A körömlakkozás nem tűnik túl bonyolult kémiai folyamatnak, de sokkal többről van szó, mint ami látszik. A polimerizáció, a tixotróp anyagok, az oldószerek és a termokromizmus mind olyan kifejezések, amelyekről azt gondolnád, hogy gyakrabban hallod őket egy laboratóriumban, mint egy körömszalonban, de a körömlakkozással kapcsolatban mind előkerülhetnek. Ebben a grafikában és cikkben megnézzük, milyen különböző kémiai folyamatok állnak össze a körmök színezéséhez.
A hagyományos körömlakk egy polimerből, leggyakrabban nitrocellulózból áll, amelyet oldószerben, általában etil-acetátban vagy butil-acetátban oldanak fel. Felhordáskor az oldószer elpárolog, a polimer pedig filmréteget képez a körmön. A készítményben szintén található ragasztó polimergyanták segítenek a polimerfilmnek a körömhöz tapadni. Ezek az úgynevezett filmmódosítók fényességet is kölcsönöznek a polimeres felületnek.
Ez a hagyományos körömlakk azonban nem az egyetlen lehetőség. A gél körömlakk egy alternatív készítmény, amely metakrilátvegyületekből és fotoiniciáló vegyületekből, például benzoil-peroxidból áll. A hagyományos körömlakktól eltérően ezeket a keverékeket nem egyszerűen felviszik és hagyják megszáradni. Ehelyett rétegenként viszik fel őket, amelyeket ultraibolya fénynek tesznek ki; ez elindít egy polimerizációs folyamatot, amely megszilárdítja a lakkot. Hogy ez hogyan történik, arról itt találunk részletesebb magyarázatot, valamint egy konkrét példára vonatkozó magyarázatot Tom Husband cikkében.
Mind a hagyományos, mind a zselés körömlakkokban lágyítókat is használnak. Ezek olyan vegyületek, amelyeket azért adnak hozzá, hogy a lakk ne repedezzen vagy törjön le könnyen. Az oldószerek elpárolgása vagy a lakk UV-fénnyel történő kikeményítése után is visszamaradnak; valójában a műanyagok széles skáláján használják őket, nem csak a lakkokban, és segítenek a rugalmasság növelésében.
A körömlakkokban használt lágyítók nem mentesülnek a vitáktól. A dibutil-ftalát (DBP) széles körben használt lágyítószer volt, de az EU-ban 2004 óta tilos a használata, mivel aggályok merültek fel az emberi hormonrendszerbe való esetleges beavatkozása miatt. Az Egyesült Államokban is kivonták a forgalomból, és más lágyítószerek léptek a helyére, köztük a kámfor, a gliceril-tribenzoát és a trifenilfoszfát (TPPP). Ez utóbbit, amelyet egyre gyakrabban használnak a DBP helyettesítésére, szintén összefüggésbe hozták a hormonális zavarokkal kapcsolatos aggályokkal, ami azt mutatja, hogy nem mindig könnyű biztonságos helyettesítő anyagokat találni a kozmetikumokban a tiltott összetevők helyett.
A körömlakkok legfontosabb összetevői azok a vegyületek, amelyek a színüket adják. Ezek általában szervetlen vagy szerves (szénalapú) pigmentek. A szervetlen pigmentek közé tartozik a zöldekhez használt króm-oxid, a vörösekhez és narancsokhoz használt vas-oxid és a kékekhez használt vas-ferrocianid. A szerves pigmentek hasonlóak az élelmiszer-színezékekben használtakhoz, és többféle színben kaphatók.
A komplexebb színhatások is lehetségesek. Gyöngyházfényt lehet elérni a körömlakkba kevert finomra őrölt titán-dioxid vagy csillám használatával, és apró csillámdarabok is kerülhetnek bele. Sűrítőanyagokat, például sztearalkónium-hektoritot adnak hozzá, hogy a pigmentek és egyéb adalékanyagok a lakkban maradjanak.
Termokróm (hőmérséklet-érzékeny) és fotokróm (fényérzékeny) körömlakkok is készíthetők. A termokróm lakkok mikrokapszulákban lévő leukódiumnak nevezett vegyületeket használnak. Ezek a mikrokapszulák egy alacsony olvadáspontú oldószert és egy savat is tartalmaznak. Ha a hőmérséklet elég alacsony, a festék és a savmolekulák közel kerülnek egymáshoz, lehetővé téve a hidrogénatomok átadását a molekulák között, és a festék színes formában marad. A hőmérséklet emelkedésével az oldószer megolvad, és a molekulák eltávolodnak egymástól; mivel a hidrogénátadás már nem történik meg, a festék színtelen formába megy át.
A fotokróm lakkok olyan fényérzékeny vegyületeket használnak, amelyek a napfény hatására szerkezeti változáson mennek keresztül. Az alkalmazott vegyületek közé tartoznak például a spiropiránok és a spirooxazinok. Az UV-fény elnyelésére bekövetkező szerkezeti változás megváltoztatja a vegyület abszorpcióját, így annak színe megváltozik.
Az UV-fény a körömlakkok esetében is problémát jelenthet – a napfénynek való kitettség idővel a lakk színének kifakulását okozhatja. Ennek elkerülése érdekében olyan adalékanyagokat adnak a keverékhez, mint a benzofenon-1. Ezek az adalékok elnyelik az UV-fényt, és megakadályozzák, hogy az kifehérítse a lakkban lévő színes pigmenteket.
Ezzel meg is van – a körömlakk nem csupán egy egyszerű színes lakk, hanem valójában rengeteg kémiai témát érint, és ezek mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy a végtermék a lehető leghatékonyabb legyen!
Elégedett ezzel a bejegyzéssel & grafika? Fontolja meg a Compound Interest támogatását a Patreonon, és kaphat előzetest a következő posztokról & még többet!
A cikkben szereplő grafika a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 Nemzetközi licenc alatt áll. Lásd a webhely tartalomhasználati irányelveit.