Olvasási idő: 6 perc
- Fontos korai szentírási kéziratok, amelyek alátámasztják a Biblia megbízhatóságát.
- ~ John Rylands MS (Kr. u. 130) ~
- ~ Bodmer Papyrus II (Kr. u. 150-200) ~
- ~ A Diatessaron (Kr. u. 170 körül) ~
- ~ A. Chester Beatty Papyri (Kr. u. 200) ~
- ~ Codex Alexandrinus (Ad 400) ~
- ~ Codex Bezae Cantabrigiensis (Kr. u. 450 körül) ~
- ~ Codex Vaticanus (Kr. u. 325-350) ~
- ~ Codex Sinaiticus (Kr. u. 350) ~
- ~ Nagy okunk van hinni ~
Fontos korai szentírási kéziratok, amelyek alátámasztják a Biblia megbízhatóságát.
A ma használt Biblia nagyon korai történelmi dokumentumokból származik. A tudósok egy kézirat jelentőségét az alapján tudják megítélni, hogy mennyi bibliai szöveget tartalmaz, és hogy milyen dátumot tulajdonítanak neki.
Milyen tényezők segítenek meghatározni egy kézirat korát? Rengeteg tényező, többek között a felhasznált anyag, a betűméret és -forma, a szöveg tagolása, a díszítés, a tinta színe, sőt még a szén-14-es kormeghatározás is.
Nézzünk meg néhány fontos korai újszövetségi kéziratot, amelyeket a tudósok eddig felfedeztek. Mindegyik annak igazolására szolgál, hogy modern Bibliánk valóban megbízhatóan tükrözi ezeket a korai írásokat.
~ John Rylands MS (Kr. u. 130) ~
Ez a “P52″ néven is ismert papirusztöredék egy klimatizált szekrénybe van zárva, amely az angliai Manchesterben található John Rylands Könyvtárban található. A kézirattöredék egy 1920-ban az egyiptomi piacon vásárolt, de csak 1934-ben fordították le. A töredék Jézus Pilátus előtti peréről szóló beszámoló szavait tartalmazza. Mivel a papirusz mindkét oldalán van írás, nem tekercsből, hanem kódexből, egy könyvtípusból származhat. Ha lemaradt a Biblia megírásához használt anyagokról szóló korábbi blogbejegyzésünkről, kérjük, olvassa el. János evangéliumának ez a része olyan régi, hogy segít megerősíteni az evangélium keletkezésének hagyományos időpontját, amely az első század vége körülre tehető.”
Amint Tim Challies író írja A kereszténység története 25 tárgyban című blogbejegyzésében: “Ez a kis papiruszdarabka a legrégebbi történelmi kapcsolatunk az Újszövetségi Szentírással. Képviseli azt a több ezer kéziratot és kézirattöredéket, amelyek túlélték az évszázadokat.”
Hozzáteszi: “A ma ránk maradt kéziratok közül nincs két teljesen egyforma. Hogyan bízhatunk tehát abban, hogy a ma birtokunkban lévő Biblia az a Biblia, ahogyan Isten ihlette és szánta? Ez az a pont, ahol hálásak lehetünk a szövegkritika fegyelméért. A szövegkritikusok olyan tudósok, akik megvizsgálják és értékelik az összes fennmaradt kéziratot, hogy pontosan visszaadják az eredeti szöveget. És itt kezdjük látni ennek a John Rylands Könyvtárban üvegbe zárt kis papirusztöredéknek a jelentőségét. Ebből a töredékből tudjuk, hogy már a második század első felében is voltak keresztények a Nílus mentén, és ezek a keresztények pontosan ugyanazokat az igéket olvasták Istennek, amelyeket ma is olvasunk.”
~ Bodmer Papyrus II (Kr. u. 150-200) ~
Martin Bodmer, aki 16 éves korában kezdte gyűjteni a világ legjobb könyveinek és korai írásainak gyűjteményét, 1971-ben halt meg. Visszautasította azt az ajánlatot, hogy eladják kiterjedt gyűjteményét. A jelenlegi Bodmer Világirodalmi Könyvtár 2003-ban nyílt meg a svájci Colognyban, Genf közelében. A mintegy 160 000 tétel között van a Guttenberg-biblia egy példánya, valamint egy kéziratcsoport – a “P66”, “P72” és “P75”, a világ legkorábbi keresztény írásai közé tartozó kéziratok.
A Kr. u. 200-ból vagy korábbról származó “P66” tartalmazza János evangéliumának nagy részét. Ez a kódex mindössze egy évszázaddal tér el az autográf (eredeti szöveg) idejétől. A “P72” Júdás levelének és Péter két levelének legkorábbi másolata. A “P75”, amelyet a tudósok Kr. u. 175 és 225 közé datálnak, a Lukács evangéliumának legkorábbi ismert példánya és a János evangéliumának egyik legkorábbi példánya.
~ A Diatessaron (Kr. u. 170 körül) ~
A Diatessaront, ami azt jelenti, hogy “a négyek harmóniája”, Tatianus, egy keresztény író alkotta a második században. A négy kanonikus evangéliumot egyetlen harmonikus elbeszéléssé egyesíti. Bár Tatianus szorosan követte az evangéliumok szövegét, a verseket más sorrendbe állította.
A Diatessaron két évszázadon át a szíriai egyház liturgiájában standard evangéliumi szövegként szerepelt. Korai kéziratként azért van jelentősége, mert a fennmaradt példányok a korábbi evangéliumokról tanúskodnak.
~ A. Chester Beatty Papyri (Kr. u. 200) ~
Eket a harmadik századi papiruszkódexeket A. Chester Beatty brit bányamérnök vásárolta az 1930-as években egy egyiptomi kereskedőtől. “P45”, “P46” és “P47” néven is ismertek, és Beatty ajándékában, az írországi Dublinban található Chester Beatty Könyvtárban vannak elhelyezve.
A “P45” a Máté, Márk, Lukács, János és az Apostolok Cselekedetei kódex egy részét tartalmazza. A “P46” Pál által írt leveleket tartalmaz: Róma, Zsidókhoz írt levél, I. és II. korintusi levél, Efézusi levél, Galata levél, Filippi levél, Kolossé levél, és I. Thesszalonikai levél. A “P47” tartalmazza a Jelenések könyvének legrégebbi ismert szövegét.
~ Codex Alexandrinus (Ad 400) ~
A londoni British Libraryben található, az 5. század eleji görög kézirat szinte a teljes Bibliát tartalmazza. Érdekes módon ez az egyik legkorábbi könyv, amely jelentős díszítéssel jelöli a szöveg főbb részeit.
A British Library honlapja szerint: “Az egyes könyvek kezdő sorai vörös tintával vannak írva, a könyvön belüli részeket pedig egy nagyobb, a margóra helyezett betű jelzi. A szavakat folyamatosan nagy négyzet alakú unciális kézírással írják, ékezetek nélkül, és csak néhány lélegzetvételi jelet használnak. A könyv 773 oldalt tartalmaz, 630 oldalt az Ószövetség és 143 oldalt az Újszövetség. Minden oldal mérete 32 cm x 26,5 cm.”
~ Codex Bezae Cantabrigiensis (Kr. u. 450 körül) ~
Az angliai Cambridge-i Egyetemi Könyvtárban található Codex Bezae az 5. századból származik. Egyedülálló módon tartalmazza az evangéliumokat és az Apostolok Cselekedeteit, görög és latin oldalakon, egymással szemben. Az egyetlen könyv, amely teljes, Lukács evangéliuma; a többi könyvből hiányoznak oldalak. A kódexet Theodore Beza teológus 1562-ben szerezte meg a franciaországi Lyon egyik kolostorából. Ő 1581-ben az egyetemnek ajándékozta.
~ Codex Vaticanus (Kr. u. 325-350) ~
Ez a kézirat 1475 előtt óta a római Vatikáni Könyvtárban található, és szinte a teljes Bibliát tartalmazza. Száz évnyi szövegkritika után sokan ezt a kódexet tartják az Újszövetség szövegének egyik legmegbízhatóbb görög kéziratának.
~ Codex Sinaiticus (Kr. u. 350) ~
Ez a rendkívül fontos kézirat, amelyet 1844-ben Constantin von Tischendorf, korának egyik vezető bibliatudósa fedezett fel az izraeli Sínai-hegy lábánál lévő Szent Katalin kolostorban, a British Libraryben található. A Szent Katalin kolostorban, valamint németországi és oroszországi könyvtárakban néhány különálló lapot őriznek. A kézirat szinte az egész (4. századi) Újszövetséget és az Ószövetség több mint felét tartalmazza. Az evangéliumi szövegek tekintetében megbízhatóságát a Codex Vaticanus után a második helyre sorolják. Az Apostolok Cselekedetei esetében megbízhatósága megegyezik a Codex Vaticanuséval, az episztolák esetében pedig az első helyen áll.
A kézirat felfedezése izgalmas történet. Tischendorf a Szent Katalin-kolostorban tett látogatása során véletlenül meglátott néhány pergamenlevelet a kolostor kemencéjének meggyújtására szánt papírkosárban. A vizsgálat során kiderült, hogy ezek az Ószövetség Septuaginta változatának egy példányához tartoznak. Tischendorf nem kevesebb, mint 43 levelet vett ki a kosárból, kétségtelenül elborzadva, amikor egy szerzetes mellékesen megjegyezte, hogy két kosárnyi hasonlóan eldobott levelet már elégettek.”
~ Nagy okunk van hinni ~
Mindent egybevetve, az újszövetségi kéziratok puszta száma és a fennmaradt kéziratok koraisága nagy okot ad arra, hogy higgyük, az Újszövetség pontosan átadja az eredeti kéziratok tartalmát.
Amint azt az Újszövetség történeti megbízhatóságának vizsgálata című korábbi blogbejegyzésünkben említettük, csak az ismert több mint 5800 görög nyelvű újszövetségi kéziratból több mint 2,6 millió oldalnyi van! Ez egy mérföldnyi újszövetségi kéziratnak felel meg (és 2,5 mérföldnek az egész Biblia esetében), szemben egy átlagos klasszikus író átlagosan négy lábnyi kéziratával. Az Ó- és Újszövetséggel együtt több mint 66 000 kézirat és tekercs van!
Ez a blogbejegyzés Josh és Sean McDowell nemrég átdolgozott apologetikai klasszikusát, az Evidence That Demands a Verdict-et emeli ki. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a teljesen frissített és kibővített forrás hatékony evangelizációs eszköz lesz számodra, és megerősíti a hitedet azáltal, hogy választ ad a szkeptikusok által rád zúdított legnehezebb kérdésekre. Tudd, amit tudsz, mert igaz. De oszd meg ezt az igazságot SZERETETTEL!