Az orvos használhatja a “határeseti lupusz” kifejezést, amikor a tünetek vagy a vérvizsgálati eredmények lupuszra utalnak, de nincs elég információ a biztos diagnózishoz. Ez azért fordul elő gyakran, mert a lupusz értékelésére használt vérvizsgálatok némelyike, például az antinukleáris antitest (ANA) pozitív eredményt adhat olyan embereknél, akiknél nincs lupusz. Ezenkívül a lupusz egyes tünetei, mint például az ízületi fájdalom, számos okból jelentkezhetnek, és így nem specifikusak a lupuszra. Az orvosoknak ezért a vérvizsgálatok, a kórtörténet és a fizikális vizsgálat kritériumainak kombinációját kell vizsgálniuk a pontos diagnózis felállításához.
A leggyakrabban használt diagnosztikai kritériumokat az Amerikai Reumatológiai Kollégium állította fel. Ha egy személy a 11 kritérium közül 4-nek vagy többnek megfelel, akkor a lupusz diagnózisa valószínűsíthető. Ha egy személy a szükségesnél kevesebbnek felel meg, akkor az orvos olyan kifejezést használhat, mint “határeset lupus”, “inkomplett lupus” vagy “differenciálatlan” betegség. Ha ez bekövetkezik, fontos, hogy továbbra is figyelemmel kísérje orvosát.
A tanulmányok szerint az ebbe a “határeseti” csoportba tartozó emberek kis százalékánál további tünetek vagy vérvizsgálati leletek alakulnak ki, és végül lupuszt vagy egy kapcsolódó betegséget diagnosztizálnak. Ez a progresszió általában az első öt éven belül következik be. A legtöbb embernél azonban soha nem alakulnak ki további kritériumok.