A pszichopátia és a nárcisztikus személyiségzavar közötti alapvető különbségek [I. rész]

pszichopátia & nárcisztikus Személyiségzavar különbségek

© Rhonda Freeman | All Rights Reserved

Mielőtt közelebbről megvizsgálnánk a pszichopátia és a nárcisztikus személyiségzavar közötti különbségeket, tekintsük át, miben hasonlítanak ezek a személyiségzavarok.

A pszichopátia és a nárcisztikus személyiségzavar számos tünete átfedésben van. Miller, Dir, Gentile, Wilson, Pryor, & Campbell (2010), mérsékelt pozitív korrelációt (.39) találtak a két állapot között. Érdekes módon számos tudományos vizsgálat hasonló eredményeket tárt fel.

A terület számos szakértője azt gyanítja, hogy a nárcisztikus személyiségzavar és a pszichopátia olyan állapotok, amelyek egy kontinuum vagy spektrum mentén helyezkednek el. Egyetértek ezzel az állásponttal, mert nagyon hasonló megközelítést alkalmaznak a másokkal való interakcióikban.

A mindkét betegségben szenvedő egyének hajlamosak arra, hogy kihasználják még azokat az embereket is, akik szeretik őket, minimális tekintettel az általuk okozott fájdalomra.

A pszichopátiához hasonlóan a nárcisztikus személyiségzavar a gyanú szerint gyakoribb a férfiak körében. A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének 5. kiadása szerint. (American Psychiatric Association, 2013) szerint “50-75%-ban férfiakról van szó”. Mindkét csoport hajlamos a “hibáztatásra”, és elutasítja a felelősségvállalást vagy a rossz viselkedésért való felelősségre vonást.

A pszichopátia hasonlóságainak és különbségeinek áttekintése & nárcisztikus személyiség

Hasonlóságok

felületes

megnyerő | karizmatikus

másokat kihasználó

ellenszenves

manipulatív

szélsőségesen érzékeny mások véleményére (nárcisztikus személyiség)

alacsony lelkiismeretesség (pszichopátia)

közömbös mások véleménye iránt (pszichopátia)

könnyen hajlamos az unalomra (pszichopátia)

A fenti felsorolásban szereplő különbségek nem mindig egyértelműek. Azok, akik megfelelnek a nárcisztikus személyiségzavar diagnosztikus kritériumainak, szintén mutathatnak csalárdságot vagy néhány más, elsősorban a pszichopátián belül kimutatott vonást. Például egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyén bizonyosan mutathat promiszkuitási mintákat, amikor a működéséhez szükséges csodálatot keresi.

A fenti címkék tehát azokat a vonásokat jelölik, amelyek az adott rendellenességen belül a leggyakrabban fordulnak elő, és nem feltétlenül csak az adott állapotban fordulnak elő. A gyakorlott klinikusok (alapos értékelések révén) képesek lesznek kiszűrni, hogy jelen van-e az állapot, és hogy mely tünetek tükrözik valóban az adott rendellenességet.

Amikor a klinikusok részt vesznek a személyiségzavar jelenlétének megállapítására irányuló diagnosztikai folyamatban, nem ritka, hogy egynél több állapot jellemzőit és vonásait találják meg. Gyakran az emberek egyszerűen nem illenek bele egyikbe sem. A személyiségzavarok keveredése nem ritka jelenség.

Menjünk egy kicsit részletesebben az állapotokba.

A pszichopátia olyan zavar, amely hatással van arra, ahogyan az agy az érzelmi információkat feldolgozza. Az agy fMRI-vizsgálatai kimutatták, hogy jelentős korlátok vannak bizonyos érzelmi állapotok feldolgozásának képességében.

Kiehl, Smith, Hare, Mendrek, Forster, Brink, Liddle (2001) azt vizsgálta, hogy egy pszichopata képes-e feldolgozni olyan szavakat, amelyeknek választ kellene kiváltaniuk az agy “érzelemfeldolgozó régióiból”. Bűnöző pszichopaták egy csoportját, valamint nem pszichopaták két csoportját egy szólistás memóriatesztnek vetették alá, amely semleges és negatív szavakból állt.

Egy normális agynak a negatív szavakra a gondolkodási és az érzelemfeldolgozó területek (pl. a paralimbikus régió) felhasználásával kellene reagálnia. Amit találtak, az elég érdekes volt. Amikor a pszichopatákat összehasonlították a nem pszichopata csoportokkal, az eredmények azt mutatták, hogy a pszichopaták csoportja csak a gondolkodási (kognitív) régiókon keresztül dolgozta fel a negatív szavakat. Az érzelmi régióik minimálisan kapcsolódtak be, ami teljesen ellentétes a normális agy működésével.

A negatív szavak nem váltottak ki reakciót az érzelmi rendszerből. Érdekes módon a pszichopaták “többet” használták a gondolkodási régióikat, amikor negatív (érzelmeket kiváltó) szavakat mutattak nekik, ezáltal a listán belüli negatív szavak jobb felidézését mutatták. Ez arra utal, hogy agyuk gondolkodási területei keményebben dolgoznak, amikor érzelmi töltésű információkat mutatnak be nekik.

Lényegében a pszichopaták nem úgy használták az agyuk érzelemfeldolgozó területeit, ahogyan kellene, vagy ahogyan a nem pszichopata csoportok. Ehelyett a nyelvfeldolgozó (szemantikai) és döntéshozó területeikre – a gondolkodó régiókra – támaszkodtak.”

Elképzelhető, hogy extrapolálni lehetne, és arra következtetni, hogy ha egy személy nem tudja megfelelően feldolgozni az érzelmi információkat, akkor sok olyan élmény vagy ember, amelynek mély jelentést kellene hordoznia, egyszerűen nem. Az erős pszichopátiás vonásokkal rendelkező egyén számára minden kicserélhető, különösen, ha elvesztette hasznosságát, vonzerejét vagy “újdonságát”.

A “szék” vagy a “feleség” – ugyanezt érzi.

Egyikhez sincs mély érzelmi kötődés – csak a szükséges használat.

Noha az olyan érzelmi állapotok, mint a valódi megbecsülés alacsonyak, a pszichopata egyének hajlamosak az intenzív düh, az alacsony frusztrációtűrés és az unalom érzésére (Blair, 2010). Könnyen át tudnak váltani megvető és lenéző állapotba, amikor már nem éreznek ingerlést vagy érdeklődést a partner iránt. Ez a hirtelen változás hidegnek és érzéketlennek tűnhet vagy “tűnhet” a vonzalmuk egykori tárgya számára.

Az erős pszichopátiás vonásokkal rendelkező egyének nagyon kevés érzelmi tónussal tudnak közölni valamit, aminek érzelmesnek kellene lennie, mintha a szavaik mögött nem is lennének valódi érzések (mert valójában nincsenek).

Az agyi rendellenességük miatt a pszichopaták ritkán tanulnak a hibáikból. Hajlamosak ugyanazokat a viselkedéseket megismételni – különösen, ha a tevékenység

a) élvezetorientált,

b) jelentősen stimuláló “hajszolási” periódussal és/vagy

c) magas megtérüléssel jár.

A legtöbbjük hajlamos olyan napirendet vezetni, amely szélsőségesen ellentétes mások jólétével, biztonságával és harmóniájával. Álnokok, könyörtelenek és gyakran veszélyesek.

A pszichopaták gyakran követnek el jogsértő viselkedést. Nem ritka, hogy az erős vonásokkal rendelkezők következetesen megsértik mások jogait, gyakran a legkirívóbb módon.

Tulajdonképpen hajlamosak hazudni a saját imázsuk erősítése céljából, a bajból való kikerülés érdekében, vagy időnként minden nyilvánvaló haszon vagy ok nélkül. Nem ritka, hogy a pszichopaták szinte teljesen képtelenek elfogadni a hibát vagy a felelősséget a viselkedésük által okozott fájdalomért vagy káoszért. Manipulátorok, szélhámosok, és másokat a saját hasznukra vagy céljaikra látnak. Az, hogy kiszámítják, hogy egy adott személy, csoport, dolog vagy forgatókönyv milyen előnyökkel jár számukra, még olyanok pusztulásáig is, akik nem okoztak nekik kárt, gyakran a pszichopaták számára a normális.

Bár a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő személyek is kizsákmányolóak – mások megsértése, az álnokság és a csalás sokkal gyakoribb a pszichopaták körében. Sok pszichopatával élvezi a figyelmet, azonban a figyelem szeretetének nagyon kevés köze van a forrásból származó jóváhagyáshoz vagy csodálathoz. Ezzel szemben a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyének szintén szeretik a figyelmet (csodálatot), azonban nekik inkább szükségük van a pozitív figyelemre a megerősítéshez.

Az érzéseik könnyen sérülnek (pl. “sérülnek”), ha mások nem tükrözik vissza számukra a különlegességüket. Sok nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőnél ez izgatottsággal, agresszióval vagy a sértőnek vélt fél megbüntetésével járó reakciókhoz vezethet.

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyénnél nem ritka, hogy zavarja, mit gondolnak róla mások, és csak azt akarja, hogy nagyra tartsák. Ezért arra használják a közönségüket, hogy visszatükrözzék, mennyire különlegesek.

A pszichopátiában szenvedő személyt ezzel szemben valójában nem érdekli, mit gondolnak róla mások – önbecsülése minimálisan kötődik a külső kapcsolatokhoz. Ugyanakkor sokan, akik ebben az állapotban vannak, azt akarják, hogy nagyra becsüljék őket, de ez inkább a hatalom vagy a manipuláció felé hajlik. A felsőbbrendűségi érzésük nem mások véleményén alapul.

Ha van közönség, akkor hajlamosak visszaélni ezekkel az egyénekkel, vagy manipulálni és felhasználni őket személyes haszonszerzés vagy kizsákmányolás céljából (pl. szex, szaporodás, a normalitás nyilvános megítélése, gyermekgondozás, pénz, háztartásvezetés, hatalmuk előmozdítása, a “piszkos munka” elvégzése, egy “projekt” partner, akit megrontanak vagy perverziókban vesznek részt).

Menj tovább a II. részhez