Johann Sebastian Bach mindenütt jelen van. Esküvőkön? Bach. Kísértetjárta házak? Bach. Templom? Bach. Foszladozó elektromos gitárszólók? Nézd, ez Bach! A barokk zeneszerző több mint 1100 művet alkotott, a liturgikus orgonadaraboktól a világi zenekari kantátákig, és a zenei formáról és harmóniáról alkotott elképzelései ma is zeneszerzők generációira vannak hatással. Íme 11 dolog, amit talán nem tudtál a zene mögött álló emberről.
- Az, hogy valójában mikor született, némi nézeteltérés van.
- Egy zenei dinasztia középpontjában állt.
- Egy olyan zenei zarándoklatot tett, amely minden woodstocki autós kirándulást megszégyenít.”
- Tanítványaival verekedett.
- 30 napot töltött börtönben, mert felmondott.
- A Brandenburgi versenyművek egy sikertelen álláspályázat voltak.
- Egy csodálatos kávés dalt írt.
- Ha Bach billentyűpárbajra hívott volna ki, garantáltan zavarba jöttél volna.
- Némelyik zenéje talán az álmatlanság ellen készült.
- Egy elfuserált szemműtét miatt megvakult.
- Senki sem száz százalékig biztos abban, hogy Bach a sírjában nyugszik.
Az, hogy valójában mikor született, némi nézeteltérés van.
Néhányan március 21-én ünneplik Bach születésnapját. Mások március 31-én gyújtják meg a gyertyákat. A helyes dátum attól függ, kit kérdezel. Bach 1685-ben született Türingiában, amikor a német állam még a Julián-naptár szerint élt. Ma a Gergely-naptárt használjuk, amely 11 nappal eltolta a dátumokat. És míg a legtöbb életrajz a március 31-i dátumot választja, a Bach-kutató Christopher Wolff határozottan a 21. csapat mellett kardoskodik. “Igaz, az élete valójában 11 nappal hosszabb volt, mert a protestáns Németország 1700-ban átvette a Gergely-naptárt” – mondta a Classical MPR-nek – “de azzal a jogi kikötéssel, hogy minden 1699. december 31. előtti dátum érvényes marad.”
Egy zenei dinasztia középpontjában állt.
Bach dédapja dudás volt. Nagyapja udvari zenész volt. Apja hegedűs, orgonista, udvari trombitás és üstdobos volt. Legalább két nagybátyja zeneszerző volt. Öt testvére volt – mindegyiket Johannnak hívták -, és mindhárom, aki megélte a felnőttkort, zenész lett. J. S. Bachnak 20 gyermeke is született, és azok közül, akik túlélték a gyermekkort, legalább öten hivatásos zeneszerzők lettek. A Nekrolog, a Bach fia, Carl Philipp Emanuel Bach által írt nekrológ szerint “Veit Bachtól, e család alapító atyjától kezdve a hetedik generációig minden leszármazottja a zenei hivatásnak szentelte magát, néhány kivételtől eltekintve.”
Egy olyan zenei zarándoklatot tett, amely minden woodstocki autós kirándulást megszégyenít.”
1705-ben a 20 éves Bach 280 mérföldet gyalogolt – igen, gyalog – Arnstadt városából az észak-németországi Lübeckbe, hogy meghallgassa Dieterich Buxtehude befolyásos orgonista és zeneszerző koncertjét. Négy hónapig maradt, hogy a zenésznél tanuljon. Bach azt remélte, hogy Buxtehude utódja lehet a lübecki Szent Mária-templom orgonistájaként, de az állás átvételének előfeltétele volt a házasság Buxtehude egyik lányával. Bach visszautasította, és hazasétált.
Tanítványaival verekedett.
Bach egyik első állása templomi orgonistaként volt Arnstadtban. Amikor elvállalta ezt a feladatot, senki sem mondta neki, hogy egy növendékkórust és zenekart is tanítania kell, amit Bach utált. A szavakat nem kímélő Bach egy nap elvesztette a türelmét egy hibákra hajlamos fagottistával, Johann Geyersbachhal szemben, és zippelfagottistának – azaz “dajka-kecske fagottistának” – nevezte. Ezek harcias szavak voltak. Napokkal később Geyersbach egy sétapálcával támadt Bachra. Bach tőrt rántott. A dulakodás teljes dulakodássá fajult, ami miatt szét kellett rángatni őket.
30 napot töltött börtönben, mert felmondott.
Amikor Bach 1708-ban kamarazenészként vállalt munkát a szász-weimari herceg udvarában, ismét egy rakás olyan felelősséget vállalt, amire soha nem jelentkezett. Ezúttal azonban nyugodtan vette a dolgot, mert úgy gondolta, hogy kemény munkája majd a kapellmeisterré (zeneigazgatóvá) való előléptetéséhez vezet. Öt év elteltével azonban a legmagasabb állást a korábbi kapellmeister fia kapta meg. Bach dühében lemondott, és csatlakozott egy rivális udvarhoz. A herceg megtorlásként négy hétre börtönbe záratta. Bach a börtönben töltött idejét orgonaprelűdök írásával töltötte.
A Brandenburgi versenyművek egy sikertelen álláspályázat voltak.
1721 körül Bach az anhalt-kötheni Leopold herceg udvari zenei vezetője volt. Sajnos a zeneszerző állítólag nem jött ki a herceg új feleségével, és új munka után nézett. (Észreveszed a mintát?) Bach kifényesített néhány kéziratot, amelyek ott hevertek, és elküldte őket egy lehetséges munkaadónak, Christian Ludwig brandenburgi márkinak. Ez a csomag, amely tartalmazta a Brandenburgi versenyműveket – amelyeket ma a barokk korszak legfontosabb zenekari kompozíciói között tartanak számon – nem sikerült Bachnak munkát szereznie.
Egy csodálatos kávés dalt írt.
Bach nyilvánvalóan eléggé szerette a kávét ahhoz, hogy dalt írjon róla: “Schweigt stille, plaudert nicht” (“Maradj csendben, ne fecsegj”). A dal, amelyet 1735-ben adtak elő Zimmerman lipcsei kávéházában, egy kávéimádó nőről szól, akinek az apja azt akarja, hogy hagyja abba a koffeines ital fogyasztását. A nő fellázad, és ezt a strófát énekli:
Ah! Milyen édes a kávé íze
Finomabb, mint ezer csók
Melegebb, mint a muskotálybor
Kávé, kávét kell innom,
És ha valaki kényeztetni akar,
Ah, akkor hozzon nekem kávét ajándékba!
Ha Bach billentyűpárbajra hívott volna ki, garantáltan zavarba jöttél volna.
1717-ben Louis Marchand, egy franciaországi csembalistát meghívták, hogy játsszon Augustus szász választófejedelemnek, és olyan jól teljesített, hogy felajánlottak neki egy állást, ahol az udvarban játszhatott. Ez bosszantotta az udvari koncertmestert, aki Marchand-t arrogánsnak és elviselhetetlennek találta. Hogy elijessze a francia csembalistát, a koncertmester egy tervet eszelt ki barátjával, J. S. Bachhal: egy billentyűpárbajt. Bach és Marchand különböző stílusokon improvizálna, és a győztes 500 tallért vihetne haza. De amikor Marchand megtudta, hogy Bach mennyire tehetséges, lelépett a városból.
Némelyik zenéje talán az álmatlanság ellen készült.
Néhányan szégyellik bevallani, hogy a klasszikus zene, különösen a barokk stílus, elálmosítja őket. Ne szégyenkezzenek tovább! Bach legkorábbi életrajzírója szerint a Goldberg-variációkat azért komponálta, hogy Hermann Karl von Keyserling grófnak segítsen legyőzni az álmatlanságot. (Ez a történet, hogy őszinte legyek, vitatott.) Bármi is legyen az igazság, ez nem akadályozta meg az Andersson Táncegyüttest abban, hogy “Ternary Patterns for Insomnia” címmel fantasztikus Goldberg-alapú előadássorozatot mutasson be. Alváskutatók azt is javasolták, hogy tanulmányozzák a dallamok álmatlanságra gyakorolt hatását.
Egy elfuserált szemműtét miatt megvakult.
Amikor Bach 65 éves volt, szemműtéten esett át. A John Taylor nevű utazó sebész által végzett “kanapé” eljárás során a szürkehályogot egy tompa eszközzel mélyen a szemébe tuszkolták. A műtét után Taylor szemcseppeket adott a zeneszerzőnek, amelyek galambvért, higanyt és porcukrot tartalmaztak. Ez nem vált be. Bach megvakult és nem sokkal később meghalt. Eközben Taylor további zenei műtéteket is elrontott. Ugyanezt az eljárást végezte el George Friderikusz Händel zeneszerzőn is, aki szintén megvakult.
Senki sem száz százalékig biztos abban, hogy Bach a sírjában nyugszik.
1894-ben a lipcsei Szent János-templom lelkésze a zeneszerző holttestét a templomi temetőből méltóbb helyre akarta áthelyezni. Volt egy kis probléma: Bachot jelöletlen sírba temették, ahogy az akkoriban a hétköznapi embereknél szokásos volt. Wilhelm His koponyakutató szerint egy ásatócsapat mindent megtett, hogy megtalálja a zeneszerzőt, de ehelyett “csonthalmokat találtak, némelyik sok rétegben egymáson feküdt, némelyik a koporsómaradványok közé keveredett, másokat már összetört az ásók csapkodása”. A csapat később azt állította, hogy megtalálta Bach dobozát, de kétséges, hogy a megfelelő (de)zeneszerzőt találták meg. Ma Bach állítólag a lipcsei Szent Tamás-templomban nyugszik.