A közönség meghatározható az író stílusán, hangnemén, tartalmán, nyelvhasználatán és a formátumon keresztül, amelyben mindezt közvetíti. A szerző gyakran specializálja írását annak érdekében, hogy egy adott közönséget célozzon meg. Ezt a csoportot azért választják ki, mert az író művének egy-egy részéhez különösen kötődnek. Ez lehet a téma vagy a formátum, amelyben az írás megjelenik.
Az író talán azért választ egy bizonyos közönséget, mert tudja, hogy erre a csoportra érzelmileg hatással lesz egy vers vagy történet, vagy egy adott témával kapcsolatban nagyobb a tétje. Az író akár azzal a gondolkodásmóddal is megszólíthat egy közönséget, hogy változást érjen el vagy befolyásolja az adott csoportot.
Egyik író a fiatalabb, másik az idősebb közönségnek ír. Az olyan költők, mint Shel Silverstein és A.A. Milne műveik többségét gyerekeknek írták. Míg mások, Edgar Allan Poe vagy Elizabeth Bishop a felnőtt olvasókat célozták meg. Ha egy író képes sikeresen megcélozni és befolyásolni a közönségét, akkor valószínűbb, hogy írásai népszerűek lesznek, és nagyobb teret nyernek az irodalmi közösségen belül.
Példák a közönségre az irodalomban
Példa #1 Listen to the MUSTN’TS by Shel Silverstein
Ebben a versben Silverstein egyszerű, hatásos nyelvezetet használ, hogy leírja mindazt a negatívumot, amellyel egy gyermek az élete során szembesül. Szónoka arra bátorítja az olvasókat, hogy hagyják figyelmen kívül a gyűlölet és a pesszimizmus hangjait a fejükben, és járják a saját útjukat a világban. A vers első sorai arról tájékoztatják a gyermeket, hogy időt kell szakítaniuk arra, hogy meghallgassák a világ összes ellenzőjét. Vannak a “NEM KELL” és a “NEM KELL”, valamint a “NEM KELL.” A “NEM KELL” és a “NEM KELL” néven ismert csoportok létrehozása mulatságos és hatásos eszköz. Segít a fiatal olvasónak elképzelni, hogy milyen típusú emberekkel fog találkozni az életében.
Ezek az emberek mind azt fogják mondani a gyereknek, hogy amit akar, az nem történhet meg, és nem is történhet meg. Nézd meg az utolsó szövegrészletet:
Hallgasd meg a SEMMIKET
Majd figyelj rám közelről-
Minden megtörténhet, gyermekem,
Minden megtörténhet
A gyermeknek meg kell hallania őket, majd félre kell tolnia a hangjukat, hogy tovább tudjon haladni azzal, hogy minden megtörténjen, amit akar. Az utolsó sorok kifejezetten egy “gyermeknek” szólnak. Ez egy nagyon nyilvánvaló utalás a költő célközönsége felé.
Példa #2 Bevándorlás Ali Alizadeh
A “Bevándorlás” összetett és megindító vers, amely a vallás, az elidegenedés és az elfogadás témáit járja körül. Magával ragadó pillantást vet a bevándorlás pozitívumaira, negatívumaira, valamint érzelmi és mentális áldozataira. A vers olyan közönségnek szól, amely megérti a versszakokban lejátszódó jeleneteket, de olyan közönségnek is, amelynek szüksége van a megértésre.
Kétféle olvasó találkozhat ezzel a darabbal. Azok, akik implicit módon értik, miről beszél a beszélő. Ők, ahogy a költő is, átélték az egyik országból egy biztonságosabb országba való kivándorlás fájdalmait és örömeit. Aztán vannak azok, akikre a szövegben közvetített érzelmek és vívódások hatnak. Ez a csoport talán nem érti meg a bevándorlók tapasztalatait, és ezért tájékozottabban és elfogadóbban távozik a versből azokkal szemben, akik nem olyanok, mint ők.
Vessünk egy pillantást ezekre a sorokra a versből:
Megéri? Kétségtelenül.
Hogy végre megragadjam
az emberiség csalóka igazságát.
Hogy megálmodjam
az egyenlőség édességét.
Javaslom?
Csak utálatos ellenségeimnek
és legkedvesebb barátaimnak.”
Itt a beszélő azt a helyzetet írja le, amelybe a bevándorlás helyezi az embert új otthonában. Ez egy kétélű kard. A nyomorúságig fájdalmas, de egyben megkönnyebbülést is jelent egy olyan világból, amely másképp sokkal rosszabb volt. Vannak optimista és pesszimista pillanatok. A beszélő az utolsó sorokban megkérdezi, hogy ajánlaná-e. A válaszuk igen. Mindenkinek, a legkedvesebb barátaiknak és az utálatos ellenségeiknek, ennyire nyugtalanító és érzelemdús a helyzet. A költő világos nyelvezete és könnyen érthető képi világa révén minden olvasót, akár rokonszenves, akár nem rokonszenves, meg kell, hogy mozdítson a szöveg.
3. példa Keats szerelmes leveleinek elárverezéséről Oscar Wilde
A “Keats szerelmes leveleinek elárverezéséről” című versben Wilde, aki minden bizonnyal a vers beszélője, azt mutatja be, amit ő Keats magánéletének durva megsértésének látott a művészi analfabéták részéről. A vers azoknak szól, akik ugyanazokkal az irodalmi ügyekkel szimpatizálnak, mint Wilde, de azoknak is, akik esetleg kísértést éreznek Keats szerelmes leveleinek felvásárlására és felhasználására. Lehet, ha hajlandóak arra, hogy véleményüket Wilde tiszteletre való felhívása által befolyásolva megváltoztassák. Vessünk egy pillantást ezekre a sorokra a szonett közepéből:
Az idézet a szenvedély minden egyes külön lüktetéséért
A kereskedő ára. Azt hiszem, nem a művészetet szeretik
Aki összetöri a költő szívének kristályát
Hogy kicsi és beteges szemek csillogjanak és kárörvendjenek.”
Itt a költő olyan erőteljes szavakat használ, mint a “lüktetés”, a “szenvedély” és a “csillogás és kárörvendés”, hogy szembeállítsa a Keats írásában megjelenő szerelmet azok beteges, pénzéhes elméjével, akik ezt ki akarják használni. Az ő “kis… szemeik” bele akarnak lesni a betűkbe, hogy lássák, miből tudnak hasznot húzni, vagy mit tudnak megtanulni és megosztani. Wilde azt akarta, hogy azok, akik ezt a művet olvassák, azzal a gondolattal távozzanak, hogy helytelen Keats leveleit ilyen módon eladni és felhasználni. Úgy kell tisztelni őt, mint “Endymiont”, egy gyönyörű irodalmi zsenit, akit kora előtt vettek el.