A tamponok biztonsága

Az interneten széles körben terjedő pletyka szerint a tamponok azbeszttel és dioxinnal szennyezettek, és egyes tamponokban lévő műselyem toxikus sokk szindrómát okoz. Mik a tények?

Az amerikai nők évente körülbelül 3 milliárd dollárt költenek higiéniai védelemre. A reproduktív korú fehér nők körülbelül 55%-a, a fekete nők 31%-a és a spanyolajkú nők 22%-a számol be tamponhasználatról. A nők megérdemlik, hogy megtudják, hogy a tamponok szükségtelen kockázatokat hordoznak-e, de az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA), amely a tamponok mint orvostechnikai eszközök biztonságát és hatékonyságát szabályozza, csupán egy nyilatkozatot adott ki, amelyben azt állította, hogy a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok nem támasztják alá a híreszteléseket. Nem foglalkozik megfelelően a nők kérdéseivel és aggodalmaival, és a tampongyártók által benyújtott, nyilvánosan nem elérhető adatokra támaszkodik.

Dioxin és a rájon

A dioxin annak a folyamatnak a mellékterméke, amely során a fapépet a rájon nevű szintetikus rosttá alakítják át, amelyet szövetekhez is használnak. A tamponok általában pamutból és rajonból készülnek. Az 1990-es évek végéig a fapép fehérítése nyomokban dioxint eredményezett a tamponokban, de ezt a módszert felváltotta a klórmentes fehérítési eljárás.

1994-ben a Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) kiadott egy jelentést, amely szerint a dioxinok ismerten rákot okoznak az állatokban, és valószínűleg rákot okoznak az emberekben is. Az EPA azt is megállapította, hogy a magas dioxinszintnek kitett embereknél fennállhat az immunrendszer károsodásának, a kismedencei gyulladásos betegség (PID) fokozott kockázatának és a termékenység csökkenésének kockázata. Egy tanulmány szerint a dioxinnak kitett majmok 80%-ánál endometriózis alakult ki, egy fájdalmas betegség, amelyben a méhszövet a méhen kívül található, ami gyakran meddőséghez vezet.

Míg a dioxinveszély az új fehérítési módszerek miatt csökkent, a dioxint még mindig kimutatják a tamponokban – még a 100% pamutból készültekben is. Az EPA szerint az évtizedek óta tartó szennyezés miatt a dioxin megtalálható a levegőben, a vízben és a talajban; így a tamponok készítéséhez használt pamut- vagy fapép-alapanyagokban is lehet kis mennyiségű dioxin. Az FDA honlapja arról számol be, hogy a tampongyártók független laboratóriumokban végzett vizsgálatok eredményeit bocsátották az ügynökség rendelkezésére, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy a műselyem alapanyagokban a dioxin mennyisége a nem kimutatható 0,1 és 1 trillió részecske között van. Bár az FDA jelenleg megköveteli a tampongyártóktól, hogy késztermékeik dioxinszintjét ellenőrizzék, az eredmények nem állnak a nyilvánosság rendelkezésére.

Egy Michel DeVito és Arnold Schecter által 2002-ben az Environmental Health Perspectives című szaklapban közzétett tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a tamponokban (és pelenkákban) lévő dioxinnak való kitettség ezerszer kisebb, mint az emberek által általában az ételeikben elfogyasztott dioxin. Nem volt jelentős különbség a 100% pamutból készült tamponok (vagy pelenkák) dioxin expozíciójában a pamut/pép termékekhez képest. A bioboltokban árult vagy külön megrendelt tamponok és pelenkák nem voltak biztonságosabbak, mint a márkás termékek. Valójában a speciális cégtől rendelt tamponok sokkal több dioxint tartalmaztak, mint a többi tampon. DeVito és Schecter azt javasolja, hogy azoknak a nőknek, akik csökkenteni szeretnék a dioxin expozíciójukat, és a hasonlóan aggódó politikai döntéshozóknak inkább az elfogyasztott élelmiszerekben lévő dioxin csökkentésére kellene összpontosítaniuk, mint a tamponokra.

Az FDA szerint a tamponokból származó dioxin expozíció ma “sokszor kisebb, mint a szervezetben más környezeti forrásokból normálisan jelenlévő dioxin. “3 Azonban dr. Philip Tierno, a New York-i Egyetem Orvosi Központjának klinikai mikrobiológiai és diagnosztikai immunológiai igazgatója és a tamponok egészségügyi kockázatainak vezető szakértője szerint még a dioxin nyomokban is aggodalomra ad okot, mivel a tamponok a hüvelyszövettel érintkeznek, amelyet áteresztő, közvetlenül a nemi szervekhez vezető nyálkahártya borít. Ráadásul egy átlagos nő menstruációs ciklusaiból kiindulva egy életen át körülbelül 12 000 tampon használata lehetséges. A kumulatív hatások tehát jelentősek és esetleg évekig mérhetőek lennének.

Toxikus sokk szindróma (TSS)

A toxikus sokk szindróma egy ritka, de potenciálisan halálos betegség, amelyet egy bakteriális toxin okoz, szintén kapcsolatba hozták a tamponhasználattal. Bár a pontos összefüggés továbbra is tisztázatlan, úgy tűnik, hogy a nagy nedvszívó képességű, műselyemből készült tamponok használata és a tamponok hosszabb ideig való bent hagyása növeli a TSS kockázatát. A betegség, amelyet először 1978-ban írtak le tizenéves lányok körében, elsősorban a 30 év alatti tamponhasználókat érinti. A TSS-járvány 1980-ban érte el csúcspontját, amikor a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központoknak (CDC) összesen 814 esetet, köztük 38 halálesetet jelentettek. Miután 1980-ban nyilvánosságra került a tamponok által okozott TSS, a legelnyelőbb tamponokat kivonták a forgalomból, a nőket és a tinédzsereket pedig figyelmeztették a lehetséges kockázatokra. A CDC megjegyezte, hogy a menstruációval összefüggő TSS-esetek száma 1980 és 1990 között jelentősen csökkent, míg a más okokból eredő TSS-esetek száma változatlan maradt.

Dr. Rana Hajjeh, a CDC bakteriális és mikotikus betegségek osztályának orvosi epidemiológusa a TSS-esetek számának csökkenését az FDA által a tamponok anyagainak és nedvszívó képességének szabályozásában elért előrelépésnek tulajdonítja. 1982-ben az FDA előírta, hogy minden tampon címkéjén fel kell tüntetni a nőknek, hogy a folyás szabályozásához szükséges legkisebb nedvszívó képességű tampont használják, és TSS-re figyelmeztető jeleket kell feltüntetni. Az ügynökség 1990-ben egységesítette a nedvszívóképesség címkézését is, hogy a nedvszívóképességre vonatkozó kifejezések (pl. normál, szuper stb.) egységesek legyenek a márkák között.3 A bejelentett csökkenés másik lehetséges oka, hogy a tampongyártók a négy szintetikus összetevőből hármat (poliészter, karboximetilcellulóz és poliakrilát műselyem) eltávolítottak, amelyeket a TSS-toxin termelésének növekedésével hoztak összefüggésbe, és amelyeket korábban a nedvszívóképesség fokozására használtak a tamponokban. A nagy nedvszívó képességű viszkózselymet, a negyedik szintetikus összetevőt azonban még mindig használják.

Azbeszt

Az internetes pletykában állítólag szereplő azbesztet soha nem erősítették meg. Az e-mail üzenet azt állítja, hogy a gyártók azbesztet adnak a tamponokhoz a túlzott vérzés elősegítése érdekében, hogy több terméket adjanak el belőle. Az FDA azt állítja, hogy minden iparág által szolgáltatott adatot felülvizsgálnak minden tampon tervezéséről és anyagáról, mielőtt azokat az Egyesült Államokban forgalomba hozzák, és hogy az azbeszt nem összetevője egyetlen tamponmárkának sem. Sőt, mivel a tampongyártókat az FDA ellenőrzi, az ügynökség biztosítja a nőket, hogy “ezek az ellenőrzések valószínűleg azonosítanának minden olyan eljárást, amely a tampontermékeket azbesztnek tenné ki.”

Szabályozás a kongresszusban

A New York-i Carolyn Maloney amerikai képviselő 2008-tól kezdve törvényt terjesztett elő a tamponok biztonságára vonatkozó tanulmányok előírására. A törvényjavaslat legutóbbi változatát, amely most a Robin Danielson Feminine Hygiene Product Safety Act of 2017 (H.R. 2379) nevet viseli, szintén Carolyn Maloney képviselőnő terjesztette elő, és “előírja az NIH számára, hogy tanulmányozza, hogy a női higiéniai termékekben használt szennyező anyagok és anyagok, például dioxin, szintetikus szálak, illatanyagok, színezékek és tartósítószerek milyen egészségügyi kockázatot jelentenek a termékeket használó nőkre vagy a termékeket a terhesség alatt vagy előtt használó nők gyermekeire.”

Alternatívák és ajánlások

A nők számára számos alternatíva áll rendelkezésre, beleértve a teljesen pamutból készült, fehérítetlen vagy hidrogén-peroxiddal fehérített tamponokat és betéteket, valamint az újrahasználható menstruációs csészéket. Mint fentebb említettük, nincs tudományos bizonyíték arra, hogy ezek a termékek biztonságosabbak lennének. Bármilyen típusú menstruációs betét használata azonban csökkentheti a TSS kockázatát. Az FDA azt javasolja, hogy a nők csak az aktív menstruáció idején használjanak tampont, és olyan tampont, amelynek minimális nedvszívó képessége szükséges a menstruációs folyás szabályozásához. Arra is bátorítják a nőket, hogy beszéljenek orvosukkal a TSS-ről.

Az FDA ajánlásairól bővebben itt olvashat.

A weboldalunkon található összes cikket Dr. Diana Zuckerman és más vezető munkatársak hagyták jóvá.

1. Sanitary Protection in the US. (2015). Retrieved from http://www.euromonitor.com/sanitary-protection-in-the-us/report
2. Branch, F., Woodruff, T. J., Mitro, S. D., & Zota, A. R. (2015). Hüvelyi douching és faji/etnikai egyenlőtlenségek a ftalát expozícióban a reproduktív korú nők körében: National Health and Nutrition Examination Survey 2001-2004. Environmental Health Environ Health, 14(1)
3. S. Food and Drug Administration: A tamponok és az azbeszt, a dioxin, & toxikus sokk szindróma. (2015). Retrieved from http://www.fda.gov/MedicalDevices/Safety/AlertsandNotices/PatientAlerts/ucm070003.htm
4. De Vito, MJ and Schecter A. Exposure Assessment to Dioxins from the Use of Tampons and Diapers,Environmental Health Perspectives, Vol 110, January 2002, elérhető http://www.ehponline.org/members/2002/110p23-28devito/EHP110p23PDF.PDF
5. Kounang, N. (2015). Mi van a betétedben vagy a tamponodban? Letöltve: http://www.cnn.com/2015/11/13/health/whats-in-your-pad-or-tampon/
6. H.R. 2379 Robin Danielson Feminine Hygiene Product Safety Act of 2017. (2017). Visszakeresve a https://www.congress.gov/bill/115th-congress/house-bill/2379/text

címről.