A génmódosított emberek köztünk járnak

Szerdán Scott Gottlieb, az F.D.A. biztosa úgy tűnt, hogy némileg hitelt ad Cohen professzor jóslatának. A BioCentury-nak adott interjújában bírálta a tudományos közösséget, amiért nem sikerült megállítani Dr. He-t, és figyelmeztetett a “lehetséges szabályozásokra és törvényekre, amelyek sokkal szigorúbbak lehetnek, mint amilyenek egyébként lennének, ha nagyobb lenne a bizalom abban, hogy a közösség képes lenne saját maga megfelelő normákat megállapítani”.

Kár lenne érte. Lehetnek olyan esetek, amikor az emberi embriók szerkesztésének lenne orvosi értelme. Tavaly a Nemzeti Tudományos Akadémia és a Nemzeti Orvosi Akadémia részletes irányelveket adott ki arról, hogy milyen esetek jöhetnek szóba. Bár nem mutattak rá egyetlen konkrét betegségre sem, azzal érveltek, hogy csak akkor kellene megfontolni, ha semmilyen más kezelés nem teszi lehetővé, hogy a szülőknek egészséges gyermekük szülessen.

Szerencsére a történelem más utat kínál nekünk. Elég megnéznünk, mi történt a mitokondriális pótló terápiával Nagy-Britanniában.

Amikor brit tudósok felvetették az eljárás emberi petesejteken való alkalmazásának ötletét, az ország komoly, nyílt beszélgetést folytatott az előnyökről és hátrányokról. Az egészségügyi minisztérium hosszas vizsgálatot folytatott. A parlament nyilvános vitát tartott. És 2015-ben törvényt fogadott el az eljárás jóváhagyásáról.

A brit kormány nem egy orvosi vadnyugatot hozott létre, ahol az orvosok szabadon alkalmazhatják az eljárást, amikor csak akarják. A klinikáknak engedélyt kellett szerezniük a brit Emberi Megtermékenyítési és Embriológiai Hatóságtól, amely felügyeli az eljárásokat, és egész életük során nyomon követi a gyermekeket, hogy ellenőrizze a váratlan mellékhatásokat.

A hatóság idén februárban bejelentette, hogy első alkalommal engedélyezte a mitokondriumpótló terápia alkalmazását két nőnél egy Newcastle-i termékenységi klinikán. Csütörtökön a hatóság képviselője nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy születtek-e már gyermekek ennek eredményeként.

A világ figyelme természetesen a Kínában született két babára irányul. De ezek a britországi csecsemők is megérdemlik a figyelmünket. Mi választhatjuk meg, hogy melyikük képviseli a jövőt.

Carl Zimmer a The New York Times Matter rovatát írja, és a She Has Her Mother’s Laugh (Anyja nevetése) című könyv szerzője: The Powers, Perversions, and Potential of Heredity.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.