Az önkisülés olyan jelenség az akkumulátorokban, amelynek során belső kémiai reakciók csökkentik az akkumulátorban tárolt töltést anélkül, hogy az elektródák között kapcsolat vagy külső áramkör lenne. Az önkisülés csökkenti az akkumulátorok eltarthatósági idejét, és azt okozza, hogy a tényleges használatba vételkor kezdetben kevesebb mint teljes töltéssel rendelkeznek.
Az, hogy egy akkumulátorban milyen gyorsan következik be az önkisülés, az akkumulátor típusától, töltési állapotától, töltőáramától, a környezeti hőmérséklettől és egyéb tényezőktől függ. Az elsődleges akkumulátorokat nem gyártás és használat közötti újratöltésre tervezték, ezért olyan akkumulátor-kémiával rendelkeznek, amelynek sokkal alacsonyabb önkisülési sebességgel kell rendelkeznie, mint a régebbi típusú másodlagos celláknak, de ezt az előnyt elvesztették az újratölthető másodlagos cellák kifejlesztésével, amelyek nagyon alacsony önkisülési sebességgel rendelkeznek, mint például az alacsony önkisülési sebességű NiMH cellák.
Az önkisülés egy kémiai reakció, ugyanúgy, mint a zárt áramkörű kisülés, és magasabb hőmérsékleten általában gyorsabban történik. Az akkumulátorok alacsonyabb hőmérsékleten történő tárolása így csökkenti az önkisülés mértékét, és megőrzi az akkumulátorban tárolt kezdeti energiát. Az önkisülés a feltételezések szerint azért is csökken, mert idővel passziváló réteg alakul ki az elektródákon.