Articles

1.4D: Bunsen-égők

admin0

A Bunsen-égőket általában magas forráspontú, nehezen gyúlékony folyadékok (például víz) gyors felmelegítésére használják. Biztonsági megjegyzés: Fontos tudni, hogy körülbelül \(1500^\text{o} \text{C}\),\(^5\) hőmérsékletet érhetnek el, és könnyen meggyújthatják a legtöbb szerves vegyületet. Ha egy készülék nem megfelelően van beállítva, vagy ha van egy kis rés, amely lehetővé teszi a szerves gőzök távozását a készülékből, ezek a gőzök az égővel meggyulladhatnak. Ezért általában ajánlott más hőforrásokat használni a gyúlékony szerves folyadékok felmelegítéséhez (például desztilláció vagy reflux esetén). A Bunsen-égőket soha nem szabad erősen gyúlékony oldószerekkel, például dietil-éterrel használni.

Az égőknek azonban megvan a helyük a szerves laboratóriumban. Az égőket gyakran használják gőzdesztillációnál (1.44a. ábra), mivel a gőzök általában nem gyúlékonyak. Ebben az összefüggésben gyakran használnak a lombik alatt egy gyűrűs bilincsre állított dróthálót, hogy elvezessék a hőt, és elkerüljék egy terület túlmelegedését. Égetőket használnak még a halogének Beilsten-tesztjénél (1.44b. ábra), Thiele-csövekkel olvadás- és forráspont-meghatározásoknál (1.44c. ábra), valamint pipetták lágyítására, hogy kapilláris TLC-foltokat hozzanak létre (1.44d. ábra). Szublimációkhoz is használhatók.

1.44. ábra: A Bunsen-égők felhasználása: a) gőzdesztilláció, b) Beilsten-teszt, c) Thiele-cső, d) pipetták lágyítása.

Az égők többféle formában léteznek. A közönséges Bunsen-égő hat hüvelyk magas, és két modellje különbözik a gáz és a levegő beállításának módjában (a Bunsen-égő az 1.45a ábrán, a Tirrill-égő pedig az 1.45b ábrán látható). Néha használnak kis égőket (mikroégők, 1.45c ábra) és nagy égőket (Meker-égők, 1.45d ábra) is.

1.45. ábra: a) Bunsen-égő, b) Tirrill-égő, c) Mikroégő, d) Meker-égő.
1. ábra.46: Levegőszelepek és zárt/részlegesen nyitott helyzetek kétféle Bunsen-égőn: a+b) Tirrill-égő, c+d) Bunsen-égő.

Az égő meggyújtásához

  1. Az égőn lévő gumicsövet csatlakoztassa az asztalon lévő gázvezetékhez.
  2. Tárja ki az égőn lévő gázszelepet a zárástól egy “fordulatra”, vagy a Tirrill-égő aranykarját (1.46a ábra), vagy a Bunsen-égő aljánál lévő rovátkolt tárcsát (1.46c ábra) elforgatva.
  3. Tárja ki kissé a levegőszelepet, hogy az égő lamelláin vagy csavaros részén egy kis nyílás figyelhető meg (1.46. b+d ábra).
  4. Tárja ki a gázszelepet a padon, amíg gyenge gázszisszenés nem hallható, majd egy ütővel hozzon létre szikrát és gyújtsa meg az égőt. Ha ehelyett gyufát használ, először gyújtsa meg a gyufát, majd kapcsolja be a gázt. Ha az égő nem gyullad be, akkor vagy túl sok, vagy túl kevés a gáz vagy a levegő. Próbálja meg mindkettőt beállítani, és figyelje meg a hatást.
  5. Amikor az égő meggyulladt, állítsa be a gázt és a levegőt, amíg egy kék háromszög alakú láng (“kék kúp”, 1.47d ábra) nem jelenik meg. A lángnak 1-2 hüvelyk magasnak kell lennie, és a láng hallható sziszegésével kell kísérnie. A narancssárga láng (1.47b. ábra) akkor alakul ki, ha a tüzelőanyag elégetése nem teljes, hűvösebb, mint a kék láng, és ha üvegáruk melegítésére használják, fekete szén rakódik le az üvegre. A narancssárga láng kék kúpos lánggá alakításához engedjen több levegőt az égőbe. A kék kúp csúcsa a láng legforróbb része.
1.47. ábra: a) Az égő meggyújtása ütővel, b)túl narancssárga láng, c) nincs kék kúp, d) megfelelően meggyújtott égő.

\(^5\)A Fischer Scientific katalógusban közöltek szerint.

Megosztó

  • Lisa Nichols (Butte Community College). A Szerves kémiai laboratóriumi technikák a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 Nemzetközi licenc alatt áll. A teljes szöveg online elérhető.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.