High-Grade DCIS Detection Rates With Mammography Increase in Older Women
A Radiology című folyóiratban online megjelent új, nagyszabású németországi tanulmány szerint a korai stádiumú, de potenciálisan invazív emlőrák felismerési aránya az életkor előrehaladtával nő.
A tejcsatornákra korlátozódó emlőrák egyik típusa, a DCIS (Ductal carcinoma in situ) gyakori lelet a mammográfiás vizsgálat során. A DCIS kezelése, amely általában műtét és sugárterápia formájában történik, ellentmondásos, mivel a szűréssel felfedezett DCIS egyes típusai a páciens hátralévő életében soha nem alakulnak ki klinikai tünetekkel, és a kezelés jelentős költségeket és potenciális szövődményeket okozhat a beteg számára.
A DCIS-t az alapján osztályozzák, hogy a biopsziából vett mintákból származó rákos sejtek hogyan néznek ki a mikroszkóp alatt. Míg a magas, közepes és alacsony fokú DCIS kezelés nélkül mind invazív rákká fejlődhet, a magas fokú DCIS gyorsabban fejlődik, és agresszívabb, invazívabb rákká válik. Kutatások kimutatták, hogy a DCIS felismerése és az invazív rák kialakulása között eltelt idő a magas fokú esetekben átlagosan öt év.
A retrospektív vizsgálathoz a kutatók 733 905 50 és 69 év közötti nőt osztottak ötéves korcsoportokba, akik először vettek részt szűrőprogramban. A kutatók ezután meghatározták a DCIS felismerési arányát a magas, közepes és alacsony fokú DCIS megkülönböztetésére.
A 733 905 nő közül 989-nél, azaz 1,35%-nál diagnosztizálták a DCIS-t, köztük 419-nél magas, 388-nál közepes, 182-nél pedig alacsony fokú DCIS-t.
A teljes DCIS felismerési arány az életkorral nőtt, főként a magas és közepes fokú DCIS növekedése miatt.
“A mi kollektívánkban a magas fokú DCIS kimutatási aránya statisztikailag szignifikáns növekedést mutatott az életkorral, a legmagasabb arányt a legidősebb, 65 és 69 év közötti vizsgált korcsoportban érte el” – mondja a tanulmány vezető szerzője, Dr. Stefanie Weigel, a Münsteri Egyetemi Kórházból (Münster, Németország).
A megállapítások hangsúlyozzák, hogy több kutatásra van szükség a standard DCIS-kezelés hatékonyságát illetően a 60 évnél idősebb nők esetében, amely csoportról Weigel szerint kevés adat áll rendelkezésre. A DCIS-szel kapcsolatos túldiagnosztizálás lehetőségét egyensúlyba kell hozni azzal a szilárd bizonyítékkal, hogy a magas fokú DCIS nagyobb valószínűséggel fordul elő és fejlődik invazív karcinómává, mondja.
“A szűrés során felfedezett, tünetmentes, magas fokú DCIS megfelelő terápiája további értékelést igényel, mivel megvan az esély arra, hogy megelőzzük az agresszív invazív emlőrákot, amely még az idősebb korosztályban is életveszélyes lehet”, mondja Weigel. “A túldiagnosztizálás és a túlkezelés szempontjából a DCIS-elváltozások részletesebb prognosztikai jellemzésére és az életkorral összefüggésben történő súlyozására van szükség.”
Az eredmények az idősebb nők szűréséről szóló vitában is további megfontolandó információkkal szolgálnak. Az Amerikai Rákellenes Társaság azt tanácsolja a nőknek, hogy addig járjanak évente szűrésre, amíg egészségesek, míg az amerikai Preventive Services Task Force azt javasolja, hogy a nők 74 éves korukban hagyják abba az éves szűrést. Az USPSTF arra alapozta döntését, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a mammográfiás szűrés előnyeinek és ártalmainak értékeléséhez a 75 éves és idősebb nők esetében.