A gyermeke nehezen dugja ki a nyelvét? Vannak-e gyermekének nehézségei bizonyos beszédhangokkal (amelyek a nyelv hegyével vagy behúzott nyelvvel keletkeznek, mint például /t, d, n, l, s, z, sh, r/), vagy nem képes a nyelvét könnyen kivitelezhetőnek tűnő mozdulatokra (pl. fagylaltos tölcsér megnyalása) mozgatni?
Ha a fenti kérdésekre adott válaszok “igen”, akkor nyelvkötésről lehet szó. Az első lépés annak pontos felmérése, hogy valóban létezik-e nyelvkötés. Ha felemeli a gyermek nyelvét, egy vékony, nyúlós szövetdarabot fog észrevenni, amely a nyelvet a szájpadláshoz rögzíti. Ezt a szövetet lingualis frenulumnak nevezik. A lingualis frenulum feladata, hogy a nyelvnek szabad mozgásteret biztosítson a szájmozgásokhoz, beleértve a beszédhangok előállítását (artikuláció). Tipikus fejlődés esetén a frenulumnak a születés előtt el kell válnia, lehetővé téve a nyelv szabad mozgását. Ha a nyelvcsonti frenulum szokatlanul megrövidül, megvastagszik, vagy a nyelv alapjához tapad, az ankyloglossia vagy “nyelvkötés” néven ismert állapot lép fel. Érdekes megjegyezni, hogy a nyelvkötés gyakrabban fordul elő fiúknál, mint lányoknál, és családban is előfordulhat.
Egyeseknél a nyelvkötés nem okoz problémát, ezért nem feltétlenül van szükség beavatkozásra. Lehetséges, hogy a lingualis frenulum idővel meglazul, ebben az esetben a nyelvkötés megoldódik. Más esetekben a nyelvkötés az alábbiak közül egy vagy több nehézséghez vezethet: problémák a szoptatással; evési és nyelési nehézségek, fogászati hiányosságok, artikulációs problémák; rossz szájhigiénia és egyéb szájmozgások rossz kivitelezése.
Elképzelhető, hogy kíváncsi, hogyan kezelik a nyelvkötést. A nyelvkötés sebészeti beavatkozása (frenulektómia) vita és ellentmondás tárgya a szakemberek között, azonban ha a nyelvkötés jelentős hatást gyakorol a fent említett funkciókra, akkor egy kisebb sebészeti beavatkozás javasolható a frenulum felszabadítására és a nyelvi mozgástartomány javítására. Bár a nyelvkötést sokáig kisebb rendellenességnek tartották, fizikai és érzelmi hatásait az egész életen át a csecsemőkortól a felnőttkorig dokumentálták. Ha úgy gondolja, hogy gyermekének nyelvkötése van, mindig a legjobb, ha konzultál a megfelelő szakemberekkel (pl. logopédus, fogorvos, fül-orr-gégész, gyermekorvos), akik segíthetnek a diagnózis felállításában és a szükséges kezelési mód meghatározásában.