Az ókori rómaiaknak megtetszett a festék, és purpurának nevezték. Olyan drága volt azonban, hogy az ókori történetíró, Theopompus szerint szó szerint ezüstben érte meg a súlyát. Ennek következtében csak a kiváltságosok, a gazdag szenátoroktól a zsarnoki despotákig, engedhették meg maguknak, hogy bíborszínű ruhát viseljenek.
A lila még a középkorban is a királyok színe maradt. A ruhakészítők új forrásokat találtak a festékhez, és egy kék-vörös színt állítottak elő, amely közelebb áll a ma ismert lilához.
A lila szó óangol eredete
Az óangolul beszélő angolszászok a festéket purpulnak nevezték. Ennek a szónak az első óangol nyelvű írásos említése egy illuminált evangéliumi kéziratban található, amely a 7. század végére vagy a 8. század elejére datálható. Csak a 14. század elején kezdték használni az angolul beszélők a lila szót nemcsak a festékre, hanem a színre is.
A modern technológia szerencsére megkönnyíti a lila reprodukálását. Ez azt jelenti, hogy használhatod, hogy királynak vagy királynőnek érezd magad – anélkül, hogy fel kellene törnöd a malacperselyt.