ELLEN P. METZGER
EVEZETÉS
Cél: A tanulók készítsenek egy papírmodellt, amely szemlélteti a tengerfenék terjedésének fogalmát és a szimmetrikus mágneses “csíkok” kialakulását az óceánközépi terjedési központ két oldalán.
Javasolt tanulói csoportosítás:
Keretrendszeri integráció: Témák: A változás mintái: Az idő múlásával új tengerfenék jön létre a magma feláramlásával az óceánközépi terjedési központoknál; a régi óceánfeneket a mélytengeri árkoknál a szubdukció pusztítja el. Tudományos készségek és folyamatok: Következtetés egy modellből. Más tudományágakkal való integrálás: Fizika: dipólusmágnesek és mágneses mezők; konvekció. Óceanográfia: az óceánfenék topográfiája. Élettudományok: az óceánfenéken lévő forróvizes nyílásoknál található állatok.
Kapcsolódó tevékenységek:
HÁTTÉRI INFORMÁCIÓK
A tevékenység elvégzése előtt a tanulóknak ismerniük kell a következőket:
1) a litoszféralemezek közötti határok típusait;
2) az óceánfenék jellemzőit;
3) a tengerfenék terjedésének fogalmát; és
4) a Föld mágneses terének természetét és azt, hogy a múltban sokszor megfordult a polaritása.
A Föld rétegei A Föld egy réteges bolygó, amely kéregből, köpenyből és magból áll (1. ábra). A külső, mintegy 100 km-es réteg egy merev réteg, az úgynevezett litoszféra, amely a kéregből és a legfelső köpenyből áll. A litoszféra számos nagyobb és kisebb lemezre bomlik, amelyek az asztenoszféra, a felső köpenyben lévő plasztikus réteg fölött mozognak. A földrengések és a vulkánok a litoszféralemezek közötti határoknál összpontosulnak. Úgy gondolják, hogy a lemezek mozgását a köpenyben lévő konvekciós áramlatok okozzák (2. ábra), bár a pontos mechanizmus nem ismert. A litoszféra lemezek évente néhány cm-es sebességgel mozognak.
A lemezhatárok típusai A litoszféra lemezek közötti határoknak három típusa van (3. ábra):
1) konvergens határ A lemezek összeolvadnak, vagyis összeérnek. Ha egy óceáni litoszférából álló lemez vastagabb és kevésbé sűrű kontinentális litoszférával ütközik, a sűrűbb óceáni lemez egy szubdukciós zónában a kontinens alá merül (2. ábra).
2) divergens határ Két lemez szétválik, vagy eltávolodik egymástól, és új kéreg vagy litoszféra keletkezik.
3) transzformációs töréshatár A lemezek egymás mellett csúsznak el anélkül, hogy litoszféra keletkezne vagy megsemmisülne. 
Vissza a tetejére
Az óceánfenék Az óceánfenék térképe a legkülönbözőbb topográfiai jellemzőket mutatja: sík síkságokat, hosszú hegyláncokat és mély árkokat. Az óceánközéphegységek mintegy 84 000 km hosszú hegylánc részei. A Közép-atlanti gerinc a Föld leghosszabb hegylánca. Ezek a gerincek terjedési központok vagy divergens lemezhatárok, ahol a köpenyből feláramló magma új óceánfeneket hoz létre.
A mélytengeri árkok hosszú, keskeny medencék, amelyek 8-11 km-rel a tengerszint alá nyúlnak. Az árkok a szubdukciós zónák mellett alakulnak ki, ahol az óceáni litoszféra visszacsúszik a köpenybe (2. ábra).
Kontinentális sodródás A kontinensek mozgásának gondolata régi; Alfred Wegener német meteorológus az 1900-as évek elején vetette fel a kontinentális sodródás hipotézisét. Wegener többféle bizonyítékkal támasztotta alá elképzelését, miszerint a kontinensek egykor egy Pangaea nevű szuperkontinensen egyesültek, és azóta eltávolodtak egymástól: (1) a kontinensek alakjának hasonlósága, mintha egykor úgy illeszkedtek volna egymáshoz, mint egy kirakós játék darabjai; (2) az olyan fosszíliák jelenléte, mint a Glossopteris, egy olyan fosszilis páfrány, amelynek spórái nem tudtak átkelni széles óceánokon, a ma már egymástól távol eső kontinenseken, mint Afrika, Ausztrália és India; (3) a gleccserek jelenléte a ma már az Egyenlítő közelében található kontinenseken; és (4) a különböző kontinensek kőzetfelszíneinek hasonlósága. Vissza a tetejére
Wegener hipotézisét a kontinensek sodródásáról nem fogadták el széles körben, mert nem rendelkezett olyan mechanizmussal, amely megmagyarázta volna, hogyan mozognak a kontinensek. Az elképzelés csak akkor éledt újjá, amikor az új technológiák lehetővé tették az óceánfenék feltárását.
Tengerszemfenék-terjedés Az 1960-as évek elején Harry Hess princetoni geológus felvetette a tengerfenék-terjedés hipotézisét, amely szerint a köpenyből felszálló bazaltos magma új óceánfeneket hoz létre az óceánközépi gerinceknél. A gerinc mindkét oldalán a tengerfenék a gerincről a mélytengeri árkok felé mozog, ahol a tengerfenék visszasüllyed és visszakerül a köpenybe (2. ábra). A tengerfenék terjedésének hipotézisét a Föld mágnesességének vizsgálata tette próbára.
A Föld mágneses mezeje A Föld mágneses mezeje a feltételezések szerint a külső magban lévő folyékony vasnak a bolygó forgása közbeni mozgásából ered. A mező úgy viselkedik, mintha egy állandó mágnes helyezkedne el a Föld középpontja közelében, a földrajzi forgástengelytől mintegy 11 fokos dőlésszögben (4. ábra). Vegyük észre, hogy a mágneses észak (az iránytűvel mérve) eltér a földrajzi északtól, amely a bolygó forgástengelyének felel meg.
Ha egy rúdmágnest egy vasreszeléket tartalmazó papírlap alá helyezünk, egy mintázatot hoz létre, ahogy a reszelék a mágnes által keltett mágneses mezőhöz igazodik. A Föld mágneses mezeje hasonló ahhoz, amit egy egyszerű rúdmágnes kelt. Jelenleg a Föld mágneses terének erővonalai a 4. ábrán látható módon helyezkednek el; a Föld mágneses terének jelenlegi irányultságát normál polaritásnak nevezzük. Az 1960-as évek elején a geofizikusok felfedezték, hogy a Föld mágneses tere periodikusan megfordul; azaz az északi mágneses pólus déli pólussá válik és fordítva. A Földön tehát fordított polaritású időszakok váltakoznak a normál polaritású időszakokkal (mint most is). Bár a mágneses mező ilyenkor megfordul, a fizikai Föld nem mozog, és nem változtatja meg a forgásirányát.
A bazaltos lávák vastartalmú ásványokat, például magnetitet tartalmaznak, amelyek iránytűként viselkednek. Azaz, ahogy ezek a vasban gazdag ásványok a Curie-pontjuk alá hűlnek, a környező mágneses mező irányába mágneseződnek. A különböző korú kőzetekben rögzített ősi mágnesesség (paleomágnesesség) tanulmányozása lehetővé teszi annak feljegyzését, hogy mikor fordult meg a Föld mágneses mezejének polaritása. Vissza a tetejére
A második világháború idején érzékeny műszereket, úgynevezett magnetométereket fejlesztettek ki az acél burkolatú tengeralattjárók felderítésére. Amikor a kutatók a magnetométereket az óceánfenék vizsgálatára használták, meglepő mintázatot fedeztek fel. A mágneses változások mérése azt mutatta, hogy sok területen a normál és fordított polaritást rögzítő kőzetek váltakozó sávjai szimmetrikusan helyezkednek el az óceánközépi gerincek körül (5. ábra).
1963-ban F. Vine és D. H. Matthews arra a következtetésre jutott, hogy ahogy a bazaltos magma felemelkedik, hogy új óceánfeneket képezzen egy óceánközépi terjedési központban, az rögzíti a magma kikristályosodásának idején fennálló mágneses tér polaritását. Ahogy a terjedés széthúzza az új óceáni kérget, a gerinctől mindkét oldalon nagyjából azonos méretű csíkoknak kell eltávolodniuk (5. ábra). Az óceánközépi gerinceknél képződő bazaltos magma egyfajta “magnetofonként” működik, amely rögzíti a Föld mágneses terét, amint az idővel megfordul. Ha ez az elképzelés helyes, akkor a normál és fordított polaritású váltakozó csíkoknak szimmetrikusan kellene elhelyezkedniük az óceánközépi terjedési központok körül. Az ilyen mágneses csíkok felfedezése erős bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a tengerfenék terjedése előfordul.
A tengerfenék kora szintén alátámasztja a tengerfenék terjedését. Ha a tengerfenékterjedés működik, akkor a legfiatalabb óceáni kéregnek a gerinceknél kell elhelyezkednie, és a gerincektől a kontinensek felé haladva egyre idősebb kéregnek kell elhelyezkednie. Ez a helyzet. A legrégebbi ismert óceánfeneket körülbelül 200 millió évesre datálják, ami arra utal, hogy a régebbi óceánfenék a mélytengeri árkoknál történő szubdukció révén pusztult el.
Az óceánfenék feltárása kellett ahhoz, hogy felfedezzék a tengerfenékterjedést, a kontinensek mozgásának mechanizmusát, amelyet Alfred Wegener hiányolt. A kontinensek sodródásának hipotézise újból érdeklődésre tett szert, és a tengerfenék terjedésével kombinálva a lemeztektonika elméletéhez vezetett. A kontinensek mozgásával kapcsolatos gondolkodás története csodálatos példája annak, hogy az olyan hipotéziseket, mint a kontinentális sodródás és a tengerfenék terjedése, alaposan tesztelik, mielőtt egy új elmélet születik. A lemeztektonika történetének áttekintését lásd: Tarbuck és Lutgens (1994). Vissza a tetejére
MATERIALIS (A források alább találhatók)
Térképek az óceánfenékről
“This Dynamic Planet” térkép
Minden tanuló számára:
2 ív 8,5 x 11″ méretű iratgyűjtő papír (a papír helyett irattartó karton is használható a stabilabb modell elkészítéséhez)
olló
vonalzó
átlátszó ragasztószalag
maszkolószalag
színes ceruzák vagy zsírkréták Javaslat: Készítsd el előre a saját modelledet, hogy megmutasd a diákoknak, mielőtt elkészítik a saját modelljüket.
ANYAGI FORRÁSOK
A Jeges-tenger, az Atlanti-óceán, a Csendes-óceán és az Indiai-óceán fenekének térképei beszerezhetők a National Geographic Society, Educational Services, P.O. Box 98019, Washington, D.C., 20090-8019; telefon: 1-800-368-2728. Minden térkép ára 10,90 dollár.
Fisher-EMD-től: (1) Foszforeszkáló térkép az óceánfenékről: mérete 24″ X 24″. (10,60 $); (2) fali méretű közép-atlanti gerinctérkép (27,40 $). Rendelje a Fisher Scientific-EMD, 4901 W. Lemoyne Street, Chicago, IL 60651; telefon: 1-800-955-1177.
“This Dynamic Planet: Világtérkép a vulkánokról, földrengésekről és a lemeztektonikáról” 150 x 100 cm-es; az Egyesült Államok Geológiai Felmérése és a Smithsonian Institution fejlesztette ki. Megrendelhető: USGS Map and Book Distribution, P.O. Box 25286, Federal Center, Bldg.. 810, Denver, CO 80225; telefon: 303-236-7477. Az ár 3,00 dollár. Vissza a tetejére
MÓDSZEREK
Kövesse a tanulók feladatlapjain található lépéseket. A tanulók megmérhetik a szubdukciós zónák és az óceánközéphegység gerincének elhelyezkedését a modelljükhöz a tanulói feladatlapok 1. ábráján látható módon, vagy odaadhatja nekik a mellékelt kész sablont. Érdemes a sablont egy irattartó kartonra vagy hasonló kartonra másolni, hogy stabilabb modellt kapjanak.
Módosítások: Kisebb gyerekek esetében hagyjuk ki a mágneses csíkok és a polaritás megfordításának magyarázatát. A modell segítségével mutassuk be nekik az új tengerfenék keletkezését az elterjedési központoknál és a régi tengerfenék eltűnését a szubdukciós zónáknál. Érdemes előre kivágni a papírmodell darabjait a tanulók számára, vagy egy általad készített modellt használhatsz az osztály számára szemléltetésként.
Bővítések: Az óceáni elterjedési központoknál található hidrotermális ventilációs rendszerek, az úgynevezett fekete-fehér füstölők az egyik legizgalmasabb felfedezés, amelyet a tengerkutatás elmúlt tizenöt éve során tettek. Ezek a füstölők ásványi lelőhelyek és egyedülálló ökoszisztémák helyszínei, amelyek teljes sötétségben léteznek. Integrálja a tengerfenék terjedéséről és az óceánfenék topográfiájáról szóló egységet a biológiával azáltal, hogy a tanulók kutatják a hidrotermális ventillátorok közösségéhez kapcsolódó egyedi élőlényeket. Néhány javasolt hivatkozás az alábbiakban található.
Hivatkozások és források
NSTA/FEMA, 1988, Tremor Troop Earthquakes: National Science Teachers’ Association, Washington, D.C.
Tarbuck, E. J. and Lutgens, F. K., 1994, Earth Science (7th ed.), Macmillan Publishing Company, p. 207-242.
Általános információk:
Yulsman, T., 1993, Charting Earth’s Final Frontier: Earth, vol. 2, no. 4 (1993. július), 36-41. o. Tárgyalja a vulkánok, törések, kanyonok és lávafolyamok feltérképezését az óceánfenéken a GLORIA (Geologic Long-Range Inclined Asdic) nevű oldalsó szonárkészülék segítségével.
A “Tengeri geológia” című általános érdekű kiadvány: Research Beneath the Sea” a United States Geological Survey-től áttekintést nyújt azokról a módszerekről és berendezésekről, amelyeket a tengeri geológusok alkalmaznak az óceánfenék tanulmányozására. A füzet ismerteti az óceánfenék topográfiájának, üledékeinek és ásványkincseinek vizsgálatát. Legfeljebb 50 ingyenes példány rendelhető (iskolai levélpapírral) a következő címen: United States Geological Survey, Box 25286, Denver Federal Center, Bldg. 810, Denver CO 80225; telefon: (303)236-7476.
Kisebbeknek:
Cole, J., 1992, The Magic School Bus on the Ocean Floor: Scholastic, Inc., New York. A gyerekek Mrs. Frizzle osztályában kirándulást tesznek az óceán mélyére, hogy tanulmányozzák az állat- és növényvilágot, egy forróvizes nyílást és egy korallzátonyt (általános iskolásoknak).
A mélytengeri hidrotermális rendszerekről:
Ballard, R. D. and Grassle, J. F., 1979, Incredible World of the Deep-sea Rifts: National Geographic, v. 156, No. 5 (Nov. 1979), p. 680-705.
Lutz, R. A. és Hessler, R. R. 1983, Life Without Sunlight – Biological Communities of Deep-Sea Hydrothermal Vents: The Science Teacher, v. 50, No. 3 (March 1983), p. 22-29.
Tunnicliffe, V., 1992, Hydrothermal-Vent Communities of the Deep Sea: American Scientist, v. 80 (July-August, 1992), p. 336-349. Return to top
Videók:
“Treasures of Neptune: Klondike az óceán fenekén” (149,00 dollár; 26 perc). A lemeztektonika és a tengeri ásványlelőhelyek közötti kapcsolatot vizsgálja; bemutatja, hogyan térképezik fel az óceánfeneket, és megvizsgálja a tengeri erőforrások kinyerésére szolgáló rendszereket, beleértve a víz alatti lapátokat és ásókat, valamint az óriási “porszívókat”. Megrendelhető a Films for the Humanities & Sciences, P.O. Box 2053; Princeton, N. J. 08543-2053; telefon: 1-800-257-5126. “The Last Frontier on Earth” (79,00 $; 26 perc). bemutatja, hogyan kutatják a tudósok a tengerfeneket Side Scan Sonar térképezéssel és mélytengeri fúrásokkal. Rendelje meg: Brittanica Learning Materials, Customer Service, 310 South Michigan Avenue, Chicago, IL 60604-9839; telefon: 1-800-554-9862.
“Fizikai oceanográfia” (59,95 $; 19 perc). Ismerteti az óceánok feltárásának módszereit; az óceánok kölcsönhatását a bioszférával, a litoszférával és a légkörrel, hogy egyedi környezetet hozzanak létre; és az óceánok három fő jellemzőjét: kémiáját, topográfiáját és a víz mozgását. Megrendelhető a Scott Resources, P.O. Box 2121K, Ft. Collins, CO, 80522; telefon: 1-800-289-9299.
Diák:
“Undersea Exploration” (16,00 $ 22 dia). Ez a sorozat a mélytengeri kutatásokat mutatja be, amelyek során mélytengeri búvárhajókat és távirányítású járműveket használnak az óceánfenéki hasadékrendszerek tanulmányozására. Tartalmazza a fekete füstölők, a csőférgek és az oceanográfusok által használt berendezések fényképeit. Megrendelés az American Geophysical Uniontól, Attn: Orders, 2000 Florida Avenue, N.W., Washington, D.C. 20009; telefon: 1-800-966-2481.
Egy pár kapcsolódó tevékenység:
A kéregfejlődésre vonatkozó oktatási modul (CEEP), “Milyen gyorsan mozog az óceánfenék?” címet a Földtani Tanárok Országos Szövetsége dolgozta ki. Ebben a modulban a diákok megvizsgálják az óceánfenéken található üledékekből származó adatokat, megállapítják, hogy az adatok alátámasztják-e a tengerfenék terjedésének elméletét, és kiszámítják a kelet-csendes-óceáni emelkedés terjedési sebességét. Az óceánfenékkel kapcsolatos egyéb CEEP-modulok a következők: “Lithospheric Plates and Ocean Basin Topography”; “Microfossils, Sediments, and Sea-Floor Spreading”; “Movement of the Pacific Ocean Floor”; “A Sea-Floor Mystery: Mapping Polarity Reversals”; és “Plotting the Shaped of the Ocean Floor” (Az óceánfenék alakjának ábrázolása). Mindegyik modul elérhető osztálycsomagként, amely egy tanári kézikönyvet és 30 tanulói vizsgálati füzetet tartalmaz, és 23,50 $-ba kerül. Megrendelhető a Ward’s Natural Science Establishment, Inc. címről: 5100 West Henrietta Road, P.O. Box 92912, Rochester, New York 14692-9012; telefon: 1-800-962-2260.
FOGALOMTÁR
Asztenoszféra a köpeny egy része, amely a litoszféra alatt helyezkedik el. Ez a zóna könnyen deformálódó kőzetekből áll, és egyes régiókban eléri a 700 km mélységet.
kontinentális sodródás Az első hipotézis, amely a kontinensek nagy vízszintes mozgását javasolja. Ezt az elképzelést felváltotta a lemeztektonika elmélete.
konvergens lemezhatár két egymás felé mozgó litoszféralemez közötti határ. Az ilyen határokat szubdukció, földrengések, vulkánok és hegységképződés jelzi.
Curie-pont az a hőmérséklet (kb. 580 °C), amely felett egy kőzet elveszíti mágnesességét.
mélytengeri árkok hosszú, keskeny és nagyon mély (akár 11 km) medencék, amelyek a kontinensekkel párhuzamosan helyezkednek el, és az óceáni litoszféra szubdukciójával kapcsolatosak.
divergens lemezhatár két egymástól távolodó lemez közötti határ; a szétterülő lemezek között új litoszféra jön létre.
litoszféra a Föld merev, legkülső rétege; magában foglalja a kérget és a legfelsőbb köpenyt, és körülbelül 100 km vastag.
közép-óceáni gerinc minden nagyobb óceáni medence fenekén található összefüggő hegylánc, amely azt a helyet jelöli, ahol két litoszféralemez egymástól való eltávolodásával új óceánfenék jön létre.
normális polaritás a Föld jelenlegi irányával megegyező irányú mágneses tér.
paleomágnesesség a kőzetekben rögzített állandó mágnesezettség, amely lehetővé teszi a Föld ősi mágneses terének rekonstruálását.
Pangaea vagy Pangea a javasolt “szuperkontinens”, amely 200 millió évvel ezelőtt kezdett szétesni, hogy kialakítsa a jelenlegi kontinenseket.
lemeztektonika az az elmélet, amely szerint a Föld litoszférája lemezekre bomlik, amelyek a földköpenyben lévő műanyag réteg felett mozognak. A lemezek kölcsönhatása földrengéseket, vulkánokat és hegységeket hoz létre.
fordított polaritás a Föld jelenlegi mágneses mezejével ellentétes irányú mágneses mező.
átalakuló lemezhatár az egymás mellett elcsúszó litoszféralemezek közötti határ.
tengerfenékterjedés az 1960-as évek elején felállított hipotézis, amely szerint új óceánfenék jön létre ott, ahol két lemez eltávolodik egymástól az óceánközépi gerinceknél.
subdukciós zóna hosszú, keskeny zóna, ahol az egyik litoszféralemez egy másik alá süllyed. Vissza a tetejére
A TENGERFÖLDI TERJEDÉS MODELLJE
BEVEZETÉS: Az új tengerfenék létrehozása az óceánközépi terjedési központokban és annak pusztulása a szubdukciós zónákban egyike annak a sok ciklusnak, amely miatt a Föld állandó változásban van.
cél: Ennek a tevékenységnek a célja egy egyszerű modell elkészítése, amely az óceáni kéreg fejlődését mutatja be a tengerfenék terjedése és a szubdukció révén.
MATERIALIS:
2 ív 8,5″ x 11″ méretű papír (1 ív helyettesíthető kartonnal)
vonalzó
színes ceruzák vagy zsírkréták
olló
átlátszó szalag
maszkolószalag
MŰKÖDÉS: Ha a tanárod kész sablont ad neked ehhez a tevékenységhez, hagyd ki az 1-4. lépést.
1) Helyezz el egy ív iratgyűjtő papírt úgy, hogy a hosszú oldala feléd nézzen (1. ábra).
2) Rajzolj egy függőleges vonalat a papír közepére 11,5 cm magasan, a vonal két oldalán 5 cm-t hagyva. Ez a vonal az óceánközépi terjedés központját jelképezi (lásd az 1. ábrát).
3) Rajzolj egy második függőleges vonalat a középvonaltól jobbra úgy, hogy az a papír jobb szélétől 3 cm-re legyen. Ez a vonal egy szubdukciós zónát jelöl.
4) Rajzolj egy harmadik függőleges vonalat a középvonaltól balra úgy, hogy az a papír bal szélétől 3 cm-re legyen. Ez a vonal egy másik szubdukciós zónát jelöl. Ha elkészültél, a papírdarabodnak úgy kell kinéznie, mint az 1. ábrán látható ábra.
Címkézd meg az óceánközépi gerincet és a szubdukciós zónákat.
5) Egy ollóval vágd el a függőleges vonalakat úgy, hogy a papíron három, egymással párhuzamos és azonos magasságú rés legyen. Az elkészített rések megerősítéséhez helyezz mindegyik fölé maszkolószalagot, és a szalagon keresztül vágd újra a rést.
6) A második papírlapra rajzolj 11, egyenként 2,54 cm (1 “széles) sávot a papír hosszú szélére merőlegesen.
7) Válassz egy színt a normál polaritás, egy másikat pedig a fordított polaritás jelzésére. Színezzük váltakozva a normál és fordított polaritású időszakokat jelképező sávokat. A bal szélső sávot színezd ki fordított polaritásnak.
8) Vágd ketté a papírt a hosszú szélével párhuzamosan, hogy két papírcsíkot kapj a 2. ábrán látható módon. Jelöljük a sávokat mindkét csíkon nyilakkal, hogy a normál (felfelé mutató nyíl) és a fordított (lefelé mutató nyíl) polaritás váltakozó periódusait jelezzék. Vissza a tetejére
9) Helyezzük mindkét papírcsík egyik végét az első papírdarabon lévő, szétterülő középvonalon keresztül (lásd a 3. ábrát).
10) Húzzuk mindkét papírcsíkot a papír széléhez legközelebb eső rések (a szubdukciós zónák) felé. Minden egyes csíkot ragasszunk le, hogy hurkot alkossunk a 3. ábrán látható módon.
11) Forgassuk körbe a papírszalagokat (amelyek az óceáni kérget jelképezik), hogy szimuláljuk az óceánfenék mozgását az óceánközépi elterjedési központból a szubdukciós zónába.
A szalagok mozgását a normál polaritást jelképező szalagokkal kezdjük.
KÉRDÉSEK:
1) A Föld körülbelül 4,6 milliárd éves. A tengerfenék-terjedési modelletek megfigyelései alapján miért gondoljátok, hogy a legrégebbi óceánfenék csak kb. 200 millió éves?
2) A valós óceánfenéken a normál és fordított polaritású szalagok váltakozása nem mind egyforma szélességű. Mit árul el ez a normál és fordított polaritás által képviselt időtartamokról?
