Mikor Dara Orbach megkapja a FedEx csomagját a galvestoni laborjában, Texasban, gyakran azért nyitja ki, hogy egy fagyasztott delfin péniszt találjon benne. Ezután kiolvasztja, felfújja, és a péniszt egy hüvelybe varrja.
“Elküldhetsz nekem egy halott delfin szaporítószervét, és én látásból be tudom azonosítani a fajt” – mondja Orbach. Ő egyike annak a maroknyi kutatónak, aki a tengeri emlősök nemi szerveinek evolúcióját tanulmányozza, azt vizsgálva, hogyan alakította ki a természet ezeket a bonyolult rendszereket bizarr redőkkel és spirálokkal.
Orbachot olyan kérdések érdeklik, amelyek a legtöbb embernek eszébe sem jutnának. Hogyan képesek a hím delfinek a párjukat kergetni, amikor az erekciójuk jelentős légellenállást generál? Jelenleg senki sem tudja, de Orbach eltökélt szándéka, hogy kiderítse a választ erre és más égetőbb kérdésekre.
De e kérdések megválaszolásához folyamatos pénisz- és vagina-utánpótlásra van szükség, és ezeket nehéz beszerezni. Orbach számára egy példány megtalálása gyakran azt jelenti, hogy várni kell egy delfinre vagy fókára, amelyet valahol az Egyesült Államokban partra mos a víz. Miután a helyi hatóságok begyűjtötték a mintát, kivágják a péniszt vagy a vaginát, lefagyasztják, és egyik napról a másikra elküldik a laboratóriumába.
Orbachnak évekbe telt, amíg összegyűjtötte azokat a nemi szerveket, amelyek legújabb tanulmányának középpontjában állnak. Ehhez négy faj – a disznódelfin, a palackorrú delfin, a rövidcsőrű közönséges delfin és a kikötői fóka – hím és nőstény egyedeinek egy-egy péniszét és hüvelyét gyűjtötte be. Annak érdekében, hogy a különböző nemek nemi szervei egyezzenek, Orbach csak olyan példányokat gyűjtött, amelyek a San Francisco-öböl térségében éltek.
De Orbachot nem csak maguk a példányok érdeklik – valójában arra kíváncsi, hogyan illeszkednek egymáshoz, amikor az állatok párzanak. Ahhoz, hogy ezt kiderítse, erekciót kell imitálnia ezeknél a halott péniszeknél, ami azt jelenti, hogy egy söröshordót megtölt egy sóoldattal, és addig pumpálja a péniszt, amíg az fel nem merevedik.
Orbach a pénisz- és hüvelymintákat 3D-s szkennekké alakítja
Orbach ezután fogja a megfelelő hüvelyt – amelyből már készített egy szilikon endokópot – és belevarrja az erekciós péniszt. Ezt az alkotást ezután formalinnal rögzítik, etanollal zsugorítják és jódoldatban áztatják, majd CT-szkennerrel szkennelik.
A kapott szkennelésekből 3D-s hálós modellek készülnek, így Orbach a szimuláció során játszhat a pénisz és a vagina elhelyezkedésével. De amikor erről a négy fajról volt szó, egyértelmű volt számára, hogy mindegyik párhoz csak egy megfelelő illeszkedés létezik. “Annyira nyilvánvaló volt, hogy melyik a megfelelő illeszkedés” – mondja.”
“Amikor felemeltük az endocastot, és a pénisz mellé segítettük, el voltunk ájulva, hogy mennyire illeszkednek egymáshoz” – mondja Orbach. Csavarodásaik és fordulataik ellenére ezek a tengeri nemi szervek pontos pontossággal illeszkedtek egymáshoz.
Ezeknek az állatoknak a párosodását a vadonban megfigyelni rendkívül nehéz lehet, így ezek a felvételek ritka bepillantást engednek ezen élőlények szexuális viselkedésébe is. Az egyik nyom a disznódelfinek és a palackorrú delfinek nagy hüvelyi redőiben rejlik. “A pénisznyél nem tud áthatolni ezen a redőn” – mondja Orbach -, hacsak a nőstény nem forgatja el a testét, hogy beengedje a péniszt.”
Ez azt jelentheti, hogy e fajok nőstényei úgy fejlődtek ki, hogy szabályozni tudják, milyen mélyen hatoljanak beléjük a hímek. Ha úgy forognak, hogy a hüvelyi redőik útban vannak, a nőstények képesek lehetnek távol tartani a pénisz hegyét a méhnyakuktól, így kevésbé valószínű, hogy megtermékenyülnek.
Ez hatalmas evolúciós előnyökkel járhat a delfinek számára. A terhesség ezeknél a fajoknál egy évig tart, így a nem megfelelő hímtől származó borjú költségei óriásiak lehetnek. “Lehet, hogy a testfelépítéssel finoman irányítani tudja az apaságot” – mondja Orbach. A közönséges delfineknek és a kikötői fókáknak nincsenek ilyen nagy hüvelyi redőik, így ezeknél a fajoknál az egyetlen fizikai akadályt a pénisz hossza jelenti.”
A megőrzött nemi szervek laboratóriumi tanulmányozása azonban csak egy része Orbach munkájának. Most azt tervezi, hogy kimegy az óceánra, hogy megpróbálja megfigyelni ezeket az állatokat a vadonban, és kiderítse, hogyan használják ki viselkedésükkel a legtöbbet egyedülállóan alkalmazkodott nemi szerveikből. “Ez egy olyan szokatlan és különleges környezet, amellyel dolgozni lehet” – mondja Orbach.