A koronavírus járvány miatt amerikaiak milliói, különösen a fiatal felnőttek költöznek családtagjaikhoz. A szüleikkel együtt élő 18-29 évesek aránya többségbe került, amióta az év elején elkezdtek terjedni az amerikai koronavírusos megbetegedések, és ezzel meghaladta az előző, a nagy gazdasági világválság idején elért csúcsot.
Júliusban a fiatal felnőttek 52%-a lakott az egyik vagy mindkét szülőjénél, szemben a februári 47%-kal – derül ki a Pew Research Center új, a Népszámlálási Hivatal havi adatainak elemzéséből. A szülőkkel együtt élők száma 26,6 millióra nőtt, ami 2,6 millióval több, mint februárban. A szüleikkel együtt élő fiatal felnőttek száma és aránya minden főbb faji és etnikai csoportban, a férfiak és nők, a nagyvárosi és vidéki lakosok körében, valamint mind a négy fő népszámlálási régióban nőtt. A növekedés a legfiatalabb felnőttek (18-24 évesek) és a fehér fiatal felnőttek körében volt a legjelentősebb.
A szüleikkel együtt élő fiatal felnőttek aránya és száma egy évtizeddel ezelőtt, a nagy recesszió idején nőtt, mivel a család sokak számára gazdasági menedékké vált. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a fiatal felnőttek ismét ehhez a “privát védőhálóhoz” folyamodtak-e a koronavírus-járvány okozta széles körű leállások és durva gazdasági körülmények közepette.
A közelmúltbeli tendenciák és jellemzők elemzése a havi Current Population Survey (CPS) adatain alapul, amelyet az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala (Census Bureau) végez a Munkaügyi Statisztikai Hivatal számára. A CPS az ország első számú munkaerő-felmérése, és ez az alapja a minden hónap első péntekén közzétett havi országos munkanélküliségi rátának. A CPS mintegy 60 000 háztartáson alapuló mintavételes felmérésen alapul. Minden becslés a Census Bureau által szolgáltatott teljes adatállományt használja; a becslések nem szezonálisan kiigazítottak.
A CPS némileg túlbecsüli a szüleikkel együtt élő fiatal felnőtt egyetemisták számát. Ennek oka, hogy a kollégiumban lakó, nem házas főiskolai hallgatókat úgy számolják, mint akik a szüleikkel élnek. A CPS tehát nem használható a kollégiumokban lakó egyetemisták szüleikhez való költözésének mérésére a világjárvány kezdete óta. Nem minden 18-29 éves, nem házas főiskolai hallgató él kollégiumban vagy szüleivel. 2020 februárjában a CPS-ben számba vett 12,6 millió 18-29 éves hajadon főiskolai hallgató közül 5,2 millióan nem éltek sem kollégiumban, sem a szüleikkel.
A COVID-19 járvány kitörése befolyásolta az amerikai kormányzat adatgyűjtési erőfeszítéseit a felmérések során, különösen a személyes adatgyűjtés korlátozásával. Ez a CPS válaszadási arányának 15,3 százalékpontos csökkenését eredményezte 2020 júliusában. Lehetséges, hogy a foglalkoztatás és a beiratkozás egyes mérőszámait és annak demográfiai összetételét befolyásolják ezek az adatgyűjtésben bekövetkezett változások.
A fiatal felnőttek életmódjának 1900-1990 közötti időszakra vonatkozó történelmi tendenciáinak elemzése az U.S. Census Bureau tízéves népszámlálási adatain alapul.
Az 1900-1990 közötti népszámlálásokra vonatkozó IPUMS mintaadatokat online elemezték az IPUMS Survey Documentation and Analysis system (SDA) segítségével.
A CPS és a népszámlálás nyilvános mikroadatai tartalmaznak olyan változókat, amelyek minden egyes válaszadó szüleit azonosítják, ha azok a háztartásban élnek – anya és/vagy apa, illetve az utóbbi években második anya vagy második apa. Ezeket a változókat használtuk annak meghatározására, hogy mely egyének élnek egy vagy több szülővel.
A szülőkkel együtt élő fiatal felnőttek száma még magasabb lett volna, ha a házastársuk vagy élettársuk szüleivel élőket is beleszámítjuk. A 18-29 évesek körében a CPS adatai szerint 2020 júliusában 1,3%, azaz 680 000 fő élt így; ez a csoport az elmúlt évtizedben viszonylag stabil maradt. Ezt a csoportot kihagytuk, hogy összhangban legyünk a történelmi tízéves népszámlálási adatokkal.
A szüleikkel együtt élő fiatal felnőttek aránya magasabb, mint bármely korábbi mérés során (a jelenlegi felmérések és a tízéves népszámlálások alapján). 2020 előtt a legmagasabb mért érték az 1940-es népszámláláskor, a nagy gazdasági világválság végén volt, amikor a fiatal felnőttek 48%-a élt a szüleivel. A csúcsérték magasabb lehetett a Nagy Gazdasági Világválság legsúlyosabb időszakában, az 1930-as években, de erre az időszakra vonatkozóan nincsenek adatok.
A szülőkkel együtt élő fiatal felnőttek aránya az 1950-es és 1960-as népszámláláskor csökkent, majd ismét emelkedett. A Current Population Survey havi aránya ez év áprilisa óta 50% felett van, és most először érte el és tartotta meg ezt a szintet azóta, hogy a CPS adatai 1976-ban elérhetővé váltak a fiatal felnőttek életmódjáról.
A fiatal felnőtteket különösen súlyosan érintette az idei világjárvány és a gazdasági visszaesés, és a Pew Research Center felmérése szerint nagyobb valószínűséggel költöztek, mint más korcsoportok. Körülbelül minden tizedik fiatal felnőtt (9%) állítja, hogy a koronavírusjárvány miatt ideiglenesen vagy véglegesen elköltözött, és körülbelül ugyanennyien (10%) költöztek a háztartásukba. Az összes felnőtt közül, akik a járvány miatt költöztek, 23% mondta azt, hogy a legfontosabb ok az volt, hogy bezárták a főiskolát, 18% pedig azt, hogy a munkahely elvesztése vagy más pénzügyi okok miatt.
Az új életkörülmények nemcsak a fiatal felnőttekre és családjukra, hanem az Egyesült Államok gazdaságára is hatással lehetnek, ami tükrözi a lakáspiac fontosságát az általános gazdasági növekedés szempontjából. Már a kitörés előtt is az új háztartások növekedése elmaradt a népességnövekedéstől, részben azért, mert az emberek másokkal költöztek össze. A háztartások lassabb növekedése kisebb keresletet jelenthet a lakások és háztartási cikkek iránt. A bérlők és a lakástulajdonosok száma és az általános lakásépítési aktivitás is csökkenhet. 2020 februárja és júliusa között a 18-29 évesek által vezetett háztartások száma 1,9 millióval, azaz 12%-kal csökkent. A teljes szám 15,8 millióról 13,9 millióra csökkent.
A szüleikkel együtt élő fiatal felnőttek túlnyomó többsége – 88%-a – a szüleik otthonában él, és ez a csoport felelős a szüleikkel együtt élő felnőtt gyermekek populációjának növekedéséért. A többiek csaknem mindegyike saját otthonában él szüleivel együtt, vagy más családtagok által vezetett otthonokban. Ezek az arányok az elmúlt évtizedben viszonylag stabilak voltak.
A szülőkkel együtt élő fiatal felnőttek számának növekedése nagyrészt a legfiatalabb felnőttek körében következett be
A szüleikkel együtt élő 18-29 évesek számának februártól júliusig tartó növekedésének legnagyobb részét a legfiatalabb felnőttek (18-24 évesek) adták – a 2,6 milliós növekedésből 2,1 millió az ő számlájukra írható. Ebben a legfiatalabb korcsoportban a legtöbben már eddig is a szüleikkel éltek, de az arányuk a februári 63%-ról júliusban 71%-ra nőtt.
A mintázat összhangban van a február óta tartó foglalkoztatási veszteségekkel. A legfiatalabb felnőttek más korcsoportokhoz képest nagyobb valószínűséggel veszítették el állásukat vagy csökkentették fizetésüket. A világjárvány és az azt követő gazdasági visszaesés miatt februárról (11%) júniusra (28%) több mint kétszeresére nőtt azoknak a 16-24 éveseknek az aránya, akik sem iskolába nem járnak, sem nem dolgoznak.
Érdemes megjegyezni, hogy ezekben a Current Population Survey számokban a főiskolai kollégiumokban lakó, nem házas diákokat úgy számolják, mint akik a családi otthonukban élnek, így a szülőkkel együtt élő fiatal felnőttek számának bármilyen növekedése idén nem a főiskolai kollégiumok tavaszi, járvány miatti bezárása miatt következett be.
Azt mondhatjuk, hogy a szüleikkel élő fiatal felnőttek általában szezonális mintázatot mutatnak: Az arányuk nyáron, a főiskolai záróvizsgák után hajlamos kissé emelkedni. 2019-ben például a szüleikkel együtt élők aránya kevesebb mint 2 százalékponttal nőtt júliusban februárhoz képest. Idén azonban az emelkedés sokkal élesebb volt, több mint 5 százalékpontos.
A szülőkkel együtt élő fiatal felnőttek arányában a faji és etnikai különbségek csökkentek
Az elmúlt évtizedekben a fehér fiatal felnőttek kisebb valószínűséggel éltek együtt a szüleikkel, mint ázsiai, fekete és spanyolajkú társaik. Ez a különbség február óta csökkent, mivel az anyjukkal és/vagy apjukkal együtt élő fehér fiatal felnőttek száma nagyobb mértékben nőtt, mint más faji és etnikai csoportok esetében.
A szüleikkel együtt élő fiatal felnőttek számának növekedése mintegy kétharmadát (68%-át) a fehérek tették ki. Júliusban a spanyolajkú (58%) és fekete (55%) fiatal felnőttek több mint fele már a szüleivel él, szemben a fehér (49%) és ázsiai (51%) fiatal felnőttek körülbelül felével.
A fiatal férfiak nagyobb valószínűséggel élnek a szüleikkel, mint a fiatal nők, és mindkét csoportban nőtt az anyával, apával vagy mindkét szülővel lakók száma és aránya a koronavírusjárvány kezdete óta. Hasonlóképpen, a nagyvárosi területeken élő fiatal felnőttek nagyobb hányada él most a szüleivel, mint a vidéki területeken élőké, de mindkét területen nőtt a számuk február és július között.
Régiónként az egész országban nőtt a szülőkkel együtt élő fiatal felnőttek száma és aránya. A növekedés délen volt a legnagyobb, ahol az összlétszám több mint egymillióval nőtt, az arány pedig 7 százalékponttal, 46%-ról 52%-ra emelkedett. Északkeleten azonban megmaradt az a régió, ahol a szülőkkel élő fiatal felnőttek aránya a legmagasabb (57%).
Korrekció (2020. szeptember 9.): E bejegyzés korábbi verziójában helytelenül adtuk meg a szülővel együtt élő 18-29 évesek arányának százalékpontos növekedését a déli régióban. Ez az arány 7 százalékponttal nőtt 2020 februárjáról (46%) 2020 júliusára (52%). A százalékpontos változást a kerekítetlen arányokból számították ki.