A “gondoskodó tényezők” feltárása – Watson gondoskodási elmélete

Watson gondoskodó tényezői (Rexroth & Davidhizar,2003):

1. Ahumanista-altruista értékrend kialakítása. Ápolóként kezeljen minden beteget olyannak, amilyen, és tisztelje az értékrendjüket, még akkor is, ha az eltér a sajátjától, és úgy bánjon minden beteggel és családjával, mintha a saját családja tagja lenne. Ezáltal elégedettséget ad az adáson keresztül, és megteremti az önérzet kiterjesztését.

2. A hit és a remény beoltása. Az egyénikulturális hithagyományok beépítése a betegek segítésébe a jelenlegi egészségi állapot elfogadásában a holisztikus gondozás része, és a betegellátás egyénre szabása megkönnyíti a pozitív egészség előmozdítását az ápoló és a beteg között.

3. Az önmagunkkal és másokkal szembeni érzékenység ápolása. Az ápolóknak megvan az a képessége, hogy felismerjék a személyes szükségleteket vagy értékeket, és megkülönböztessék azokat a páciensektől. A különbségek felismerése elősegíti az önmegvalósítást mások elfogadásán keresztül.

4. Segítő-megbízó emberi gondozási kapcsolat kialakítása. Ez magában foglalja a hatékony kommunikációs készségek használatát az érzések kifejezésére, a mások érzéseinek elfogadására és érzékelésére, valamint a beteg és családja életébe és problémáiba való tudatos bevonódásra.

Ez elengedhetetlen a transzperszonális gondozáshoz és a pozitív és negatív érzések kifejezéséhez az ápoló-beteg kapcsolatban.

5. A pozitív és negatív érzések kifejezésének elősegítése és elfogadása. Ez kockázatvállalás a páciens és az ápoló számára, mindkettőnek fel kell készülnie akár pozitív, akár negatív visszajelzésre. A páciensek és családtagjaik megengedése, hogy elmondják, hogyan érzik magukat valójában, anélkül, hogy ítélkeznének, és felismernék, hogy “nem csak rólam van szó”.

6. A kreatív, tudományos problémamegoldó gondozási folyamat szisztematikus alkalmazása. A közös problémamegoldás, a tanítás és az öngondoskodás elősegítése; coaching,útmutatás, tájékoztatás, magyarázat és visszajelzés a betegeknek az ápolói gondozás része. Ez a fajta döntéshozatal az ápolási folyamatot használja, hogy tudományos problémamegoldó megközelítést alkalmazzon az ápolásban.

7. Az interperszonális tanítás-tanulás elősegítése. Az ápolás olyan tanítási és tanulási környezetet teremt, ahol a személyzet és a betegek folyamatos oktatása folyamatosan zajlik. Az ápolóknak azt sem szabad elfelejteniük, hogy mindannyian tanulhatunk egymástól, minden nap.

8. Támogató, védő vagy javító mentális, fizikai, szociokulturális és spirituális környezet biztosítása. Az ápolók felismerik, hogy mind a belső, mind a külső környezet befolyásolja az egyén egészségét és betegségét. Az ápoló biztonságos, érzelmi, spirituális és fizikai környezetet biztosít a gyógyuláshoz, miközben minden szakterületet bevon a gondozásba. A multidiszciplináris csapat tagjai szerepet játszanak a gyógyító környezet biztosításában.

9. Segítségnyújtás az emberi szükségletek kielégítésében. Az ápoló felismeri az olyan szükségletek sorrendjét, mint az étkezés, a kiválasztás és a szellőztetés, mielőtt azok a magasabb pszichofizikai és pszichoszociális szükségletek felé haladnának, lehetővé téve az emberi szükségletek kielégítését, mind az érzelmi, mind a fizikai szükségletek kielégítését.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.