A krónikus bakteriális prosztatagyulladás kezelése

A krónikus bakteriális prosztatagyulladás (CBP) patogenezisét, klinikai tüneteit, diagnózisát és kezelését tekintjük át. A CBP-vel kapcsolatos leggyakoribb organizmus az Escherichia coli, bár Klebsiella, Enterobacter, Proteus, Pseudomonas és enterococcus fertőzéseket is dokumentáltak. A CBP egyetlen tünete lehet az akut húgyúti fertőzés tünetei. A CBP diagnózisának legpontosabb módszerét az egyidejű mennyiségi vizelettenyésztés jelenti. A trimetoprim-szulfametoxazol, a CBP kezelésére jelenleg választott gyógyszer alkalmazása a trimetoprim savas prosztatafolyadékba való jó penetrációját kimutató állatkísérletes eredményeken és azon a tudáson alapul, hogy a normális emberi prosztatafolyadék savas. A CBP-ben szenvedő, lúgos prosztatafolyadékkal rendelkező betegeken végzett vizsgálatok a trimetoprim rossz penetrációját mutatták ki a prosztatafolyadékba, ami megmagyarázhatja a trimetoprim-szulfametoxazollal elért kb. 40%-os gyógyulási arányt. Néhány beteget sikeresen kezeltek kanamicinnel és streptomicinnel, de ezeket a gyógyszereket injekcióban kell adni. A karbenicillin indanyl-nátrium kisszámú vizsgálatban közel 70%-os gyógyulási arányt mutatott ki. A doxiciklint és a minociklint is alkalmazták a CBP kezelésére, de a nem megfelelő vizeletkultúra-adatok miatt ezeket a vizsgálatokat nehéz értékelni. Az eritromicin 88%-os gyógyulási arányt eredményezett egy vizsgálatban olyan betegeknél, akik 14 napon keresztül naponta négyszer 500 mg-ot kaptak (sztearát só formájában). Az antibiotikumok helyi beadása a prosztatába néhány esetben hatásosnak bizonyult. Bár a trimetoprim-szulfametoxazollal végzett kontrollált összehasonlító vizsgálatokra van szükség, úgy tűnik, hogy a CBP kezelésére a karbenicillin indanyl-nátrium és az eritromicin a megfelelő gyógyszerek; a trimetoprim-szulfametoxazolt olyan CBP-s betegek számára kell fenntartani, akik nem tolerálják vagy nem reagálnak az e szerekkel történő kezelésre.