azáltal, hogy küldetésükért dolgoznak, a társadalmat, az emberiséget és a világot szolgálják.
Ezáltal isteniek.
Isten szintje
Amikor megszabadulsz minden olyan hittől, ami nem a tiéd, mikor titokzatos kapcsolatot érzel a világgal, mikor érzed, hogy hivatásod van, amit szolgálnod kell. Amikor úgy érzed, hogy helyed van ebben a világban, isteni tudatossággal vagy.
A tudatosságnak ezen a szintjén a világgal való összekapcsoltság csodálatos tudatállapotát tapasztalod meg.
Ezt a tudatszintet nagyon nehéz leírni. Mint Márta és az eper színe, ezt is meg kell tapasztalni. Azok az emberek, akik megcsapolták ezt a tudatszintet, a hála, a béke, az elégedettség, az élettől való feldobottság érzését írják le.
Az emberiség nagy része számára ez egy olyan tudatállapot, amelyet nagyon nehéz elérni. Legtöbbünknek csak rövid tapasztalatai lesznek, amelyek ezen a szinten működnek.
Ez azonban egy olyan szint, amelyre törekedni kell. Aki megtapasztalta az isteni tudatot, az örökre megváltozik. Megváltoznak jóra és jobbra változnak.
KONKLÚZIÓ
Noha a tudatosság különböző fokozatairól szóló információ határozottan érdekes, mint Márta a fekete-fehér szobában, nem olyasmi, amit meg kell tanulni. Ez olyasmi, amit meg kell tapasztalni.
A nulladik szintről nem lehet eljutni az isteni tudatig. Minden szinten keresztül kell növekedned, időt szánva arra, hogy minden szint előnyeit elérd, átszakítva a határokat, amelyek alacsonyan tartanak.
Ez időbe telik. Elkötelezettség kell hozzá. Szellemi nyitottság kell hozzá. Hit kell hozzá.
Ha már a helyes útra léptél, ne add fel.
Vezess naplót, és írd le a tapasztalataidat. Hosszú út áll előtted. Ez egy göröngyös út.
Egyik nap úgy érezheted, hogy nagyon sikeres vagy, a következőn pedig úgy érzed, hogy elakadtál – a múlt hibái, a megbánás, a társadalom rád nehezedő súlya, mások elvárásai, az állandó félreértések miatt.
Meglátod, hogy a zárt gondolkodású emberek nem fogják túlságosan kedvelni, ha más vagy. Amikor úgy hagyod el az életedet, ahogy ők soha nem tudták. Amikor szabad vagy, és a saját sorsodat akarod kovácsolni, míg őket a saját elméjük korlátai kötik.
Légy bátor, és ha úgy élsz, ahogy helyesnek érzed.
