A rectus femoris izom sérülése olyan izomsérülés, amely magában foglalja a rectus femoris izom zúzódását, húzódását, szakadását és szakadását.
Epidemiológia
A rectus femoris izomsérülések gyakori sérülések a sportolóknál, különösen a labdarúgóknál/focistáknál1. A rectus femoris izom a leggyakrabban a quadriceps sérülésében érintett, és a leggyakoribb mintázat az izomhúzódás 1-3.
Rizikófaktorok
A rectus femoris izom sérülésének kockázati tényezőinek tekinthetők a nagy mennyiségű rúgással, ugrással és futással járó sportok és tevékenységek, amelyek közé tartoznak 1-3:
- foci/foci
- amerikai foci
- rugby
- baseball
- harcművészetek
A rectus femoris izom sérülésének valószínűségét növelő további tényezők a következők:
- régi vagy távoli sérülés
- alacsony izomerő
- izomfáradtság
- nem megfelelő bemelegítés
- nem megfelelő technika
Társulások
A rectus femoris izom sérülései más quadriceps sérülésekkel és sonkaszalag sérülésekkel 1-3 társulnak.
Klinikai megjelenés
Akut húzódás esetén a betegek gyakran a comb elülső részének éles fájdalmával jelentkeznek, amelyhez funkcionális deficit társul. Tipikus lelet a tapintásra jelentkező érzékenység, amely rendszerint ellenállt izomtevékenységgel kiváltható. Tapintható defektusokat lehet találni 3. A krónikus törzsek homályos diszkomfortérzéssel, combnagyobbodással és változóan társuló erőhiánnyal járhatnak 3.
Komplikációk
Kezeletlenül hagyva a rectus femoris izom sérülése az alábbi állapotokhoz vezethet 5:
- újrasérülés
- izomsorvadás zsírpótlással
- heterotópos csontosodás
- myositis ossificans
- szeróma/pszeudociszta képződés
Patológia
A rectus femoris izom két ízületet keresztez, aktív szerepet játszik a térdnyújtásban és a csípőhajlításban, és nagy arányban tartalmaz gyors izomrostokat (II. típusú), valamint összetett izom-ín architektúra jellemzi, ami hajlamosító tényezőnek számít a húzódásos sérülések kialakulásához 1. Az izomsérülések közé tartoznak a húzódások, zúzódások és szakadások.
Mechanizmus
Különösen a sprint, az ugrás és a rúgás mozdulatai erőteljes excentrikus összehúzódásokkal járnak a térdhajlítás és a csípőnyújtás ellenhatása során, ami az izom-ín egységeken keresztül nagy erők kialakulásához vezet, ami húzódásos sérülést okozhat 1-3.
Ugrásnál a csípőnyújtás a felfelé irányuló lendület és a térdflexió ellenhatása a földet éréskor 1.
Helyzet
A rectus femoris izom sérüléseinek tipikus helyei közé tartozik a közvetlen és közvetett fej eredése, a proximális myotendinus csomópont, az izom hasa, az izom perifériája a fasciával vagy myofasciális egységgel és a disztális myotendinus csomópont 4,5.
Alttípusok
A Rectus femoris izom sérülései típus és elhelyezkedés alapján az alábbiak szerint osztályozhatók 4,5 :
- anterior inferior iliacus spinae avulsio
- sérülés az eredési ponton (közvetlen fej, közvetett fej, összekötő ín)
- proximalis myotendinus junction strain of indirect head (leggyakoribb)
- proximalis myotendinus junction strain of direct head
- intramuscularis degloving sérülés
- izom. kontúzió (gyakori)
- myofasciális sérülés (ritka)
- distalis myotendinus junction strain (ritka)
Röntgenfelvételek
A rectus femoris izom legtöbb sérülése a myotendinus junction 4-et érinti.11 és a legjobban ultrahanggal vagy MRI-vel értékelhető.
Röntgenfelvétel
A medence röntgenfelvételei kezdeti vizsgálatként használhatók, különösen fiatal betegeknél, az elülső alsó csípőcsonti gerincszakadás láthatóvá tételére és más kórképek kizárására 4,5. Emellett a combizom közvetett fejének avulziós sérülése a felső acetabularis gerincnél kimutatható.
Ultrahang
A proximális inak és a rectus femoris izom ultrahangon szépen ábrázolhatók. Az elülső csípőcsonti gerincszakadás sérülése láthatóvá tehető egy változó méretű töredékkel, amelyet a kismedencei csonttól egy anechoikus folyadékgyülem választ el. Az összenőtt ín és a közvetlen fej is ábrázolható és könnyen értékelhető, a közvetett fej értékelése a mélysége miatt nehezebb 7-9.
A heveny izomsérülések tipikus jellemzői a rosszul definiált hyper- vagy hypoechoikus elváltozások, a fibrilláris diszkontinuitás vagy szakadás különböző fokával, és ennek megfelelően osztályozhatók 7.
A krónikus proximalis elváltozások hypoechoikus ínvastagodásként jelentkezhetnek, és meszesedést vagy heterotópos csontosodást mutathatnak 8.
. Az izmon belüli hegképződés szabálytalanul körülhatárolt hiperechoikus megjelenést mutat, a szomszédos izomrostok fokális visszahúzódásával 7.
CT
A CT képes az avulziós sérülések kimutatására és jellemzésére. Ezenkívül alkalmas a nagy intramuszkuláris vérzés ábrázolására is. A sugárterhelés és a jobb lágyrész-megkülönböztető képességgel rendelkező alternatívák, mint az ultrahang és az MRI miatt értéke az izomsérülések kivizsgálásában csak korlátozott.
MRI
Az izomsérülések tipikus jellemzői az MRI-n az izomrostokat, a rectus femoris izom myofasciális, myotendinosus vagy ínos egységeit követő és körülvevő folyadékjel intenzitása és/vagy az adott izomkomponensek diszkontinuitása. Az izomsérülés helye, súlyossága és kiterjedése, valamint az izomvisszahúzódás mértéke meghatározható az MRI-vel, és megfelelő MRI protokollal és megfelelő anatómiai ismeretekkel még a finom szakadások is kimutathatók.
Az MRI további célja a rehabilitációhoz, a felépüléshez és a sportoláshoz való visszatéréshez szükséges idő előrejelzése, különösen a sportolók esetében.
A mágneses rezonanciás képalkotás során a myotendinus sérülésekre javasolt osztályozási séma 4-6,10:
- 1. fokozat: fokális vagy diffúz nagy jelintenzitású vagy tollas izomödéma rostszakadás nélkül
- 2. fokozat: A myotendinus junction részleges szakadása néhány rost megszakadásával
- 3. fokozat: a myotendinus junction teljes szakadása ínvisszahúzódással vagy anélkül
Az axiális felvételeken látható bikaszem-jel mély intramuszkuláris deglováló sérülést jelez.
Egy másik MR-alapú osztályozás a British Athletics izomsérülési osztályozása, amely szintén lehetővé teszi a hely szerinti alosztályozást.
Radiológiai jelentés
A radiológiai jelentésnek tartalmaznia kell a következők leírását:
- az elváltozás helye, típusa és kiterjedése
- a sérülés osztályozása, ha lehetséges
- az ínvisszahúzódás mértéke
- a társuló sérülések
A kezelés és prognózis
A rectus femoris izom, beleértve az avulziós sérüléseket is, nagy többsége konzervatív módon kezelhető.
A konzervatív kezelés magában foglalja a tevékenység módosítását a RICE (pihenés, jég, kompresszió és végtagemelés) elvét követő kezdeti időszakkal, amelyet átfogó rehabilitációs és edzésprogram követ.
A kezdeti pihenő időszak (általában 3-5 nap) a sérülés további progressziójának megelőzésére szolgál, és súlyosabb húzódásos sérülés esetén kezdetben mankóhasználatra lehet szükség. A végtagemelés, valamint a jég és a kompresszió szakaszos alkalmazása a véráramlás és a fokozott mennyiségű intersticiális folyadék felhalmozódásának csökkentésére irányul. A jég alkalmazása a fájdalomcsillapítást is szolgálja, és a kezdeti időszakban nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID) is kiegészíthető 3.
A rehabilitációs protokollnak mozgás-, járás-, futógyakorlatokat, valamint nyújtást, erősítést, mozgástartomány-, állóképességi és ügyességi edzéseket kell tartalmaznia. A gyakorlatokat fokozatosan kell elkezdeni és folyamatosan fejleszteni, és a quadricepsz fájdalmának fokozódása nélkül kell végezni 3.
A felépülés a sérülés típusától és kiterjedésétől függ, és 2-3 héttől izomzúzódás vagy myofasciális sérülés esetén akár 4 hónapig vagy tovább is eltolódott elülső csípőcsonti gerinc kitörési sérülések esetén 3,6.
A műtét alternatív lehetőség a teljes vastagságú ínszakadással, két ínfej-szakadással, visszatérő sérüléssel vagy a konzervatív kezelés sikertelenségével küzdő profi sportolóknál, és a proximális ínmaradványok műtéti reszekciójával, majd izomvarratos helyreállítással végezhető 12,13.
A sportoláshoz való visszatéréshez a sportolóknak fájdalommentesnek és a csípő és a térd mozgástartományának normálisnak kell lennie. Az erőnek közel normálisnak kell lennie a kontralaterális oldalhoz képest 3.
Történet és etimológia
A rectus femoris izom közvetett fejének mély myotendinus csomópontjának szakadását először Hughes és munkatársai írták le 1995-ben14.
Differenciáldiagnózis
A rectus femoris izom sérülésének megjelenését és/vagy megjelenését utánzó betegségek közé tartoznak:
- lágyszöveti daganatok
- csonttumorok
- myositis ossificans
Vö. még
- quadriceps sérülés
- izomhúzódások
- British Athletics izomsérülési osztályozás
.