A fogyatékossággal élő emberek által tapasztalt közös részvételi akadályok

Majdnem mindenki szembesül nehézségekkel és nehézségekkel egyszer vagy máskor. A fogyatékossággal élő emberek esetében azonban az akadályok gyakoribbak lehetnek, és nagyobb hatással járhatnak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az akadályok nem csupán fizikai akadályok. Íme a WHO meghatározása az akadályokra:

“A személy környezetében lévő olyan tényezők, amelyek hiányuk vagy jelenlétük révén korlátozzák a működést és fogyatékosságot okoznak. Ezek közé olyan szempontok tartoznak, mint:

• az akadálymentes fizikai környezet,
• a megfelelő segítő technológia (segítő, adaptív és rehabilitációs eszközök) hiánya,
• az emberek fogyatékossággal kapcsolatos negatív hozzáállása,
• olyan szolgáltatások, rendszerek és politikák, amelyek vagy nem léteznek, vagy akadályozzák az egészségkárosodott emberek részvételét az élet minden területén”. 1

Gyakran több olyan akadály is van, amely rendkívül megnehezíti vagy akár lehetetlenné is teheti a fogyatékossággal élő emberek működését. Íme a hét leggyakoribb akadály. Gyakran egynél több akadály lép fel egyszerre.

• Attitűdök
• Kommunikáció
• Fizikai
• Politika
• Programok
• Szociális
• Szállítás

Attitűdök

Az attitűdök jelentik a legalapvetőbb akadályokat, és hozzájárulnak a többi akadályhoz. Például egyesek talán nincsenek tudatában annak, hogy az oda- vagy bejutás nehézségei korlátozhatják a fogyatékossággal élő személyt a mindennapi életben és a hétköznapi tevékenységekben való részvételben. Példák az attitűdbeli akadályokra:

• Sztereotípia: Az emberek néha sztereotipizálják a fogyatékossággal élőket, feltételezve, hogy életminőségük rossz, vagy hogy károsodásuk miatt egészségtelenek.
• Megbélyegzés, előítélet és megkülönböztetés: A társadalmon belül ezek az attitűdök az embereknek a fogyatékossággal kapcsolatos elképzeléseiből eredhetnek – az emberek a fogyatékosságot személyes tragédiának, gyógyítandó vagy megelőzendő dolognak, rossz cselekedetért járó büntetésnek, vagy a társadalomban elvárt viselkedési képesség hiányának jeleként tekinthetik.

A társadalom fogyatékossággal kapcsolatos felfogása napjainkban javul, mivel a “fogyatékosságot” úgy ismerjük fel, mint ami akkor következik be, ha egy személy funkcionális szükségleteit a fizikai és társadalmi környezete nem elégíti ki. Ha a fogyatékosságot nem személyes hiányosságnak vagy hiányosságnak tekintjük, hanem társadalmi felelősségként gondolunk rá, amelyben minden embert támogatni lehet abban, hogy független és teljes életet élhessen, könnyebbé válik a minden ember – beleértve a fogyatékossággal élőket is – által tapasztalt kihívások felismerése és kezelése.

Kommunikációs akadályok

A kommunikációs akadályokat azok az emberek tapasztalják, akiknek a hallást, beszédet, olvasást, írást és/vagy megértést befolyásoló fogyatékosságuk van, és akik más kommunikációs módokat használnak, mint azok, akiknek nincs ilyen fogyatékosságuk. Példák a kommunikációs akadályokra:

• Az írott egészségfejlesztési üzenetek olyan akadályokat tartalmaznak, amelyek megakadályozzák, hogy a látássérült emberek megkapják az üzenetet. Ezek közé tartozik
  • az apró betűs nyomtatás vagy az anyagok nagybetűs változatának hiánya, és
  • Nincs Braille-írás vagy képernyőolvasót használó emberek számára készült változat.
• A hallássérült emberek számára hozzáférhetetlenek lehetnek a hallássérült emberek számára a hallássérült üzenetek, beleértve
  • A feliratozás nélküli videókat, és
  • a kézi tolmácsolást nem kísérő szóbeli kommunikáció (például amerikai jelnyelvet).
• A szaknyelv, a hosszú mondatok és a sok szótagú szavak használata jelentős akadályokat jelenthet a megértésben a kognitív károsodással élő emberek számára.

Fizikai akadályok

A fizikai akadályok olyan strukturális akadályok a természetes vagy ember alkotta környezetben, amelyek megakadályozzák vagy akadályozzák a mobilitást (a környezetben való mozgást) vagy a hozzáférést. Példák a fizikai akadályokra:

• Lépcsők és szegélyek, amelyek megakadályozzák, hogy egy mozgáskorlátozott személy belépjen egy épületbe vagy használja a járdát;
• olyan mammográfiai berendezés, amely a mozgáskorlátozott nőnek állást igényel; és
• olyan súlymérleg hiánya, amely befogadja a kerekesszéket vagy másokat, akiknek nehézséget okoz a feljutás.

Szakpolitikai akadályok

A szakpolitikai akadályok gyakran a meglévő törvények és rendeletek ismeretének vagy érvényesítésének hiányához kapcsolódnakkülső ikon, amelyek megkövetelik, hogy a programok és tevékenységek hozzáférhetőek legyenek a fogyatékkal élők számára. Példák a szakpolitikai akadályokra:

• Megtagadják a fogyatékossággal élő minősített személyektől a lehetőséget, hogy részt vegyenek a szövetség által finanszírozott programokban, szolgáltatásokban vagy egyéb juttatásokban, illetve részesüljenek azokból;
• megvonják a fogyatékossággal élő személyektől a hozzáférést a programokhoz, szolgáltatásokhoz, juttatásokhoz vagy részvételi lehetőségekhez fizikai akadályok miatt; és
• megvonják az ésszerű alkalmazkodást a fogyatékossággal élő minősített személyektől, hogy el tudják látni annak a munkának az alapvető feladatait, amelyre jelentkeztek vagy amelynek elvégzésére felvették őket.

Programozási akadályok

A programozási akadályok korlátozzák a közegészségügyi vagy egészségügyi program hatékony megvalósítását a különböző típusú fogyatékossággal élő személyek számára. Példák a programozási akadályokra:

• Kényelmetlen időbeosztás;
• A hozzáférhető berendezések hiánya (például mammográfiás szűrőberendezések);
• Elégtelen idő az orvosi vizsgálatokra és eljárásokra;
• Kicsi vagy semmilyen kommunikáció a betegekkel vagy résztvevőkkel; és
• A szolgáltatók hozzáállása, ismeretei és megértése a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban.

Társadalmi akadályok

A társadalmi akadályok azokhoz a körülményekhez kapcsolódnak, amelyek között az emberek születnek, nőnek, élnek, tanulnak, dolgoznak és öregszenek – vagy az egészség társadalmi meghatározó tényezői -, amelyek hozzájárulhatnak a fogyatékkal élők csökkent működéséhez. Íme néhány példa a társadalmi akadályokra:

• A fogyatékkal élők sokkal kisebb valószínűséggel helyezkednek el. 2017-ben a 18 és 64 év közötti fogyatékossággal élő emberek 35,5%-a volt foglalkoztatott, míg a fogyatékossággal nem rendelkező emberek 76,5%-a, ami körülbelül kétszerese a fogyatékossággal élőkének.2
• A 18 éves és idősebb fogyatékossággal élő felnőttek kisebb valószínűséggel rendelkeznek középiskolai végzettséggel, mint fogyatékosság nélküli társaik (22,3%, szemben a 10,1%-kal).
• A fogyatékossággal élő emberek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek 15 000 dollár alatti jövedelemmel, mint a fogyatékosság nélküliek (22,3%, szemben a 7,3%-kal).3
• A fogyatékossággal élő gyermekek közel négyszer nagyobb valószínűséggel tapasztalnak erőszakot, mint a fogyatékosság nélküli gyermekek.4

Közlekedési akadályok

A közlekedési akadályok a megfelelő közlekedés hiánya miatt állnak fenn, ami akadályozza a személyt abban, hogy független legyen és működjön a társadalomban. Példák a közlekedési akadályokra:

• A hozzáférhető vagy kényelmes közlekedés hiánya azon személyek számára, akik látási vagy kognitív károsodásuk miatt nem tudnak vezetni, és
• A tömegközlekedés nem áll rendelkezésre vagy nem megfelelő távolságban vagy helyen van.

1. World Health Organization, International classification of functioning, disability and health. Genf:2001, WHO. 214. o.
2. Houtenville, A. és Boege, S. (2019). Éves jelentés az amerikai fogyatékkal élőkről: 2018. Durham, NH: University of New Hampshire, Institute on Disability. Elérhető: https://disabilitycompendium.org/sites/default/files/user-uploads/Annual_Report_2018_Accessible_AdobeReaderFriendly.pdfpdf iconexternal icon
3. Centers for Disease Control and Prevention, National Center on Birth Defects and Developmental Disabilities, Division of Human Development and Disability. Fogyatékossági és egészségügyi adatrendszer (DHDS) adatai . .