A tengeri bioszféra a legnagyobb bioszféra, és az egyik legfontosabb a biológiai sokféleség szempontjából. Ezen az oldalon a tengeri biomot és a benne található különböző ökoszisztémákat mutatjuk be.
A tengeri biom oldal index
- Mi a tengeri biom?
- Oceáni zónák
- Ökooszisztémák és élőhelyek
- Korallzátony ökoszisztéma
- Oceáni ökoszisztéma
- Tengeri ökoszisztéma
- Tengeri ökoszisztéma
- Biodiverzitás a tengeri biomon belül
- A tengeri biomot fenyegető veszélyek
- További olvasmányok
Mi a tengeri biom?
A tengeri bioszféra a világ legnagyobb bioszférája, a Föld felszínének háromnegyedét borítja. Az ebben a biomban található ökoszisztémák típusai az óceánok, a korallzátonyok és a torkolatok; mindegyik sósvízi környezet. A tengeri bioszférának öt fő óceánja van: az Atlanti-, a Csendes-, az Indiai-, az Északi-sarki és a Déli-óceán. A tengeri bioszféra számos öblöt és öblöt is magában foglal.
A tengeri bioszféra az élőlények széles skáláját támogatja, és az egészséges óceánok a szárazföldi élethez is elengedhetetlenek. A tengeri algák biztosítják a világ oxigénjének nagy részét, és elnyelik a légköri szén-dioxid nagy részét.
- Az óceáni állatokról többet megtudhatsz ezen az oldalon: Az óceáni állatok listája képekkel & Tények
A tengerek átlagos vízhőmérséklete körülbelül 39 Fahrenheit-fok (négy Celsius-fok), de több paramétertől, például a helytől és a mélységtől függően lehet hidegebb vagy melegebb. A leghidegebb óceán a Jeges-tenger, amelynek átlaghőmérséklete 28 Fahrenheit-fok (-2,22 Celsius-fok).
Óceáni zónák
Az óceán a mélység alapján három függőleges zónára oszlik: az eufotikus, a diszfotikus és az afotikus zónára.
Az eufotikus zóna az a terület, ahová a fény be tud hatolni, és ahol a fotoszintézis túlnyomó többsége zajlik. Ez a zóna körülbelül 200 méter (656 láb) mélyen van.
A középső réteg a diszfotikus vagy mezopelágikus zóna, amelyet az óceán “alkonyati zónájának” is neveznek. Ez a zóna mélykék vagy fekete színűnek tűnik, mivel ide kevesebb fény jut el.
A harmadik réteg az úgynevezett afotikus zóna, és ez a réteg teljesen sötét. Ez is nagyon hideg, és kevés életet támogat. Ez a zóna teszi ki az óceán körülbelül 80%-át.
Az óceán legmélyebb része a Mariana-árok, amely 36 200 láb (10 000 méter) mély, ami mélyebb, mint a Mount Everest magassága!
- A Mariana-árokról ezen az oldalon többet megtudhatsz: Mariana-árok tények
Tengeri ökoszisztémák és élőhelyek
A tengeri bioszférában három fő ökoszisztéma található: az óceán, a korallzátonyok és a torkolatok. Mindegyiknek számos élőhelye van, amelyek változatos tengeri élővilágot tartanak fenn, és jellemzőikben meglehetősen eltérőek.
Korallzátony ökoszisztéma
A korallzátonyok rendkívül változatosak, és a világ minden táján megtalálhatók, a trópusi régióktól a rendkívül hidegekig.
A korallpolipok azok az állatok, amelyek elsősorban a zátonyok felépítéséért felelősek. Több ezer korallfajt fedeztek fel, és sokféle formát ölthetnek, egyesek nagy és színes kolóniákat építenek, míg mások magányosabbak és kisebb méretűek.
A zátonyok akkor alakulnak ki, amikor a korallok a parthoz közel nőnek. A korallzátonyok többségét peremzátonyoknak nevezik, mert vagy egy kontinens vagy egy sziget partvonalát szegélyezik.
A korallok lassan növekednek, ezért a zátonyok kialakulása hosszú időt vesz igénybe. A leggyorsabban növő korall évente 15 centimétert nő, de a legtöbb korall 12 hónap alatt kevesebb mint egy centimétert nő.
A legnagyobb korallzátony a Nagy-korallzátony, amely Ausztrália keleti partjainál található. Növekedése 20 000 évvel ezelőtt kezdődött, és jelenleg 1600 mérföld (2600 km) hosszú. Olyan nagy, hogy az űrből is látható!
- A Nagy-korallzátonyról ezen az oldalon többet megtudhatsz: Great Barrier Reef Facts
Noha a korallzátonyok az óceánfenék kevesebb mint 2%-át borítják, becslések szerint az összes óceáni faj mintegy 25%-a a korallzátonyoktól függ táplálék és menedék szempontjából.
Sok faj használja a korallzátonyokat szaporodóhelyként is, hogy felnevelje kicsinyeit.
Oceáni ökoszisztéma
Az óceáni ökoszisztéma a tengeri bioszférán belül található ökoszisztémák közül a legnagyobb. Négy horizontális zónára oszlik: árapály-, nyílt tengeri, fenék- és mélytengeri zónára.
A árapály-zóna az óceán és a szárazföld találkozásánál található, és megjelenése a földrajzi elhelyezkedéstől és a napszaktól függően változik. Ez a zóna néha víz alatt van, néha pedig szabadon, mivel a hullámok és az árapályok ki-be járnak.
Egyes régiókban a dagályközi zóna sziklás. Ennek a zónának a szélén a sziklák általában szabadon vannak, és csak néhány algának és puhatestűnek adnak otthont. Az általában víz alá merülő sziklákon az életformák változatosabbá és bőségesebbé válnak. Ez a sziklás terület algáknak és apró állatoknak, köztük csigáknak, rákoknak, tengeri csillagoknak és kis halaknak ad otthont.
A dagályközi zóna alja csak a legalacsonyabb árapály idején van szabadon, és nagyobb halaknak, tengeri moszatoknak és gerinctelen állatoknak ad otthont. A sziklás parttal ellentétben a homokosabb partok kevésbé változatosak. A hullámok miatt az iszap és a homok folyamatosan mozog, ami megnehezíti a növények és algák megtelepedését. Ez a régió leginkább férgeknek, kagylóknak, rákoknak, rákoknak és parti madaraknak ad otthont.
A nyílt tengeri zóna távolabb van a szárazföldtől, és számos halfajnak és néhány emlősnek, például bálnáknak és delfineknek ad otthont.
Ez a régió hidegebb, mint a dagályközi zóna, és a hőmérséklet a különböző mélységekben a termikus rétegződés, valamint a meleg és hideg áramlatok keveredése miatt változik. Ebben a zónában a növényvilág általában felszíni tengeri moszatokból áll.
A pelágikus zóna alatt található a fenékzóna, amely a tengerfeneket foglalja magában. Ennek a zónának a feneke homokból, iszapból és elhalt élőlényekből áll. A hőmérséklet itt hideg, és a mélység növekedésével csökken a mélységi zóna felé, amely az óceán legmélyebb része.
A fenékzóna tápanyagban gazdag, ezért sokféle állatvilágnak ad otthont, többek között baktériumoknak, gombáknak, tengeri csillagoknak, tengeri férgeknek, tengeri anemónáknak és halaknak. Ebben a zónában az elsődleges növényzet a tengeri moszat.
A mélytengeri zóna a legmélyebb zóna, és gyakran sötét, mivel a fény nem tud ilyen mélyre hatolni. Ennek következtében a víz itt nagyon hideg. Emellett magas az oxigéntartalma, de alacsony a tápanyagtartalma.
A mélységi zónában hidrotermális nyílások találhatók. Ezek a nyílások nagy mennyiségű hidrogén-szulfidot és más ásványi anyagokat bocsátanak ki, amelyek számos kemoszintetikus baktériumtípust támogatnak. Ez pedig táplálékot biztosít a gerinctelenek és a halak számára.
Torkolati ökoszisztéma
A torkolatok akkor alakulnak ki, amikor az óceánból származó sós víz a szárazföldről származó édesvízzel keveredik. A torkolatok más elnevezései között szerepelnek öblök, lagúnák, öblök, kikötők, vizes élőhelyek, hangok és mocsarak is, és méretük változó.
A torkolatok árapályosak, és nemcsak az édes- és sós víz keveredésével, hanem az apály és dagály változásával is változnak. Az itt élő állatoknak és növényeknek ezért alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy megbirkózzanak nemcsak a fizikai változásokkal, például az árapály emelkedésével és süllyedésével, hanem a víz kémhatásának, például a sótartalomnak a változásaival is.
Ezek ellenére a torkolatok a Föld egyik legtermékenyebb ökoszisztémái. A növény- és állatvilág széles skálájának adnak otthont, beleértve a halakat, kagylókat, rákokat, tengeri férgeket, tengeri füveket, algákat, planktont és mangrovefákat.
Számos állat fészkelési és szaporodási helyként támaszkodik a torkolatokra. Számos cápafaj használja a torkolatokat, mint területet, ahol utódaik születnek. A fiatalok a torkolatokban találnak táplálékot és menedéket, amíg készen nem állnak arra, hogy kiússzanak a nyílt óceánba.
Biodiverzitás a tengeri bioszférán belül
- Az érdekes tengeri állatok listáját ezen az oldalon láthatja: Tengeri állatok listája képekkel & Tények
A tengeri biom számos élőhelyet foglal magában, így nem meglepő, hogy rengeteg növény és állat él itt.
A tengeri tápláléklánc az apró fitoplanktonnal kezdődik – olyan egysejtű organizmusokkal, mint például az algák, amelyek fotoszintézis útján maguk állítják elő táplálékukat.
A fitoplanktont a nagyobb zooplankton, a garnélarák és más kis állatok fogyasztják. A táplálékláncban ezután következnek a nagyobb állatok, köztük a helyhez kötött fajok, például a korallok és a puhatestűek.
Előtte a mozgékonyabb állatok, például a rákok, a tintahalak és medúzák, az angolnák, a kígyók és a halak. A tengeri tápláléklánc csúcsán a csúcsragadozók állnak, amelyek közé tartoznak a gyilkos bálnák és a nagy fehér cápák.
A tengeri bioszféra élővilágának többsége az első 200 méteren található. Nagyobb mélységben kevesebb fény tud behatolni, és a populáció sűrűsége gyorsan csökken. Vannak azonban nagyobb mélységekben is megtalálható élőlények, köztük kagylófajok és tengeri férgek.
Az óceánban közel 200 000 azonosított faj él, de mivel a világ óceánjainak túlnyomó többsége még feltáratlan, a világ óceánjaiban élő élőlények tényleges száma több millióra tehető.
A tengeri biomot fenyegető veszélyek
Az éghajlatváltozás és a szennyezés a tengeri élővilágot fenyegető legnagyobb veszélyek közé tartozik.
Az éghajlatváltozás a hőmérséklet emelkedésével és a savasodással az óceáni élőhelyek számos jellemzőjét megváltoztatja.
A hőmérséklet emelkedése több szinten is hatással lehet a fajokra, nemcsak az elterjedésüket változtatja meg, hanem a zsákmányállataik vagy az általuk táplált növények elterjedését is. A hőmérséklet ingadozása a szaporodásra és a fejlődésre is káros hatással lehet. Egyes fajok teljesen eltűnnek, mint például bizonyos korallfajok, amelyek a hőmérséklet melegedésével gyors kifehéredést tapasztalnak, ami végül a pusztulásukat eredményezi.
A szennyezés is károsítja a tengeri ökoszisztémákat. A műanyag a szennyezés egyik forrása, évente 8 millió tonna műanyag kerül az óceánokba. Hogy ezt némi kontextusba helyezzük, a műanyagszennyezés a vízoszlopban található tengeri hulladék 80%-át teszi ki. Számos problémát okoz, mivel a fajok lenyelik vagy belegabalyodnak ebbe a hulladékba, ami súlyos sérülésekhez vagy halálhoz vezethet.
A műanyagszennyezés nemcsak a tengeri élővilág számára jelent problémát, hanem az emberre is hatással lehet. A szabad szemmel gyakran láthatatlan mikroműanyagokat megtalálták a csapvízben, a sörben, a sóban és minden olyan vízmintában, amelyet az óceánból gyűjtöttek.
A műanyag előállítása során használt vegyi anyagok számos folyamatot megzavarhatnak az emberek és az élővilág szervezetében, és bizonyítottan rákkeltő tulajdonságokkal is rendelkeznek.
A tengeri élővilágra gyakorolt egyéb hatások közé tartozik a túlhalászás, a mezőgazdasági és ipari szennyvízből származó szennyezés, valamint az élőhelyek pusztulása.
Az óceánoktól sok ember élelem, jövedelemforrás és rekreációs céllal függ. A természetvédelmi és gazdálkodási terveknek foglalkozniuk kell ezekkel a kérdésekkel, hogy gyakorlatunk hosszú távon fenntarthatóvá váljon, miközben minimalizáljuk a természetre gyakorolt hatásokat.
További olvasmányok
A világ óceánjairól, a tengeri fajokról és más biomokról többet megtudhat a következő oldalakon:
- Oceánok állatai: Az óceánban élő állatok listája képekkel & Tények – Plusz INGYENES kérdőív
- Fun Facts On Whales: Érdekes információk a bálnafajokról, ökológiáról, rokon állatokról & Természetvédelem
- Fun Facts On Sharks: & Képek
- Grasslands and the Grassland Biome: Tények, képek, növények, állatok, ökológia & Veszélyeztetettség
- A tundra biome Tények, képek & Információk. Fedezze fel a világ leghidegebb, legkeményebb biomját…
- Mi a tajga biom? Fedezze fel az északi félteke boreális erdőit
- Mi az ökoszisztéma? A Föld szárazföldi & tengeri ökoszisztémáinak felfedezése
Források
- https://www.noaa.gov/education/resource-collections/marine-life/coral-reef-ecosystems
- https://ocean.si.edu/ocean-life/invertebrates/corals-and-coral-reefs
- https://niwa.co.nz/education-and-training/schools/students/estuaries#whatee
- https://www.iucn.org/resources/issues-briefs/marine-plastics
- https://www.marine.ie/Home/site-area/areas-activity/education-outreach/marine-biodiversity?language=en
- https://www.worldatlas.com/articles/which-ocean-is-the-warmest.html
- https://www.britannica.com/science/disphotic-zone