Mindannyian tudjuk, milyen érzés manapság a technológiához kötve lenni. Mindannyian, nem csak a gyerekek. 2018-ban körülbelül 2,5 milliárd okostelefon-felhasználó volt a világon. Figyelembe véve, hogy körülbelül 7,7 milliárd ember él a bolygón, ez rengeteg okostelefon! Aztán ott van a közösségi média. Csak a Facebooknak több mint 2,25 milliárd felhasználója van. Az Instagramnak körülbelül 400 millió felhasználója van, a Snapchatnek pedig körülbelül 200 millió.
A tipikus amerikai évente körülbelül 1460 órát tölt az okostelefonján. Éjszakánként 8 óra alvást feltételezve ez évi 91 ébren töltött napot jelent csak az okostelefonon. Azonban van egy furcsa hatalmuk felettünk, ami miatt nehéz ellenállni nekik. Ez az oka annak, hogy az emberek SMS-t írnak és vezetnek, figyelmen kívül hagyják gyermekeiket, barátaikat és partnereiket, és más módon elszakadnak a körülöttük lévő emberektől és a világtól, hogy a telefonjukat ellenőrizhessék. Hogy a képernyők valóban függőséget okoznak-e, még mindig vita tárgya, de érdemes megjegyezni, hogy számos kábítószerrel kapcsolatos utalást használtak velük kapcsolatban, például Crackberry, Snapcrack, World of Warcrack és news junkies.
Vegas, Baby!
Miért van az, hogy ilyen furcsán nehéz ellenállnunk a képernyőinknek? Korábbi blogokban tárgyaltam, hogy mind a klasszikus kondicionálás, mind a szupernormális ingerek olyan mechanizmusok, amelyek részben magyarázatot adhatnak a képernyők gyakorlatilag ellenállhatatlan vonzására. Van egy másik mechanizmus is, amely arra késztet minket, hogy kényszeresen ellenőrizzük a képernyőnket a legújabb hírfolyam, szöveg, közösségi média poszt vagy e-mail miatt. Ez a vonzerő a “loot boxok” vonzása is számos videojátékban, például a Counterstrike-ban és a Star Wars Battlefront II-ben. Ezt a mechanizmust változó arányú megerősítési ütemtervnek nevezik.
Kicsit a megerősítési ütemtervekről
Ha valaha is vettél részt bevezető pszichológiai kurzuson, jó eséllyel találkoztál B. F. Skinnerrel. Ő egy pszichológus és viselkedéskutató volt, aki azt vizsgálta, hogyan alakulnak ki és erősödnek meg a viselkedési válaszok a különböző megerősítési ütemezések által. Például egy ketrecben tartott patkányt, akit megtanítottak arra, hogy nyomjon meg egy kart, hogy ételgolyót (jutalmat) kapjon, megtaníthatták arra, hogy a kar háromszori megnyomásáért egy ételgolyót kap. Ez egy példa lenne a fix intervallumú megerősítési ütemtervre.
Bár a megerősítési ütemterveknek számos típusa és altípusa létezik, amelyek befolyásolhatják a különböző viselkedési válaszok valószínűségét, nézzük meg közelebbről a változó arányú megerősítési ütemterveket, mert ez magyarázhatja a képernyőink néhány húzását.
Változó arányú megerősítési ütemterv
Változó arányú megerősítési ütemtervről akkor beszélünk, ha X számú cselekvés után elérünk egy bizonyos jutalmat. A patkány példát használva, a patkány nem tudja, hogy a kar hányadik megnyomása eredményezi a táplálékgolyót. Néha egy, máskor öt, vagy 15. A kutató véletlenszerűvé teszi az eloszlást, így a patkány soha nem tudja, hogy hány megnyomás után kapja meg az ételgolyót. Hamar megtanulja, hogy minél gyorsabban nyomja meg a kart, annál hamarabb kapja meg a pelletet.
A kutatók megállapították, hogy a változó arányú ütemezések általában magas válaszadási arányt eredményeznek (lásd a VR vonalat a fenti grafikonon). Emellett a változó arányok rendkívül ellenállóak a kihalással szemben. A patkány esetében, ha a kutatók a kar megnyomása után abbahagyják a táplálékgolyók adását, a patkány nagyon hosszú ideig gyakran fogja nyomni a kart, amíg végül feladja (ez a kihalás része). A nyerőgépek, valamint a legtöbb szerencsejáték a változó arányú séma valós példái.
Változó megerősítés a mindennapi életünkben
Kiderült, hogy a változó arányú megerősítési sémák számos viselkedési függőségben, például a szerencsejátékban is szerepet játszanak. Igen, így van. Bizonyos értelemben a telefonunk kényszeres ellenőrzése nagyban hasonlít a kényszeres szerencsejátékhoz. Nevezhetnénk ezt “Vegas-effektusnak”, ami azt jelenti, hogy szinte lázas késztetést tapasztalhatunk egy adott viselkedésre. Valójában számos “rögeszme” és hobbi is magában foglalja ezt a változó arányú megerősítési ütemtervet, például:
- Horgászat
- Vadászat
- Gyakorlatilag bármilyen típusú gyűjtés (Pl, Pokemon-kártyák, bélyegek gyűjtése)
- A bevásárlóközpontban, bolhapiacon, az eBay-en vagy garázsvásáron történő vásárlás közbeni akciók keresése
- Tévécsatornák böngészése (úgy tűnik, hogy az internetes szörfözés nagyrészt kiszorította ezt az időtöltést)
Miért erősek a változó megerősítési ütemezések?
A változó megerősítési ütemezések nem rosszak. Fontos részét képezik az agyunkban lévő motivációs és tanulási rendszereknek. Alkalmi kapcsolatokat tanulunk a “pontok összekapcsolásából”. Evolúciós szempontból az ok-okozati összefüggések megtanulása növeli a túlélési esélyeinket. Ha például “A cselekvést” végzek, akkor fontos lehet, hogy megtanuljam, hogy a “B eredmény” a valószínű eredmény. Ha van egy változó összefüggés, akkor ez azt jelenti, hogy ha “A cselekvést” végzünk, akkor “B eredmény” lehet az eredmény. Az agy jutalmazási rendszere változó helyzetekben dopamint szabadít fel, hogy a szervezetet figyelemre ösztönözze, hogy megtanulhassa az ok-okozati összefüggést. Ezt néha ösztönző szalienciának nevezik. Lényegében az agy arra motiválja a szervezetet, hogy “feltörje a kódot.”
Ez a dopamin jutalmazási rendszer általában inkább a vágyakozásban, mint a tetszésben vesz részt. Gyakrabban szabadul fel a várakozásban, hogy valami történhet. Tegyük fel, hogy Johnny most vett egy csomag Pokemon kártyát, és épp most készül kinyitni. A dopamin már a kártyacsomag tényleges kinyitása előtt felszabadul. A dopamin tulajdonképpen arra ösztönzi a kis Johnnyt, hogy kinyissa a kártyacsomagot (nos, és esetleg arra is, hogy egyáltalán megvegye a kártyákat!).
Változó megerősítés és képernyők
Egyszerű belátni, hogy az olyan technológiák, mint a közösségi média, az SMS-ek és a játékok hogyan működnek változó megerősítési ütemezéssel (Sidebar: Egyes képernyők talán jobban ránk húznak változó intervallumú, mint változó arányú ütemezéssel, de valószínűleg ugyanaz az eredmény). Mint egy doboz csokoládé, sosem tudjuk, mit fogunk kapni. Ki posztolt a Facebookra? Mit posztoltak? Ki kommentálta a bejegyzésemet? Mit mondtak? Meg kell néznem az e-mailjeimet – lehet, hogy valami fontos érkezett! Zúg a mobilom – miről lehet szó? Mi a legújabb hír Trumpról? Hadd nézzem meg még egyszer a hírfolyamomat…
Abban a pillanatban, hogy az okostelefonunk zümmög vagy csenget, ez a dopamin jutalmazó rendszer aktiválódik. Ismét a várakozás fázisa a kulcs ennek a jutalmazási rendszernek az aktiválásához. Egyszerűen meg KELL tudnunk ezt az információt, bármi legyen is az. Olyan érzés, mint egy viszketés, amit meg kell vakarni, vagy egy szomjúság, amit ki kell oltani. Ahogy a patkány nyomja a kart a táplálékgolyó reményében, mi is folyton a telefonunkat nézegetjük. Bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy túl vagyunk azon, hogy ilyen kényszeres viselkedésmódok rabjai legyünk, gyakran úgy viselkedünk, mint ezek a patkányok a ketrecben.