A tanulmány nem talált összefüggést a koszorúér-meszesedés és a testmozgás mennyisége között, ami arra utal, hogy a túl sok ülés nagyobb hatással lehet a szív egészségének erre a bizonyos mértékére, mint a testmozgás. Az eredmények arra utalnak, hogy a testmozgás nem teljesen ellensúlyozza a többnyire ülő életmód koszorúér-meszesedésre gyakorolt negatív hatásait.
“Egyértelmű, hogy a testmozgás fontos a szív- és érrendszeri kockázat csökkentéséhez és a fittségi szint javításához” – mondta Dr. Jacquelyn Kulinski, a Medical College of Wisconsin kardiovaszkuláris medicina adjunktusa és a tanulmány vezető szerzője. “Ez a tanulmány azonban azt sugallja, hogy a napi ülésmennyiség csökkentése (a testmozgás mellett) újszerűbb, kísérő stratégiát jelenthet a szív- és érrendszeri kockázat csökkentésére.”
A kutatás a közelmúltban megjelent tanulmányok nyomán született, amelyek a túlzott ülést a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a rák és a korai halálozás fokozott kockázatával hozták összefüggésbe. A jelenséget “ülőbetegségnek” nevezték el, bár ez egy életmódbeli kockázati tényező, és nem valódi betegség.
Ez a tanulmány egyedülálló perspektívát kínál a mozgásszegény viselkedés hatásairól, mivel összekapcsolja az ülést a szívbetegség kockázatának egy korai markerével, megalapozva ezzel a jövőbeli tanulmányokat, amelyek azt vizsgálhatják, hogy a szokások megváltoztatása esetleg visszafordíthatja-e a károkat, mielőtt kifejlődne a teljes szívbetegség.
A koszorúér-meszesedés, amelyet nem invazív CT-szívvizsgálattal mérnek, a szív artériáiban lévő plakkokban található kalcium mennyiségét jelzi. A koszorúér-betegség akkor lép fel, amikor az ilyen plakkok idővel felhalmozódnak, és az artériák beszűkülését okozzák.
A kutatók több mint 2000 Dallasban élő felnőtt szívszkennelését és fizikai aktivitási nyilvántartását elemezve megállapították, hogy naponta átlagosan minden egyes óra ülőmunka 14 százalékos növekedéssel jár a koszorúér-meszesedési terhelésben. Az összefüggés független volt a fizikai aktivitástól és más hagyományos szívbetegségek kockázati tényezőitől.
“Azt hiszem, a tanulmány ígéretes üzenetet hordoz. Ha akár napi egy-két órával is csökkentjük az ülésre fordított időt, az jelentős és pozitív hatással lehet a jövőbeli szív- és érrendszeri egészségünkre” – mondta Kulinski.
A tanulmány különleges erőssége, hogy a kutatók egy gyorsulásmérőnek nevezett mozgáskövető készülékkel mérték, hogy a résztvevők mennyi ideig ültek és mennyit mozogtak, míg a legtöbb korábbi tanulmány felmérésekre támaszkodott.
“A felméréseknél több a szubjektivitás” – mondta Kulinski. “Ezzel az eszközzel képesek vagyunk percről percre naplózni az aktivitási szinteket.”
Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők átlagosan valamivel több mint öt órát ültek naponta, a tartomány pedig kettőtől 12 óráig terjedt. A többet ülő résztvevők nagyobb valószínűséggel voltak idősebbek, magasabb testtömegindexszel rendelkeztek, valamint cukorbetegségben vagy magas vérnyomásban szenvedtek. Az elemzés figyelembe vette ezeket a tényezőket, valamint a jövedelmet, a családi állapotot, a dohányzást, a koleszterinszintet és más demográfiai és egészségügyi tényezőket. Az ismert szív- és érrendszeri betegségben, például korábbi stroke-ban vagy szívrohamban szenvedőket kizárták az elemzésből.
“A tanulság az, hogy nagyon fontos, hogy a mindennapi életben próbáljunk meg minél többet mozogni; például sétáljunk ebéd közben, lépcsőzzünk telefonálás közben, lépcsőzzünk a lift helyett, és használjunk lépésszámlálót a napi lépések nyomon követésére” – mondta Kulinski. “Ha pedig nagyon mozgásigényes munkája van, ne menjen haza este, és ne üljön órákig a tévé előtt.”