Március elején Aaron Tveit úgy érezte, hogy megfázott. A 36 éves színész, aki az elmúlt nyolc hónapot a Broadwayn töltötte Christian szerepében a Moulin Rouge! The Musical” című musicalben játszott, azt hitte, hogy a tavaszi allergiáról lehet szó.
Még néhány héttel ezelőtt is ellentmondásos hírek érkeztek a COVID-19-ről az Egyesült Államokban. A “Moulin Rouge!” producerei azonban óvatosak akartak lenni. Összeültek a szereplőkkel, hogy elmondják nekik, hogy extra intézkedéseket tesznek: nem engedik be a vendégeket a színfalak mögé; a színpad ajtajánál megkérik a tömeget, hogy tartsák a színlapjukat autogramért, hogy ne adják tovább a baktériumokat. Tveit az orrfolyása miatt azon a héten nem ment ki a rajongókkal találkozni.
Március 12-én aztán a Broadway közössége megtudta, milyen súlyos lesz a koronavírus-járvány. Azon a csütörtök délutánon New York állam tisztviselői mind a 31 musicalt és színdarabot bezárták, hogy megakadályozzák a halálos vírus terjedését.
Pár nappal később Tveit – aki elővigyázatosságból saját magát izolálta Astoria-i lakásában – megtudta, hogy a “Moulin Rouge!” két szereplője pozitív lett a COVD-19-re. Kezdte magát megviseltnek érezni, és a show producerei segítettek neki a tesztelésben. Végül egy héttel ezután diagnosztizálták nála, mint a korai New York-i esetek egyikét. (Azóta az Egyesült Államokban több mint 215 000 ember tesztje lett pozitív, és 5000 ember halt meg. Mindkét szám várhatóan meredeken emelkedni fog a következő hónapokban).
Bár Tveit tünetei enyhék voltak, úgy gondolta, hasznos lenne megosztani a történetét, és hangsúlyozni a társadalmi távolságtartás fontosságát. Egy nemrégiben folytatott telefonbeszélgetés során beszélt a Varietyvel arról, hogy milyen érzés volt számára a koronavírus.
Mikor kezdtél először influenzaszerű tüneteket tapasztalni?
A március 12-i héten, hétfőn és kedden éreztem egy kis megfázás tüneteit. Semmi több, mint egy eldugult orr; allergia. Nem gondoltam semmit. Aztán csütörtökön egy céges megbeszélésen közölték velünk, hogy egy embernek minden tünetét érezte, és elment kivizsgálásra. Ennek eredményeképpen proaktívak voltak, és lemondták a matinénkat. Aztán egy órával a megbeszélésünk után jött a kormányzati felhatalmazás New Yorkban, és az egész Broadway-t törölték 17 órára. Csütörtökön úgy mentem haza, hogy tudtam, hogy közvetlenül vagy közvetve együtt voltam az épületben valakivel, aki ezt érezte. Aznap este megkezdtem a saját karanténomat, úgy kezeltem, mintha nálam lenne.
Aztán mi történt?
Szombaton elmentem egy fül-orr-gégészhez, hogy kivizsgáljanak. Azt mondták, hogy vírusos – nem emeltek zászlót – és adtak infúziót, elektrolitokat. Jobban éreztem magam. Vasárnap kiderült, hogy nem csak egy embernek volt, hanem a gipszben két embernek is pozitív lett a tesztje. És akkor a producereink azonnal akcióba léptek. Mindenkit, aki közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állt velük, elérhetővé tettek a tesztelésre. Ekkor már megfázásos tüneteim voltak, és egy kicsit köhögtem. Kicsit fáradtnak éreztem magam. Arra gondoltam: “Miért nem megyek be és vizsgáltatom meg magam?”.
Nehéz volt tesztet csináltatni?
A gyártóink gyorsan cselekedtek, hogy ez megtörténjen. Van egy orvos, aki a Broadway közösséggel dolgozik, és kiderült, hogy az orvosnak megvolt a teszt.
Voltak más tünetei is?
Letargikusnak éreztem magam. Soha nem volt légszomjam vagy lázam, amiről az emberek beszéltek. De aztán, nagyon érdekes módon, teljesen elvesztettem a szaglásomat és az ízlelésemet.
Ez fokozatosan történt?
Nagyon gyorsan történt. Egyszer csak egy nap hirtelen rájöttem, hogy nem érzem az étel ízét. Annyira drasztikus volt. Ez még azelőtt volt, hogy visszakaptam volna az eredményeimet. Azt gondoltam, hogy “Ó, ez van nekem”. Aztán olvastam a neten, hogy bizonyos betegségek beültethetik magukat az orrmelléküregekbe. Biztos vagyok benne, hogy volt már olyan megfázásod, amikor ha kifújod az orrod, újra tudsz szagolni. De ez nem ilyen volt. És a másik dolog, azon a héten, amikor a legrosszabbul éreztem magam, úgy éreztem, mintha klór lenne az orromban. Öt vagy hat napig úgy éreztem, mintha medencevíz lenne az orromban.
Láza volt?
Tudod, amikor alacsony lázad van, és túl hideg vagy túl meleg van az ágyadban? Nekem volt egy éjszaka, amikor felébredtem. Utána kaptam egy lázmérőt, és soha nem volt lázam.
Mikor kaptad meg végül az eredményeket?
Ez egy teljes hétig tartott. Mire megkaptam az eredményeket, már úgy éreztem, hogy a tünetek majdnem elmúltak. Mivel akkor kezdtem el a karantént, amikor a műsor véget ért, aznap, amikor megkaptam az eredményeimet, a karantén 12. napján voltam. Még ha a karantén véget is ér, semmi sem változik igazán. Még mindig nem láttam a szüleimet. Próbálok túlságosan óvatos lenni, amennyire csak tudok. Az Instagramon posztoltam erről valamit.
Miért volt fontos számodra, hogy elmondd az embereknek a diagnózisodat?
Meglehetősen zárkózott ember vagyok, és általában nem tennék közzé semmit az egészségemről. Azt szerettem volna előtérbe helyezni, hogy ez egy ilyen komoly dolog. Nem lehet lázad, nem lehet légszomjad, nem lehet ez a száraz köhögésed, és mégis pozitív lehetsz. Meg akartam osztani a tapasztalataimat, és elmondani, hogy ez egy nagyon komoly dolog. Erre most azonnal oda kell figyelni.
Eleinte nem mindenki vette ezt komolyan.
Szerintem mindenki azzal viccelődik, hogy a március egy évnek tűnt. Minden nap volt új információ. Egyszerűen az volt a mentalitásom, hogy még ha volt is esély arra, hogy ki vagyok téve, megpróbáltam visszaszorítani a társasági kört és elszigetelődni, mielőtt tudtam volna, hogy bárki körülöttem van.
Száz százalékban jobban vagy?
21 napja vagyok benne. Azt mondom, hogy 95 százalékkal jobban vagyok. A köhögésem teljesen elmúlt. Az orrom nem fáj. Teljesen érzem az ízeket és a szagokat. Rengeteg energiám van. Képes voltam, a lakásomban, újra elkezdtem edzeni. Nincsenek már tüneteim.
De még mindig elszigetelődik másoktól?
Igen, néztem egy videót egy szingapúri férfiról, aki a 25. napon van. Szingapúrban olyan széles körben elérhetőek a tesztek, hogy minden reggel tesztelik őt. Senki nem tudja, hogy meddig vagy fertőző. Szerintem mindenkinek komolyan kell venni mindent. Menjen most ezeket az extra mérföldeket, hogy távol maradjon az emberektől. Most van itt az ideje, mert – őszintén szólva – nincs mit tenni. Túlzásba vinni.
Broadway még soha nem tapasztalt ilyen leállást. Milyen érzés a színházi közösség részének lenni, amikor ekkora a bizonytalanság?
Ez egy nagyon nehéz időszak volt. Azt hiszem, nagyon sok kérdés merült fel. Minden egy kérdés: Mikor? Mi? Hogyan? Kifejezetten a Broadway közösség számára, azt hiszem, mindenki bizonytalannak érzi magát. Vannak olyan előadások, amelyek most nyíltak meg, és vannak olyanok, amelyek még nem mutatkoztak be, és amelyek függőben vannak. Nem tudjuk, mikor megyünk dolgozni. Érdekelni fogja az embereket, hogy eljöjjenek? Csináltam egy kis videót a csodálatos “Rosie O’Donnell Show” részeként, hogy pénzt gyűjtsek az Actors Fund számára. És az a munka, amit a Broadway Cares végez, a Broadway közössége tényleg összefog, hogy pénzt gyűjtsön azoknak az embereknek, akik lecsúsznak és kiesnek. Ez az a kritikus időszak, amikor az emberek igazán rászorulnak.
A “Moulin Rouge!” visszatér?
Igen, amennyire én tudom. A producereink azt mondták, hogy visszatérünk. Nagyon hálás vagyok ezért. Vannak barátaim, akiknek vannak barátaik Ázsiában olyan előadásokban, amelyek újra megnyíltak. Az ottani közönség özönlött az előadásokra. Az élő színház a legjobb értelemben olyan valami, ahová el lehet menni, ahol el lehet tűnni és ki lehet szakadni a valóságból. Egy olyan közösségben, mint New York, a Broadway olyan csodálatos menekülés mindenkinek, aki megpróbálja visszanyerni a normális életet. Én mindenképpen hiszek ebben – és remélem, hogy ez így is lesz, ha egyszer a túloldalon leszünk.