Az egyetlen dolog, amit mindenki tud – vagy tudni vél – Ludwig van Beethovenről, hogy a zene legnagyobb remekműveit teljesen süketen komponálta. Bármilyen meggyőzően hangzik is ez, a történetnek van egy hibája: nem biztos, hogy igaz. Egy vezető Beethoven-szakértő szerint a zeneszerzőnek nem sokkal 1827-ben bekövetkezett halála előttig még volt hallása a bal fülére.
“Ez mindenkit arra késztet, hogy sietve felülvizsgálja a Beethovenről alkotott életrajzi elképzeléseket” – mondta Theodore Albrecht, az ohiói Kent State University zenetudományi professzora az Observernek. Albrecht, aki döntő bizonyítékokat tárt fel a korabeli beszámolókban, úgy véli, hogy bár Beethoven hallása súlyosan romlott, nem veszítette el azt “olyan mélységig”, mint azt a zenetudósok feltételezték.
“Beethoven nemcsak, hogy nem volt teljesen süket kilencedik szimfóniájának 1824. májusi bemutatóján, hanem még legalább két évig hallott, bár egyre gyengébben, valószínűleg az utolsó általa felügyelt bemutatóig, az op. 130-as B-dúr vonósnégyeséig, 1826 márciusáig” – mondta Albrecht.
Beethoven 1798-ban kezdte elveszíteni a hallását. “Ha más szakmához tartoznék, könnyebb lenne” – mondta egy barátjának – “de az én szakmámban ez egy borzalmas állapot”. 1812 és 1816 között próbálkozott a fültrombitálással, kevés sikerrel. 1818-tól kezdve üres “beszélgetőkönyveket” hordott magánál, amelyekbe a barátok és ismerősök megjegyzéseket jegyeztek fel, amelyekre ő hangosan válaszolt.
Egy 1823-as beszámoló szerint a zeneszerző kedvenc kávéházába látogatott, ahol egy idegen szólította meg, aki a saját gyengülő hallásával kapcsolatban kért tanácsot. Beethoven ezt a tanácsot firkantotta le: “A vidéki fürdőlevegő sok mindenen javíthat. Csak ne használjon túl korán mechanikus eszközöket; azáltal, hogy tartózkodtam a használatuktól, a bal fülemet meglehetősen megőriztem így.”
Hozzátette: “Ha lehet, az íráson keresztül jobb; a hallás megkíméli”. Egy másik, 1824-ből származó beszámolóban egy zenész meglátogatja Beethovent, és elmondja neki: “A nyitányt már teljesen egyedül is vezényelheti … Az egész hangverseny vezénylése túlságosan megterhelné a hallását; ezért azt tanácsolom, hogy ne tegye.”
“A társalgási könyvek nagy változást fognak hozni” – mondta Albrecht. A fennmaradt példányok között – kettő a zeneszerző szülőhelyén, a bonni Beethoven-Haus múzeumban, 137 pedig a Berlini Állami Könyvtárban – eddig 23 közvetlen utalást talált a hallás témájára, és becslései szerint még több tucatnyi fogja bizonyítani, hogy “még hallott valamit”.
Egyes zenetudósok szerint Beethoven, ahogy hallása romlott, kompozícióiban a mélyebb és középhangokat részesítette előnyben, és csak akkor kezdett újra magas hangokat használni, amikor már teljesen süket volt, az emlékezetre és a képzeletre támaszkodva. Az utolsó teljes szimfóniában használt hangmagasságok skáláját tekintve Albrecht azonban elveti ezt az elméletet: “Nem hiszem, hogy ez megállja a helyét. Különben mit kezdene a IX. szimfóniában a pikolóval – ott fent fent – és a kontrabasszusokkal lent? Minden regiszter ott van. A belső fülével hallotta őket. Csodálatos volt.”
Albrecht most szerkeszti a “beszélgetőkönyv” beszámolóit, és először fordítja le németből angolra, ez egy mamutkiadási projekt, amely végül 12 kötetből fog állni.
A brit Boydell & Brewer cég májusban adja ki a Beethoven’s Conversation Books 3. kötetét (45 font), miután az új kutatások egy részét a The Beethoven Journal című folyóiratban ebben a hónapban és (németül) a Vienna Oboe Journalban márciusban megjelent “The Hearing Beethoven” című cikkben publikálta.
A könyvek témái az 1818-tól a zeneszerző haláláig terjedő időszakot ölelik fel, a zenétől a politikán át a bevásárlólistákig és a megbízásokig. Albrecht elmondta, hogy bár 1968-ban megkezdődött egy tudományos német nyelvű kiadás, annak formátuma nehezen olvashatóvá tette, tartalmát pedig félreértelmezték. A mű angol fordítása minden oldalon terjedelmes lábjegyzeteket tartalmaz, hogy az olvasóknak segítsen értelmezni a bizonyítékokat.
Hozzátette, hogy ezek a “lenyűgöző beszélgetések” végre lehetővé teszik az angol nyelvű zenekedvelők számára, hogy meghallgassák, miről beszélgettek Beethoven és barátai.
A bizonyítékok, amelyek azt bizonyítják, hogy Beethoven még hallott, “nem veszik el azt a tényt, hogy ez az ember elsöprő nehézségekkel szemben tette, amit tett” – jegyezte meg.
2020-ban lesz 250 éve, hogy minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője megszületett. Az eseményt világszerte fesztiválokkal és programokkal ünneplik.
- Megosztás a Facebookon
- Megosztás a Twitteren
- Megosztás e-mailben
- Megosztás a LinkedInen
- Megosztás a Pinteresten
- Megosztás a WhatsAppon
- Megosztás a Messengeren