A húgyutak zárt rendszerben vezetik el a vizeletet a vesékből a hólyagba, majd a húgycsövön keresztül a külvilágba. Normális körülmények között ez az egész rendszer steril, kivéve az elülső húgycsövet, és több mechanizmus is létezik e sterilitás fenntartására, például a vizelet kifelé áramlása, amely a mikroorganizmusok szállítására szolgál. Ez a legfontosabb mechanizmus, mivel a beoltott mikroorganizmusok több mint 99%-át képes bizonyítékként biztosítani, bár maga a vizelet meglehetősen megnehezíti a kontaminációt, mivel savas pH-ja (5,5) ezt megakadályozza, mivel a baktériumok a lúgosabb pH-t (pH 6-8), valamint az alacsony ozmolaritást, a karbamid és a gyenge szerves savak jelenlétét kedvelik. A húgyúti rendszer anatómiája megakadályozza a vizelet retrográd áramlását. A nők húgycsöve rövidebb, mint a férfiaké (4 cm vs. 12 cm), ami hozzájárul a húgyúti fertőzések nagyobb gyakoriságához a nőknél. Ezenkívül a női húgycsövet könnyebben megtelepítik a hüvelyből vagy a végbélből származó mikroorganizmusok e szervek közelsége miatt.
A könnyebben kialakuló fertőző kórokozók a Döderlein-bacilusokban
gazdag helyi flóra szűkössége miatt a hüvely szintjén, valódi fegyver a kórokozók ellen
Epidemiológia
A húgyúti fertőzések előfordulása a lakosság életkorától, nemétől, szexuális aktivitásától és alapbetegségeitől függ. A nőknél az élet során 20%-os a kockázat: 5% az első 10 évben, 4% a szülési időszakban, 4-8% a terhesség alatt és 2-10% 50 éves kor után. A cölibátusban élő nőknél az előfordulási arány 0,4-1,6%.
Etiológia
A legtöbb fertőzést gram-negatív mikroorganizmusok okozzák, amelyek általában a vastagbélben élnek. Az Escherichia coli a húgyúti fertőzések 85%-áért felelős. Más mikroorganizmusok, például a Klebsiella, Enterobacter, Proteus és Pseudomonas ritkábban fordulnak elő hólyaghurutos fertőzésekben. Ezek a mikroorganizmusok a belek felől jutnak be, mivel a szeméremtest és a végbélnyílás szintjén vannak jelen.
Patofiziológia
A legtöbb fertőzést a húgyutakba a húgycsövön keresztül feljutó baktériumok okozzák. Ez a felszállás gyakoribb a nők húgycsövében, mivel az rövidebb (kb. 4 cm, szemben a férfiak 16 cm-ével). A nőknél az elülső húgycsövet általában a vastagbélből származó baktériumok kolonizálják. A közösülés során a női húgycső sérülése a baktériumok behatolását eredményezheti a húgyhólyagba. Az elemek bejutása az alsó húgyutakba gyakran vezet fertőzéshez.
Normális esetben a vizeletáramlás kimossa a hólyagba kerülő baktériumokat. Bizonyos körülmények azonban akadályozzák ezt az áramlást, és ezért hajlamosítanak a fertőzésre. Daganatok, kövek, szűkületek, hólyagdivertikulák, anatómiai rendellenességek stb. akadályozhatják a vizeletáramlást. Ezek az állapotok, valamint a neurogén hólyag is megakadályozhatják a hólyag teljes kiürülését, így a baktériumok a maradék vizeletben maradnak és tovább szaporodnak. A retrográd vizeletáramlást lehetővé tevő állapotok növelik a fertőzések, például a hólyaghurut előfordulását. Vesicourethralis reflux esetén a húgyhólyag vizelete a húgyvezetékeken felfelé kényszerül, és a húgyhólyagban megnövekedett nyomás miatt a vese parenchimába kerülhet, ahogyan az ürítés során történik. A húgycsővisszafolyás visszahúzhatja a vizeletet a húgyhólyagba, miután az köhögés, tüsszentés vagy nevetés közben baktériumokkal szennyeződött a húgycsőben. Terhességben a vizeletáramlást a megnagyobbodott méh részben akadályozza, a tágult húgyvezetékek és a hólyag csökkent perisztaltikus aktivitása pedig lehetővé teszi a refluxot.
Tünetek és tünetek
A hólyaghurutot gyakoriság, sürgősség, dysuria, esetleg alhasi fájdalom vagy nyomás jellemzi. Szisztémás tünetek vagy tünetek nem gyakoriak.
Rizikóperiódusok
A fő kiváltó ok a szexuális együttlét. A hólyaghurut tehát az első nemi közösüléssel kezdődik.
Minden nő hólyaghurutja visszavonhatatlanul a fiziológiai valóságon alapul. A nemi közösülés ugyanis mechanikusan elősegíti a hüvelyben már jelen lévő baktériumok felszállását a húgycsatornán keresztül.
A fiatal nők mellett ezek a fertőzések a menopauza idején is megjelennek. A nyálkahártyák ösztrogénhiány miatti szárazsága kedvez a baktériumok megtelepedésének. A fertőző kórokozók könnyebben fejlődnek ki, mivel a hüvelyben a Döderlein-bacilusokban gazdag helyi flóra ritka, ami igazi fegyver a kórokozó baktériumok ellen. A hormonpótló terápia az ösztrogénellátásnak köszönhetően enyhítheti ezeket a hátrányokat.
A nők életkoruktól függetlenül néha székrekedéstől szenvednek, ami néha előfordul. A bélmozgás késése miatt a bélflóra stagnálását jelenti a végbélnyílásban és a hüvelyben. A több csírával nagyobb a kockázata annak, hogy a mikroorganizmusok behatolnak a húgycsőbe.
A hólyaghurut sokak számára nem több, mint egy kellemetlen, folyamatosan jelentkező epizód. Ezt a statisztikák is alátámasztják. A nők több mint 20%-a az első hólyaghurut óta legalább egynél többször visszaeső, és vannak olyan esetek, amikor a hólyaghurut egy év alatt több mint négyszer fordul elő.
A szövődmények elkerülésére irányuló intézkedések
Minden hólyaghurutot, legyen az elszigetelt vagy visszatérő, kezelni kell. Ki kell zárni a pyelonephritis, azaz a vesékbe felszálló, a kórokozóknak a felső húgyutakba való felszállása miatt fellépő betegséget, mivel ebben a stádiumban súlyosabb kezelésre vagy kórházi kezelésre lenne szükség.
Nem szabad elfelejteni, hogy a szóban forgó bakteriális kórokozó rezisztenciája miatt nem szabad ismételt kezelést végezni ugyanazzal a gyógyszerrel.
Minden húgyúti fertőzés kezdetben egyszerű, és csak akkor válik bonyolulttá, ha anatómiai rendellenességet vagy egyidejűleg fennálló szisztémás betegséget fedeznek fel
Első vonalbeli kezelés
Az első tünetek megjelenése után gyógyszeres tanácsra a tüneteket enyhítő intézkedések tehetők:
Görcsoldók.
Ibuprofen alapú gyulladáscsökkentő gyógyszerek.
Homeopátiás szerek (Cantharides 5CH, 3 tablettát felváltva 30 percenként Mercurius corrosivus 5CH-val; Staphysagria 15CH: 1 adag, ha a panaszokat a szexuális együttlét okozza; Formica rufa 5CH: 3 tablettát naponta háromszor colibacillus cystitis esetén.
A homeopátia is megkülönböztethető, meghatározva az egyes kellemetlenségtípusokat és azok lehetséges kezelését a leírtak szerint:
Cannabis sativa 7 CH. Súlyos, égő fájdalom, főleg vizelés után. Gyakori és ritka vizelés. A húgycső túlérzékenysége.
Mercurius corrosivus 7 CH. Égő fájdalom a hólyagban, még gyakoribb vizeléssel. Felhős vizelet.
Cantharis 7 CH. Égő és vágó fájdalom a vizelés előtt, alatt és után. A vizelet nem túl bőséges, néha vérzik. Gyakori vizelési inger, bár keveset vizel.
Clematis erecta 7 CH. Késlelteti a vizelést, és amikor vizel, akkor megszakításokkal vizel. Viszketés vizelés közben és után.
Hepar sulphur 7 CH. Minden akut krízis esetén a fenti szerek valamelyikével együtt.
Colibacilinum 7 CH. Szedjen naponta egyszer 5 tablettát egy héten át, ha a fertőzés oka E. coli Jelentős fizikai és szellemi fáradtság jelentkezik.
Egyszerű fertőzések és az orvos által követendő irányelvek
A húgyúti fertőzések kezdetben egyszerűek, és csak akkor bonyolódnak, ha anatómiai rendellenességet vagy egyidejűleg fennálló szisztémás betegséget fedeznek fel. A tünetek súlyossága és a húgyúti szövetekbe behatoló baktériumok hatása az érintett szervtől (vese vagy hólyag) és a kórokozó mikroorganizmustól függően változik.
Amint több tapasztalat jelenik meg az egyszerű húgyúti fertőzésekkel kapcsolatban, egyre világosabbá válik, hogy az antimikrobiális terápiát le kell rövidíteni. Ma már ésszerű, hogy a legtöbb hólyaghurutban szenvedő nőt egyetlen adag antimikrobiális szerrel kezeljük. Az egyszerű fertőzések túlnyomó többségét a beteg saját baktériumflórájából származó Escherichia coli gyakori szerotípusai okozzák, és ezek a mikroorganizmusok nagyon érzékenyek a legtöbb antibiotikumra. Emiatt nem is igazán szükséges antibiotikumokat rendelni. Ráadásul ez a rövid intenzív antibiotikum-terápia kiküszöböli a rezisztens baktériumok kialakulásának kis problémáját, ami a 10-14 napig tartó kezeléseknél előfordul.
Ha nincs okunk bonyolult fertőzésre gyanakodni, például későn orvoshoz forduló, cukorbeteg, terhes, lítiás, bizonyítottan vesicourethralis refluxban szenvedő vagy visszatérő bakteriuria esetén 3 gramm amoxicillin-trihidrát ajánlott. Ha a beteg allergiás, két trimetoprim-szulfametoxazol tabletta adható. Az egyszeri adagolású kezelés csökkenti a betegek nem megfelelőségével és a gyógyszer mellékhatásaival kapcsolatos problémákat, és figyelmeztet a baktériumok fennmaradására, esetleg olyan szövődmények miatt, mint az elzáródás vagy a kövek. Az egyszeri adagolású terápiával végzett legátfogóbb vizsgálatokban a tartós fertőzésben szenvedő betegeknél antitesttel bevont baktériumokat találtak, ami a vese érintettségét jelzi. Irodalmi áttekintésünkben azt találtuk, hogy a betegek 96%-a meggyógyult monoterápiával, függetlenül az antitest bevonattól, amennyiben a szervezet érzékeny volt a beadott szerre.
Ha egy azonos szervezet közvetlenül a kezelés után ismétlődik vagy perzisztál, általában a hagyományos 10 napos sorozatot végzik egy másik antimikrobiális szerrel, mielőtt a beteget hosszabb szuppressziónak vetik alá. A női alsó húgyutak első fertőzése vagy egyszerű újrafertőzése esetén nincs szükség röntgenvizsgálatra vagy cisztoszkópiára.
Más szerzők a cystitis kezelését szulfametoxazollal napi kétszer 1 g; nitrofurantoinnal napi 4-szer 50-100 mg; ampicillinnel, napi 4-szer 250 mg; és amoxicillinnel, napi 4-szer 250 mg. A kezelésnek 10 napig kell tartania.
A szakirodalom a foszfomicin kalciumsójának vagy a trometabol sójának alkalmazását is javasolja a cystitis típusú húgyúti fertőzések profilaxisára és kezelésére, éhgyomorra, azaz két órával az étkezés után adva, mivel ezek zavarják a felszívódást, és a legjobb időpont a lefekvés, a hólyag kiürítése után. Az adagnak 2-3 g-nak kell lennie egyszeri adagban vagy kétszer ismételt adagokban. Egy másik indikált kezelés alapja a perfloxacin egyszeri adagja vagy a 3 napos lomefloxacin.
Húgyúti fertőzésgátlóként a nalidixinsavat a szakirodalomban 6 óránként 1 grammos adagban, körülbelül két héten át alkalmazzák, és ha ismételt kezelésként alkalmazzák, akkor 6 óránként 500 mg adagolható. A nitrofurantoint is alkalmazzák 50-100 mg-ban 8 óránként, azonban ezt a gyógyszert étkezés közben kell beadni, soha nem éhgyomorra.
A fluorokinolon antibakteriális szert, például a norfloxacint jelenleg sikeresen alkalmazzák 400 mg-os adagban 12 óránként 10 napon át éhgyomorra. Ugyanerre a célra pipediminsavat is adagolnak. Ez a vegyület a kinolon csoport egyik származéka, és az alkalmazott dózis szintén 400 mg 12 óránként 10 napon keresztül. Mindezeknél a kezeléseknél fontos, hogy a beteg sok vizet fogyasszon, mivel a diurézist fokozni kell.
Ha a követett kezelésekkel nem sikerül megszakítani a fertőzést és/vagy ha rendszeresen kiújul, alapos urológiai vizsgálatot kell végezni a reflux, illetve a polipok vagy daganatok kimutatása céljából.
Megelőző intézkedések
A leggyakoribb visszaesések hátterében a rossz higiénia állhat. Íme néhány intézkedés az esetleges gyógyszerészeti tanácsadáshoz.
A bőséges vízfogyasztást kell tanácsolni. Ez elengedhetetlen a hólyag állandó tisztításához, hogy megakadályozza a baktériumok elszaporodását. Naponta legalább 2 liter vizet ajánlott inni, túlzott izzadás és hőség esetén pedig még többet.
Vizeljünk rendszeresen két-három óránként, és soha ne tartsuk vissza feleslegesen a vizelést, mert ha visszatartjuk a vizeletet, a baktériumok elszaporodnak. Az is fontos, hogy a hólyagot minden vizeléskor teljesen kiürítse.
Minden egyes nemi közösülés után rendszeresen vizeljen, hogy a nemi közösülés után a húgycsőben és a hólyagban megtelepedett baktériumokat eltávolítsa.
Minden egyes intim mosakodáskor elölről hátrafelé törölje meg magát: ez a gyakorlat megakadályozza, hogy a végbélnyílásban és a hüvelyben lévő baktériumok a húgyúti nyílásba kerüljenek.
Ügyeljen az intim higiéniára. Kerülje az antibakteriális szappanok túl gyakori használatát, mivel ezek elpusztítják a hüvelyi védőflórát, és lehetővé teszik, hogy a káros baktériumok, például az E. coli könnyebben behatoljanak. Ugyanezen okok miatt minden fertőtlenítőszerrel történő hüvelyöblítést meg kell szüntetni.
Menstruáció alatt rendszeresen cserélje az egészségügyi betéteket. Bármilyen maceráció olyan baktériumok fejlődését idézi elő, amelyek megtelepedhetnek a húgyhólyagban.
Távolítsa el a szűk farmereket és a szintetikus alsóneműket, amelyek elősegítik az izzadást és megkönnyítik a baktériumok elszaporodását. Válassza a pamutruházatot.
Azonnal kezelje a hüvelyi fertőzéseket, amelyek vizeletürítési problémákhoz vezethetnek, figyelembe véve a húgyhólyag és a húgycső közeli elhelyezkedését.
Küzdjön a székrekedés ellen. Növelje a rostok, zöld zöld zöldségek és gyümölcsök napi mennyiségét.
Gyorsítsa a bélmozgást anélkül, hogy irritálná a vastagbelet. Szedjen ozmotikus hashajtókat (laktulóz, szorbit) vagy síkosítókat.
Tartsa savasan a vizeletet; a baktériumok ugyanis savas környezetben kevésbé szaporodnak: fogyasszon minél több citromot, narancsot, grapefruitot, kivit és paradicsomot.
Korlátozza a fűszerek és az izgalmas italok fogyasztását, mivel ezek irritálhatják a hólyagot.