A támasztósejtek (Sertoli) működését az FSH hipofízis hormon (tüszőstimuláló hormon) irányítja. A Sertoli sejtek szintetizálnak kb. 60 különböző fehérjét, amelyek a szaporodással kapcsolatosak. A legfontosabbak az inhibin, az androgénkötő fehérje (ABP) és az antimüllerian hormon (AMH).
Az antimüllerian hormon (AMH) egy 560 aminosavból álló glikoprotein, és az inhibinnel együtt a TGF-b családba tartozik. Férfiakban a paramesonephricus ductus (Müller) sorvadásáért felelős. A hozzá tartozó gén a 19. kromoszómán lokalizálódik. A hormon nagyon korán kimutatható a herék differenciálódásának fejlődési fázisában, és a paramesonephricus ductus (Müller) atrófiája során éri el maximumát. A “perzisztens Müller-csatorna szindrómában” (PMDS) a paramesonephrikus csatorna (Müller) egy olyan férfinál is megmarad, aki egyébként normális belső és külső nemi szerveket mutat. Ennek oka vagy szerkezeti rendellenesség, vagy az AMH vagy receptorainak hiánya. A pubertás kezdetével az AMH mennyisége nagymértékben csökken, mert az egyre inkább termelődő tesztoszteron gátolja az AMH génexpresszióját.
Az inhibin szintén egy glikoprotein, amely gátolja az FSH szekrécióját. Az inhibin a tesztoszteronnal együtt változó mennyiségben szabadul fel.
Blog
