A Pulitzer-díj története és jelentősége

A Pulitzer-díjat – amelynek átadására ma kerül sor – több mint 100 évvel ezelőtt alapították az újságírásban elért kivételes eredmények elismerésére. Alapítása óta a díj mára 21 különböző kategóriát foglal magában, az irodalomtól a zeneművekig. A díjat Joseph Pulitzerről, a lenyűgöző életű újságíróról nevezték el.

Joseph Pulitzer: Joseph Pulitzer élettörténete lenyűgöző. Magyarországon született, fiatalemberként jutott el az Egyesült Államokba. Az amerikai polgárháború idején a hadseregben akart szolgálni. Egy évre besorozták a Lincoln Calverybe, mielőtt St. Louisba került volna, ahol alkalmi munkákat végzett, és a Mercantile Libraryben tanult, amennyit csak tudott. Ott egy véletlen találkozás révén került a környék német nyelvű újságjának, a Westliche Postnak a szerkesztői elé. Ez vezetett egy álláshoz.

25 éves korára a St. Louis Dispatch kiadója lett. Innen használta üzleti érzékét, és hamarosan megszerezte a lap tulajdonjogát. Ezt követően a The New York World tulajdonosa lett.

Pulitzer gyakran figyelmen kívül hagyta saját egészségét, és hosszú órákat töltött az irodában. Forradalmasította az újságírást azzal, hogy lapjait kötelező olvasmánnyá tette a nagyközönség számára. Ezt úgy érte el, hogy illusztrációkkal és szenzációhajhász történetekkel töltötte meg a rovatait. Céljává tette, hogy elítélje a köz- és magánéleti korrupciót, legyen az a kormány vagy a gazdag üzlettulajdonosok részéről. Lapjaiban leleplező cikkek és hosszú vezércikkek jelentek meg, amelyek populista vonzerővel bírtak. Pulitzer lapjait széles körben terjesztették.

Hatásának egyik példája az, ahogyan előfizetéssel tudott pénzt gyűjteni a Franciaországból szállításra váró Szabadság-szobor talapzatának megépítéséhez.

Az 1880-as évek végére a The World volt a legnagyobb példányszámú lap az országban. Pulitzer maga is hamarosan a konkurens újságok támadásainak alapjává vált, akik féltékenyek voltak a sikerére. Az egyik ilyen esetben Charles Anderson Dana, a The Sun kiadója úgy festette le Pulitzert, mint aki a gazdagság és a hírnév érdekében elhagyta a vallását. A Pulitzer elleni támadás alapos volt, és arra törekedett, hogy kiközösítse őt a New York-i zsidó olvasóközönségből.

Pulitzer amúgy is gyengélkedő egészségi állapotát ezek a rágalomhadjáratok nagyon megviselték. Későbbi éveinek nagy részét egy jachton vagy speciálisan kialakított, a zajoktól elszigetelt helyiségekben töltötte. Ennek ellenére továbbra is teljes mértékben kézben tartotta a lapjait, és bárhol is tartózkodott a világban, irányítást és útmutatást adott.

Pulitzer erősen hitt az oknyomozó újságírás erejében. Nem volt hajlandó meghátrálni, amikor rágalmazással vádolták meg a The World című lapnak az amerikai kormány által a francia Panama-csatorna társaságnak történt csalárd kifizetéseket leleplező munkája miatt. Amikor a vádakat végül ejtették, Pulitzer győzelme hatalmas győzelem volt a szólás- és sajtószabadság számára. Az újságírással kapcsolatos gondolatait egy bekezdésben lehet összefoglalni, amelyet a The North American Review-ban írt egy újságíróiskola alapítása mellett:

“Köztársaságunk és sajtója együtt fog felemelkedni vagy elbukni. Egy hozzáértő, önzetlen, közérdekű sajtó, amely képzett intelligenciával rendelkezik, hogy felismerje a helyeset, és bátorsággal, hogy megtegye azt, megőrizheti azt a közerkölcsöt, amely nélkül a népi kormányzás csak látszat és gúny. Egy cinikus, zsoldos, demagóg sajtó idővel olyan népet fog teremteni, amely olyan alantas, mint ő maga. A köztársaság jövőjét formáló hatalom a jövő nemzedékek újságíróinak kezében lesz.”

Halálakor Pulitzer pénzt hagyott a Columbia Egyetemre, hogy újságíróiskolát indítson és négy díjat indítson a szakterületen. Az első díjakat 1917. június 4-én adták át, de jelenleg áprilisban hirdetik ki a Pulitzer-díj nyerteseit.

A levelek és a dráma hat kategóriája van: Szépirodalom (1947 előtt regény); dráma; történelem; életrajz/önéletrajz; költészet; és általános nem szépirodalom. A díj alapítása óta különböző kategóriákat adtak hozzá, összevontak vagy töröltek, hogy tükrözzék az újságírás és a technológia változásait. A távirati tudósításért járó díj például elavulttá vált.

Egy pillantás a korábbi Pulitzer-díjasokra

William Faulkner, Norman Mailer, Thornton Wilder, Philip Roth, John Updike, John Steinbeck és Ernest Hemingway mind Pulitzer-díjat nyertek.

Az elmúlt két évtized Pulitzer-díjas szépirodalmi művei közé tartoznak:

  • Less, írta Andrew Sean Greer (2018)
  • The Underground Railroad, írta Colson Whitehead (2017)
  • The Sympathizer, by Viet Thanh Nguyen (2016)
  • All the Light We Cannot See, by Anthony Doerr (2015)
  • The Goldfinch, Donna Tartt (2014)
  • Az árva gazda fia, írta Adam Johnson (2013)
  • A Goon Squad látogatása, írta Jennifer Egan (2011)
  • Tinkers, írta Paul Harding (2010)
  • Olive Kittridge, írta Elizabeth Strout (2009)
  • Oscar Wao rövid csodálatos élete, írta Junot Diaz (2008)
  • Az út, Cormac McCarthy (2007)
  • Március, írta Geraldine Brooks (2006)
  • Gilead, írta Marilynne Robinson (2005)
  • Az ismert világ, írta Edward P Jones (2004)
  • Middlesex, írta Jeffery Eugenides (2003)
  • Empire Falls, írta Richard Russo (2002)

Viták a Pulitzer-díjakról

A díj története során többször előfordult, hogy a szépirodalmi kategóriában nem osztottak díjat. Ez 1977-ben, 1974-ben, 1971-ben, 1964-ben, 1957-ben és 1954-ben fordult elő. 1974-ben a szépirodalom háromtagú zsűrije valóban Thomas Pynchon Gravity’s Rainbow című művét jelölte a díjra, de egy hihetetlenül ellentmondásos döntés során a bizottság hatályon kívül helyezte a jelölést, és úgy döntött, hogy helyette nem adnak díjat. 2012-ben a szépirodalom kategóriában szintén nem adtak díjat, bár három döntőst is megneveztek: Train Dreams (Denis Johnson); Swamplandia! (Karen Russell) és A sápadt király (David Foster Wallace). A díj odaítélésének elmaradása jelentős vitát váltott ki az irodalmi közösségben. Heves vita alakult ki arról, hogy mi számít “nagyszerű” irodalomnak és írásnak.

Bármi is legyen a “nagyszerű” írás, az biztos, hogy Joseph Pulitzer helyet teremtett neki, és hálásak vagyunk, hogy előre látta, hogy szükség van azoknak a támogatására és díjazására, akik továbbra is az igazságot és a kiválóságot keresik az írott szó által. Kíváncsian várjuk, kik csatlakoznak ma délután a Pulitzer-díjasok rangos listájához!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.