A rectus femoris izom sérülése

A rectus femoris izom sérülése olyan izomsérülés, amely magában foglalja a rectus femoris izom zúzódását, húzódását, szakadását és szakadását.

Epidemiológia

A rectus femoris izomsérülések gyakori sérülések a sportolóknál, különösen a labdarúgóknál/focistáknál1. A rectus femoris izom a leggyakrabban a quadriceps sérülésében érintett, és a leggyakoribb mintázat az izomhúzódás 1-3.

Rizikófaktorok

A rectus femoris izom sérülésének kockázati tényezőinek tekinthetők a nagy mennyiségű rúgással, ugrással és futással járó sportok és tevékenységek, amelyek közé tartoznak 1-3:

  • foci/foci
  • amerikai foci
  • rugby
  • baseball
  • harcművészetek

A rectus femoris izom sérülésének valószínűségét növelő további tényezők a következők:

  • régi vagy távoli sérülés
  • alacsony izomerő
  • izomfáradtság
  • nem megfelelő bemelegítés
  • nem megfelelő technika
Társulások

A rectus femoris izom sérülései más quadriceps sérülésekkel és sonkaszalag sérülésekkel 1-3 társulnak.

Klinikai megjelenés

Akut húzódás esetén a betegek gyakran a comb elülső részének éles fájdalmával jelentkeznek, amelyhez funkcionális deficit társul. Tipikus lelet a tapintásra jelentkező érzékenység, amely rendszerint ellenállt izomtevékenységgel kiváltható. Tapintható defektusokat lehet találni 3. A krónikus törzsek homályos diszkomfortérzéssel, combnagyobbodással és változóan társuló erőhiánnyal járhatnak 3.

Komplikációk

Kezeletlenül hagyva a rectus femoris izom sérülése az alábbi állapotokhoz vezethet 5:

  • újrasérülés
  • izomsorvadás zsírpótlással
  • heterotópos csontosodás
  • myositis ossificans
  • szeróma/pszeudociszta képződés

Patológia

A rectus femoris izom két ízületet keresztez, aktív szerepet játszik a térdnyújtásban és a csípőhajlításban, és nagy arányban tartalmaz gyors izomrostokat (II. típusú), valamint összetett izom-ín architektúra jellemzi, ami hajlamosító tényezőnek számít a húzódásos sérülések kialakulásához 1. Az izomsérülések közé tartoznak a húzódások, zúzódások és szakadások.

Mechanizmus

Különösen a sprint, az ugrás és a rúgás mozdulatai erőteljes excentrikus összehúzódásokkal járnak a térdhajlítás és a csípőnyújtás ellenhatása során, ami az izom-ín egységeken keresztül nagy erők kialakulásához vezet, ami húzódásos sérülést okozhat 1-3.

Ugrásnál a csípőnyújtás a felfelé irányuló lendület és a térdflexió ellenhatása a földet éréskor 1.

Helyzet

A rectus femoris izom sérüléseinek tipikus helyei közé tartozik a közvetlen és közvetett fej eredése, a proximális myotendinus csomópont, az izom hasa, az izom perifériája a fasciával vagy myofasciális egységgel és a disztális myotendinus csomópont 4,5.

Alttípusok

A Rectus femoris izom sérülései típus és elhelyezkedés alapján az alábbiak szerint osztályozhatók 4,5 :

  • anterior inferior iliacus spinae avulsio
  • sérülés az eredési ponton (közvetlen fej, közvetett fej, összekötő ín)
  • proximalis myotendinus junction strain of indirect head (leggyakoribb)
  • proximalis myotendinus junction strain of direct head
  • intramuscularis degloving sérülés
  • izom. kontúzió (gyakori)
  • myofasciális sérülés (ritka)
  • distalis myotendinus junction strain (ritka)

Röntgenfelvételek

A rectus femoris izom legtöbb sérülése a myotendinus junction 4-et érinti.11 és a legjobban ultrahanggal vagy MRI-vel értékelhető.

Röntgenfelvétel

A medence röntgenfelvételei kezdeti vizsgálatként használhatók, különösen fiatal betegeknél, az elülső alsó csípőcsonti gerincszakadás láthatóvá tételére és más kórképek kizárására 4,5. Emellett a combizom közvetett fejének avulziós sérülése a felső acetabularis gerincnél kimutatható.

Ultrahang

A proximális inak és a rectus femoris izom ultrahangon szépen ábrázolhatók. Az elülső csípőcsonti gerincszakadás sérülése láthatóvá tehető egy változó méretű töredékkel, amelyet a kismedencei csonttól egy anechoikus folyadékgyülem választ el. Az összenőtt ín és a közvetlen fej is ábrázolható és könnyen értékelhető, a közvetett fej értékelése a mélysége miatt nehezebb 7-9.

A heveny izomsérülések tipikus jellemzői a rosszul definiált hyper- vagy hypoechoikus elváltozások, a fibrilláris diszkontinuitás vagy szakadás különböző fokával, és ennek megfelelően osztályozhatók 7.

A krónikus proximalis elváltozások hypoechoikus ínvastagodásként jelentkezhetnek, és meszesedést vagy heterotópos csontosodást mutathatnak 8.

. Az izmon belüli hegképződés szabálytalanul körülhatárolt hiperechoikus megjelenést mutat, a szomszédos izomrostok fokális visszahúzódásával 7.

CT

A CT képes az avulziós sérülések kimutatására és jellemzésére. Ezenkívül alkalmas a nagy intramuszkuláris vérzés ábrázolására is. A sugárterhelés és a jobb lágyrész-megkülönböztető képességgel rendelkező alternatívák, mint az ultrahang és az MRI miatt értéke az izomsérülések kivizsgálásában csak korlátozott.

MRI

Az izomsérülések tipikus jellemzői az MRI-n az izomrostokat, a rectus femoris izom myofasciális, myotendinosus vagy ínos egységeit követő és körülvevő folyadékjel intenzitása és/vagy az adott izomkomponensek diszkontinuitása. Az izomsérülés helye, súlyossága és kiterjedése, valamint az izomvisszahúzódás mértéke meghatározható az MRI-vel, és megfelelő MRI protokollal és megfelelő anatómiai ismeretekkel még a finom szakadások is kimutathatók.

Az MRI további célja a rehabilitációhoz, a felépüléshez és a sportoláshoz való visszatéréshez szükséges idő előrejelzése, különösen a sportolók esetében.

A mágneses rezonanciás képalkotás során a myotendinus sérülésekre javasolt osztályozási séma 4-6,10:

  • 1. fokozat: fokális vagy diffúz nagy jelintenzitású vagy tollas izomödéma rostszakadás nélkül
  • 2. fokozat: A myotendinus junction részleges szakadása néhány rost megszakadásával
  • 3. fokozat: a myotendinus junction teljes szakadása ínvisszahúzódással vagy anélkül

Az axiális felvételeken látható bikaszem-jel mély intramuszkuláris deglováló sérülést jelez.

Egy másik MR-alapú osztályozás a British Athletics izomsérülési osztályozása, amely szintén lehetővé teszi a hely szerinti alosztályozást.

Radiológiai jelentés

A radiológiai jelentésnek tartalmaznia kell a következők leírását:

  • az elváltozás helye, típusa és kiterjedése
  • a sérülés osztályozása, ha lehetséges
  • az ínvisszahúzódás mértéke
  • a társuló sérülések

A kezelés és prognózis

A rectus femoris izom, beleértve az avulziós sérüléseket is, nagy többsége konzervatív módon kezelhető.

A konzervatív kezelés magában foglalja a tevékenység módosítását a RICE (pihenés, jég, kompresszió és végtagemelés) elvét követő kezdeti időszakkal, amelyet átfogó rehabilitációs és edzésprogram követ.

A kezdeti pihenő időszak (általában 3-5 nap) a sérülés további progressziójának megelőzésére szolgál, és súlyosabb húzódásos sérülés esetén kezdetben mankóhasználatra lehet szükség. A végtagemelés, valamint a jég és a kompresszió szakaszos alkalmazása a véráramlás és a fokozott mennyiségű intersticiális folyadék felhalmozódásának csökkentésére irányul. A jég alkalmazása a fájdalomcsillapítást is szolgálja, és a kezdeti időszakban nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID) is kiegészíthető 3.

A rehabilitációs protokollnak mozgás-, járás-, futógyakorlatokat, valamint nyújtást, erősítést, mozgástartomány-, állóképességi és ügyességi edzéseket kell tartalmaznia. A gyakorlatokat fokozatosan kell elkezdeni és folyamatosan fejleszteni, és a quadricepsz fájdalmának fokozódása nélkül kell végezni 3.

A felépülés a sérülés típusától és kiterjedésétől függ, és 2-3 héttől izomzúzódás vagy myofasciális sérülés esetén akár 4 hónapig vagy tovább is eltolódott elülső csípőcsonti gerinc kitörési sérülések esetén 3,6.

A műtét alternatív lehetőség a teljes vastagságú ínszakadással, két ínfej-szakadással, visszatérő sérüléssel vagy a konzervatív kezelés sikertelenségével küzdő profi sportolóknál, és a proximális ínmaradványok műtéti reszekciójával, majd izomvarratos helyreállítással végezhető 12,13.

A sportoláshoz való visszatéréshez a sportolóknak fájdalommentesnek és a csípő és a térd mozgástartományának normálisnak kell lennie. Az erőnek közel normálisnak kell lennie a kontralaterális oldalhoz képest 3.

Történet és etimológia

A rectus femoris izom közvetett fejének mély myotendinus csomópontjának szakadását először Hughes és munkatársai írták le 1995-ben14.

Differenciáldiagnózis

A rectus femoris izom sérülésének megjelenését és/vagy megjelenését utánzó betegségek közé tartoznak:

  • lágyszöveti daganatok
  • csonttumorok
  • myositis ossificans

Vö. még

  • quadriceps sérülés
  • izomhúzódások
  • British Athletics izomsérülési osztályozás

.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.