Credit: Project Seahorse
A csikóhalak lenyűgöző tengeri élőlények, amelyek a trópusoktól a mérsékelt égövig sósvízi környezetben honosak. Lószerű fejük miatt nevezik őket “csikóhalaknak” – még tudományos nevük is a ló görög szaván (Hippocampus) alapul. A fejük oldalán lévő uszonyok másodpercenként akár 50-szer is képesek dobogni, a farkuk pedig a majmokhoz hasonlóan nyúlékony (tárgyak megfogására vagy megragadására használható). Tudományos szempontból a csikóhalakat a halak közé sorolják. A tudomány által ismert 50 csikóhalfaj közül legalább hat az Egyesült Államokban és a külső területeken őshonos (Amerikai Szamoa; Baker-, Howland- és Jarvis-szigetek; Guam; Johnston-atoll; Kingman-zátony; Midway-szigetek; Navassa-sziget; Északi-Mariana-szigetek; Palmyra-atoll; Puerto Rico; U.Amerikai Virgin-szigetek; Wake-szigetek).
A csikóhalak viszonylag mozdulatlanok, és olyan élőhelyeken élnek, mint a mangroveerdők és a tengeri fűágyak, amelyek táplálékot (általában sós garnélarákot) és menedéket (beleértve a ragadozók elleni álcázást) nyújtanak. A csikóhalak sok időt töltenek egy területen azáltal, hogy farkukat víz alatti növények vagy korallok köré tekerik. Egyes fajoknál a hím és nőstény csikóhalak monogám szaporodó párokat alkotnak – azaz egy életen át párosodnak.
A csikóhalakkal kapcsolatos talán egyik leglenyűgözőbb tény, hogy a hímek hozzák világra a kicsinyeket! Miután a nőstény lerakja petéit a hím költőzacskójába, a hím megtermékenyíti az ikrákat, és egy szilárd felülethez horgonyozva várja a szülést – néha akár több hétig is. A vadon élő populáció nagysága ismeretlen.
A csikóhalakat több tulajdonságuk miatt természetes módon veszélyezteti a kihalás. Bár több mint 130 ország vizein őshonosak, a csikóhalak elterjedése szórványos. A csikóhalak születési aránya általában alacsony, a szülői gondoskodás hosszadalmas. Ráadásul a vizeket, amelyekben élnek, az emberek gyakran kihasználják – például halászat vagy városfejlesztés céljából -, ami rontja és tönkreteszi az élőhelyüket. Magukat a csikóhalakat az emberek szándékosan gyűjtik be a kuriózum- és akváriumkereskedelem, valamint a hagyományos gyógyászat céljából, mind belföldön, mind nemzetközi szinten. Van némi nemzetközi kereskedelem az Egyesült Államokban őshonos csikóhalakkal, de a kereskedelem nagy része (világszerte és az Egyesült Államokba történő belépéskor) Ázsiából származik.
Törvények & Rendelkezések
Az Egyesült Államokban és a (fent felsorolt) külső területeken őshonos csikóhalaink különböző ritkasági és védelmi szintet élveznek, és a törvények államonként eltérőek. Jelenleg nincs olyan csikóhalfaj, amely szerepelne a veszélyeztetett fajokról szóló törvényben, bár a törpe csikóhalat a Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálat (NMFS) jelenleg vizsgálja a jegyzékbe vétel lehetőségét.
A Hippocampus nemzetség 2004-től a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) II. függelékében szerepel, az Egyesült Államok által előterjesztett javaslat alapján. A jegyzékbe vétel részeként a CITES részes felei megállapodtak a vadon gyűjtött csikóhalakra vonatkozó önkéntes minimális méretkorlátozásban 
, amelyet az Egyesült Államok betart. Ez a minimális méretkorlátozás célja, hogy az embereket visszatartsa az olyan éretlen csikóhalak begyűjtésétől, amelyeknek még nem volt lehetőségük szaporodni és hozzájárulni a populációhoz. Ha többet szeretne megtudni erről a CITES-ajánlásról, kattintson ide .
A CITES-szabályok azt is elismerik, hogy a fogságban tenyésztett csikóhalak nemzetközi kereskedelme a vadon élő csikóhalaké helyett csökkenti a vadon élő populációkra nehezedő gyűjtési nyomást.
A Karib-tengerre utazik? Látogasson el az Utazás & Kereskedelem című, a karibi utazásokról szóló részünkre, ahol további információkat talál az ajándéktárgyak vásárlásáról.