A Csillagember című könyv (Bloomsbury 2011) új kiadásában Jamie Doran és Piers Bizony az első űrbaleset, Vlagyimir Komarov orosz kozmonauta 1967-es tragikus halálának történetét meséli el. A könyv csak április 12-én kerül a boltokba, de Robert Krulwich, az NPR munkatársa már kapott egy előzetes példányt, és két héttel ezelőtt blogbejegyzésben számolt be a baleset szívszorító történetéről. Sajnos ezzel talán a történelem pontatlan átírását tette közzé.
Az űrverseny csúcspontján volt, írta Krulwich, és közeledett a kommunista forradalom 50. évfordulója. A Szovjetunió alig várta, hogy a nagy eseményre időben összehozzon egy két űrhajó randevút alacsony Föld körüli pályán. A terv az volt, hogy Komarov leparkolja a Szojuz 1 űrkapszulát egy másik űrhajó mellé, majd űrsétát tesz közöttük.
Ez igaz, de a történészek szerint a “Starman”-ben leírt és Krulwich blogjában elmesélt történet többi része durván pontatlan. Krulwich a Life’s Little Mysteries-nek elmondta, hogy úgy véli, hibák vannak az általa elmesélt történetben, de arra kéri az olvasókat, hogy vegyék figyelembe a blogok nem hivatalos jellegét, még az “NPR” feliratúakét is.”
Egy kozmonauta halála
A “Starman” szerint, írta Krulwich, Komarov Szojuz 1-je tele volt problémákkal, és a szovjet űrprogramban sokan tudtak erről jóval a felszállás előtt. Jurij Gagarin, aki nemzeti hős volt, mert ő volt az első ember az űrben, állítólag feljegyzést küldött egy Venyamin Ruszajev nevű KGB-tisztnek, amelyben közölte vele, hogy a randevú küldetést el kell halasztani. A feljegyzést azonban elhallgatták, és mindenkit, aki elolvasta, Ruszajevvel együtt lefokoztak, kirúgtak vagy Szibériába küldtek.
A könyv szerzői azt állítják, hogy Komarov tudta, hogy meghal, ha a küldetés elindul, de nem volt hajlandó visszalépni. A tartalék pilóta, Gagarin szeretett barátja volt. A küldetés felszállása előtt Komarov állítólag azt mondta Ruszajevnek, a KGB tisztjének, hogy vállalja a bukást, hogy megmentse Gagarin életét.
Dacára Gagarin utolsó pillanatban tett kísérletének, hogy átvegye Komarov helyét (Doran és Bizony azt írja, hogy Gagarin a start előtt megjelent és követelte, hogy űrruhát adjanak neki), a küldetés a terv szerint zajlott, Komarovval a Szojuz 1 kapszula kormányánál. Már a kezdetektől fogva mechanikai hibák sorozata következett, és hamarosan világossá vált, hogy Komarovnak végzete van.
A könyv szerint az akkori szovjet miniszterelnök, Alekszej Koszigin még fel is hívta Komarovot, és zokogva azt mondta neki, hogy hős. Amikor a silány űrkapszula kilőtt a légkörbe, és a Földbe csapódott, Doran és Bizony azt állítja, hogy Komarovot hallani lehetett, amint “dühösen sír”, és azzal vádolta feletteseit, hogy megölték őt, írja Krulwich.
Krulwich egy képet tett közzé a blogján Komarov megégett és összezsugorodott maradványairól.
Webszenzáció
Nem váratlanul, a blogbejegyzés hatalmas figyelmet kapott sajnos azért, mert a szovjet űrprogram történészei szerint a Doran és Bizony könyvében közölt beszámoló tele van pontatlanságokkal.
Krulwich szerint három neves űrtörténész, köztük Asif Siddiqi a Fordham Egyetemről, azonnal felvette vele a kapcsolatot, megkérdőjelezve az általa írtak hitelességét. Írt egy utólagos bejegyzést, amelyben arra kért mindenkit, hogy ne lőjék le a hírvivőt, és az esetleges hibákért a “Starman” szerzőire hárította a felelősséget. De ez az érvelés nem elég jó egy olyan megbízható újságírótól, mint Krulwich, mondják most egyes történészek.
A legtöbb történész véleménye szerint a fő vitapont az, hogy a “Starman” összes új állításának egyetlen forrása a volt KGB-tiszt, Venyamin Russayev, és senki sem tudja, ki is ő valójában.
“Minden új információ ettől az új, eddig ismeretlen KGB-s volt ügynöktől és Gagarin “barátjától” származik, és még senki sem ellenőrizte. A probléma része, hogy nem tudjuk, mennyire megbízható forrás ez a személy” – mondta Robert Pearlman, űrtörténész, a collectSPACE űrtörténeti és műtárgyakkal foglalkozó weboldal tulajdonosa. “Eddig senki sem hallott róla, és bár ez önmagában még nem zárja ki őt automatikusan forrásként a történészek számára, a szerzőknek ellenőriznie kell a történetét, és ezt meg kell osztaniuk az olvasókkal.”
Eredeti posztja után Krulwich elkezdte ellenőrizni a tényeket. Amikor Krulwich elérte kommentárért, azt mondta a Life’s Little Mysteriesnek, hogy a könyv szerzői talán nem is készítettek közvetlen interjút Ruszajevvel.
“Lehet, hogy nem is beszéltek Ruszajevvel. Találtam néhány idézetet egy általa írt olasz újságcikkben, és lehet, hogy azokból merítettek” – mondta Krulwich. “Nekem úgy tűnik, beszélniük kellett volna vele.”
Ha a szerzők szakítottak volna időt arra, hogy ellenőrizzék Ruszajev elbeszélését, a dolgok összekuszálódtak volna: “Az ő beszámolója ellentmond olyan információknak, amelyeket már régóta kutatnak és igazoltak, mint a történtek elfogadott igazságát” – mondta Pearlman.”
A könyv beszámolója ellentmond a megcáfolhatatlan bizonyítékoknak a levegő-föld adások és a küldetésről készült átiratok formájában. A szovjet miniszterelnök például nem hívta sírva az űrhajóst. “Koszigin és Komarov között soha nem történt beszélgetés” – mondta Pearlman.”
“Ami azt illeti, hogy Jurij Gagarin megjelent a kilövéskor, és követelte, hogy adjanak neki űrruhát, nos, a Szojuz-kapszulákban nem viseltek űrruhát” – mondta Pearlman. “Komarov nem viselt űrruhát.” Az orosz űrhajósok csak 1971-ben kezdtek űrruhát viselni indítás és leszállás közben, miután a Szojuz 11 háromfős legénysége meghalt a Szojuz 11 űrhajójuk váratlan nyomáscsökkenése során, visszatérés közben.”
Krulwich szerint ez a hiba is magából a könyvből származik, nem pedig az ő újrameséléséből.
Más szépítések
Egy másik állítólagos szépítés az a leírás, amely szerint Komarov a halál küszöbén áll, sír a dühtől és kiabál a kormánya ellen.
“Egyszerűen nem tartom ezt hihetőnek” – mondta Pearlman. “Megvannak a repülésről készült jegyzőkönyvek, és erről a mai napig nem számoltak be. Komarov tapasztalt kozmonauta volt, műszaki pilótaként és a légierő tisztjeként is képzett. Kiképezték arra, hogy nagy nyomás alatt álló környezetet kezeljen. Az a gondolat, hogy elvesztette volna a fejét, egyszerűen visszataszító. Nem illik bele az egyénről alkotott benyomásba, ahogyan mi ismerjük.”
Krulwich talán csak olyan információt adott tovább, amire egy könyvben bukkant, de Pearlman véleménye szerint kétszer is ellenőriznie kellett volna a történetet, mielőtt az NPR blogjára teszi fel. “Az interneten a történetek nem halnak meg. Még ha a történészek el is ítélik ezt hamisnak, mindig van valaki, aki azt mondja, nos, ez egy eltussolás vagy összeesküvés” – mondta Pearlman. “Az NPR cikke miatt a történet örökre része lesz annak a narratívának, amely Vlagyimir Komarov szerencsétlen halálát övezi.”
Krulwich nem ért egyet. Úgy véli, hogy azok, akiket felháborított, össze vannak zavarodva a blogolás természetével kapcsolatban.
“Moszkvában sokan felkapták a vizet, és úgy haragudtak rám, mintha ezt a történetet én találtam volna ki, de én a blogomon csak azt csinálom, hogy találok valamit, ami provokatív vagy érdekes, és aztán megosztom másokkal” – mondta. “Ez nem egy NPR híradó sztori. A blog az egy blog. A lehető legjobban ellenőriztem a tényeket, de csak azt mondtam: ‘Itt egy könyv, kíváncsi vagyok, hogy igaz-e, beszéljünk róla’. Azt hiszem, lehet, hogy van némi félreértés azzal kapcsolatban, hogy mi is az a blog, de a közönségnek ehhez hozzá kell szoknia.”
Krulwich szerint a blogbejegyzése segíthet fényt deríteni az igazságra Komarov halálával kapcsolatban.
“Lehet, hogy ez a könyv hamis, de azt hiszem, csak azt lehet mondani, hogy “derítsük ki”. A szerzők ellenőrizték a tényeket, beszéltek Ruszajevvel, ellenőrizték a történetét?”. mondta Krulwich. “Most legalább három neves történész próbálja kideríteni.”
Pearlman és mások azt állítják, hogy ez egy olyan lépés, amit Krulwichnak, egy elismert újságírónak meg kellett volna tennie, mielőtt közzéteszi a posztját, vagy legalábbis egyértelműbben ki kellett volna fejeznie a szkepticizmusát. Blog ide vagy oda, “egy riporter dolga az, hogy ellenőrizze a tényeket, mielőtt beszámol róluk” – mondta Pearlman. “És Krulwich ezt tudja.”
Krulwich a maga részéről azt tervezi, hogy a jövőben blogbejegyzésekben számol be a Komarov halálával kapcsolatos igazságról.
- Az emberi űrrepülés elesett hősei
- Milyen az űrben élni?
- 6 mindennapi dolog, ami furcsán történik az űrben
Fotófelirat: Jurij Gargarin (balra) Vlagyimir Komarovval. Credit: Soviet Academy of Sciences photo via NASA.
Kérdésed van? Küldjön nekünk e-mailt Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it and we’ll crack it Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. You need JavaScript enabled to view it . Kövesse Natalie Wolchovert a Twitteren @nattyover