A National Lung Screening Trial (NLST) adatainak elemzése szerint az alacsony dózisú komputertomográfiás szűrés során felfedezett tüdőrákos esetek több mint 18%-a indolens volt, és a rák bizonyos altípusai esetében ez az arány még magasabb. A szűréssel kapcsolatos nyilvánvalóan lehetséges ártalmak ellenére az amerikai Preventive Services Task Force nemrégiben támogatta a szűrőprogramot a magas kockázatú egyének számára.
Az új tanulmányt, amelyet Dr. Edward F. Patz Jr, a Durhamban (Észak-Karolina) található Duke University Medical Center munkatársa vezetett, a JAMA Internal Medicine decemberi számában tették közzé. Az elemzés az NLST 53 452, legalább 30 csomaggal rendelkező, legalább 30 éves dohányzási múlttal rendelkező személyt érintő eredményeit tartalmazta. Megállapították, hogy az NLST alacsony dózisú CT-karban kimutatott 1089 tüdőrákos eset között a túldiagnosztizált eset valószínűsége 18,5% volt.
Kifejezetten a nem kissejtes tüdőrákos (NSCLC) esetek között a túldiagnózis valószínűsége 22,5% volt. A legszembetűnőbb, hogy a bronchoalveoláris tüdőrák túldiagnosztizálásának valószínűsége 78,9% volt. Az eredeti NLST-elemzés, amely a tüdőrák halálozás 20%-os csökkenését állapította meg az alacsony dózisú CT-szűréssel a mellkasröntgenvizsgálattal szemben, azt állapította meg, hogy 320 beteget kell szűrni egy rákos haláleset megelőzéséhez; ez az elemzés azt mutatta, hogy az egy haláleset megelőzéséhez szükséges 320 szűrés között 1,38 esetben kell túldiagnosztizálni.
A túldiagnózis, amely lényegében azt jelenti, hogy a szűrés során talált rák olyan lassan növekszik, hogy kezelésre valószínűleg nincs szükség, olyan jelentős kárt jelent, amelyet a szűrési programok költség-haszon elemzésébe be kell vonni. Az USPSTF ilyen programra vonatkozó közelmúltbeli ajánlásaiban a munkacsoport megjegyezte, hogy az alacsony dózisú CT-nél rendkívül magas a téves pozitív eredmények aránya – több mint 95% -, de azt javasolta, hogy a szűrés során felfedezett rákoknak csak 10-12%-át diagnosztizálják túl.
Az alacsony dózisú CT-szűrésen talált indolens daganat olyan invazív és toxikus kezelésekhez vezethet, amelyekre egyébként nem lett volna szükség, mivel az indolens eseteket első pillantásra lényegében lehetetlen megkülönböztetni a többitől. És még ha ki is dolgoznak olyan módszereket, amelyek ezt a problémát orvosolják, az orvosok számára rendkívül nehéz problémát jelent elmagyarázni a betegnek, hogy egy tüdőrákos eset nem igényel kezelést.”
Az új tanulmány szerzői megjegyezték, hogy ez a konkrét modell csak három éves szűrést és összesen mintegy 7 éves követési időt tartalmaz. “Ezért a valódi túldiagnosztizálásra vonatkozó becsléseket, amelyek az élethosszig tartó követési forgatókönyveken alapulnak, óvatosan kell kezelni” – írták. “A jövőben, amint jobb biomarkerek és képalkotó technikák állnak rendelkezésre annak előrejelzésére, hogy a tüdőrák diagnózisával rendelkező egyéneknél melyik betegség lesz több vagy kevésbé agresszív, a kezelési lehetőségek optimalizálhatók, és a tömeges szűrési program értékesebbé válhat.”
.