A Prédikátor könyvének összefoglalása

A szerző: A Prédikátor könyve nem azonosítja közvetlenül a szerzőjét. Elég sok vers utal arra, hogy Salamon írta ezt a könyvet. A szövegkörnyezetben vannak olyan nyomok, amelyek arra utalnak, hogy a könyvet Salamon halála után, esetleg több száz évvel később egy másik személy írta. Mégis, az általános vélekedés szerint a szerző valóban Salamon.
Az írás dátuma: Salamon uralkodása Izrael királyaként körülbelül i. e. 970-től i. e. 930-ig tartott. A Prédikátor könyve valószínűleg uralkodásának vége felé, i. e. 935 körül íródott.
Az írás célja: A Prédikátor egy perspektivikus könyv. A “prédikátor” (KJV), vagy “a tanító” (NIV) elbeszélése feltárja a depressziót, amely elkerülhetetlenül következik abból, hogy a boldogságot a világi dolgokban keressük. Ez a könyv lehetőséget ad a keresztényeknek, hogy egy olyan ember szemével lássák a világot, aki bár nagyon bölcs, mégis az ideiglenes, emberi dolgokban próbál értelmet találni. A világi örömök szinte minden formáját felfedezi a Prédikátor, és egyik sem ad neki értelmet.
A végén a Prédikátor elfogadja, hogy az Istenbe vetett hit az egyetlen módja annak, hogy személyes értelmet találjon. Úgy dönt, hogy elfogadja a tényt, hogy az élet rövid és végső soron értéktelen Isten nélkül. A Prédikátor azt tanácsolja az olvasónak, hogy az átmeneti örömök helyett az örökkévaló Istenre összpontosítson.
Kulcsversek:
Prédikátor 1:2: “”Hiúságok hiúsága”, mondja a prédikátor, “hiúságok hiúsága, minden hiábavalóság””. (NKJV).”
Prédikátor 1:18, “Mert a sok bölcsességgel sok bánat jár; minél több a tudás, annál több a bánat.”
Prédikátor 2:11, “Amikor azonban áttekintettem mindazt, amit kezem tett, és amiért fáradoztam, hogy elérjem, minden értelmetlen volt, a szél kergetése; semmit sem nyertem a nap alatt.”
Prédikátor 12:1, “Emlékezz meg a te Teremtődről ifjúságod napjaiban, mielőtt eljönnek a baj napjai, és közelednek az évek, amikor azt mondod: “Nem találok bennük örömet.””
Prédikátor 12:13, “Most már minden elhangzott, itt van a dolog vége: Féljétek Istent, és tartsátok meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége.”
Rövid összefoglaló: Két mondat gyakran ismétlődik a Prédikátorban. A KJV-ben “hiábavalóságnak”, az NIV-ben pedig “értelmetlen”-nek fordított szó gyakran előfordul, és a világi dolgok átmeneti jellegének hangsúlyozására szolgál. A végén még a leglenyűgözőbb emberi eredmények is maguk mögött maradnak. A “nap alatt” kifejezés 28-szor fordul elő, és a halandó világra utal. Amikor a Prédikátor “minden dologra a nap alatt” utal, akkor földi, átmeneti, emberi dolgokról beszél.
A Prédikátor könyvének első hét fejezete leírja mindazokat a “nap alatti” világi dolgokat, amelyekben a Prédikátor megpróbál beteljesedést találni. Megpróbálkozik a tudományos felfedezésekkel (1:10-11), a bölcsességgel és a filozófiával (1:13-18), a vidámsággal (2:1), az alkohollal (2:3), az építészettel (2:4), a vagyonnal (2:7-8) és a luxussal (2:8). A prédikátor különböző filozófiák felé fordult, hogy értelmet találjon, például a materializmus (2:19-20), sőt az erkölcsi kódexek felé is (többek között a 8-9. fejezetekben). Úgy találta, hogy minden értelmetlen, átmeneti szórakozás, amelynek Isten nélkül nincs célja és nincs hosszú életű.”
A Prédikátor 8-12. fejezete a Prédikátor javaslatait és megjegyzéseit írja le arról, hogyan kell élni az életet. Arra a következtetésre jut, hogy Isten nélkül nincs igazság és nincs értelme az életnek. Sok rosszat látott, és rájött, hogy hosszú távon még az ember legjobb eredményei sem érnek semmit. Ezért azt tanácsolja az olvasónak, hogy már fiatalon ismerje el Istent (12:1), és kövesse az Ő akaratát (12:13-14).
Előzetesek: A Prédikátor könyvében leírt minden hiábavalóságra a válasz Krisztus. A Prédikátor 3:17 szerint Isten megítéli az igazakat és a gonoszokat, és igazak csak azok, akik Krisztusban vannak (2Korinthus 5:21). Isten az örökkévalóság utáni vágyat helyezte a szívünkbe (Prédikátor 3:11), és Krisztuson keresztül megadta az örök élethez vezető utat (János 3:16). Emlékeztet bennünket arra, hogy a világ gazdagságára való törekvés nemcsak hiábavalóság, mert nem elégít ki (Prédikátor 5:10), hanem még ha el is érnénk, Krisztus nélkül elveszítenénk a lelkünket, és mi hasznunk lenne ebből (Márk 8:36)? Végső soron minden csalódás és hiúság, amelyet a Prédikátor leír, Krisztusban, Isten bölcsességében és az élet egyetlen igazi értelmében találja meg a gyógyírt.”
Gyakorlati alkalmazás: A Prédikátor lehetőséget kínál a keresztényeknek, hogy megértsék azt az ürességet és kétségbeesést, amellyel azok küzdenek, akik nem ismerik Istent. Azok, akiknek nincs Krisztusba vetett üdvözítő hitük, egy olyan élettel szembesülnek, amely végül véget ér és jelentéktelenné válik. Ha nincs üdvösség és nincs Isten, akkor nemcsak az életnek nincs értelme, de nincs célja és iránya sem. A világ “a nap alatt”, Isten nélkül, frusztráló, kegyetlen, igazságtalan, rövid és “teljesen értelmetlen”. De Krisztussal az élet csak árnyéka az eljövendő dicsőségnek egy olyan mennyországban, amely csak rajta keresztül érhető el.