Az a tévhit terjedt el, hogy a dingó egykor “házikutya” (Canis familiaris) volt, mielőtt Ausztráliában elvadult, és valójában az ázsiai közönséges pitokutyákból fejlődött ki. Ez teljesen helytelen. A dingó mindig is vadon élő kutyafaj volt, amely az ausztráliai farkasból fejlődött ki. A primitív népek bármilyen célra (pl. figyelőállat, táplálékforrás, tábortakarító) hasznosíthatták a kölyökkutyákat, de ezt úgy tették, hogy a fiatal állatokat a vadonból vitték el. Ellentétben az afrikai vadkutyával vagy az ázsiai dingóval, amelyek mindketten a canidae régebbi evolúciós prototípusai; a dingónak nem kell falkában élnie és vadászni tanítani a túléléshez. A dingónak a zsákmányszerzés ösztönös viselkedésként van beépítve. Természetes, magányos ragadozó. A tiszta dingók, akárcsak a farkasok, genetikailag még mindig az éves szaporodási ciklusokba vannak zárva.
A farkashoz hasonlóan ő is beilleszkedik a társadalmi falkahierarchiába, de ez egy tanult viselkedés. Míg a pye-kutyáknak évezredekkel ezelőtt lehetett közös ősük, ma már nem állnak rokoni kapcsolatban a tiszta ausztrál dingóval. Ők korabeli keverékek keresztezéséből származó modern leszármazottak. Ha valaki meg akarja tartani azt a nézetet, hogy a dingó házikutya, akkor ez a fajta messze a világ legrégebbi és legtisztább fajtája, de ez egy természetesen kialakult, és nem az ember által létrehozott fajta. A tiszta dingók soha nem válhatnak “háziasítottá”, amíg tiszták maradnak. Genetikailag be vannak zárva a primitívségükbe. Hasonlóan ahhoz, ami világszerte a farkasokkal, prérifarkasokkal és más vadon élő kutyafajokkal történt, amelyek mind képesek kereszteződni, csak a háziasított fajtákkal való kereszteződéssel sérülhet ennek a genetikai tervnek az integritása. Az ezzel kapcsolatos tudományos kutatások azonban hiányoznak, és még el kell végezni őket, hogy megértsük a hibridizáció teljes mértékét.
A dingók egyedi fiziológiájának tudományos biológiai vizsgálata és dokumentálása is nagyon kevés. Íme néhány képes feljegyzés, amely a dingó egyedülálló fizikai képességeit mutatja be, ami a házikutyák esetében általában lehetetlen: