Önbecsülés

Az önbecsülés az a mérték, amelyben az ember magabiztosnak, értékesnek és tiszteletre méltónak érzi magát. A magas és az alacsony szint közötti kontinuumon létezik. Az, hogy egy személy önbecsülése hol helyezkedik el ezen a spektrumon, befolyásolhatja az egyén általános jólétét.

A magas önbecsüléssel rendelkező emberek gyakran jól érzik magukat és az életben való előrehaladásukat. Az alacsony önbecsüléssel rendelkező emberek gyakran éreznek szégyent és önbizalomhiányt. Gyakran sok időt töltenek önmaguk kritizálásával. Az alacsony önértékelés számos mentális egészségügyi állapot, például a szorongás és a depresszió tünete.

Az alacsony önértékelés nem szerepel önálló diagnózisként az APA diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM-V). Pedig tünetei és hatásai nagyon is valósak. Azok az emberek, akik javítani szeretnék önbecsülésüket, segítséget kaphatnak egy terapeutától.

• Az alacsony önértékelés felismerése
• Az alacsony önértékelés hatásai
• Hogyan alakul ki az alacsony önértékelés
• Marginalizáció és az ön…Esteem

Az alacsony önbecsülés felismerése

Az önbecsülés az önmagunkkal kapcsolatos hiedelmekből táplálkozik. Így az alacsony önbecsüléssel rendelkező emberek valószínűleg rossz véleménnyel vannak önmagukról. Előfordulhat, hogy összehasonlítják magukat másokkal, majd alsóbbrendűnek ítélik magukat.

Az emberek az alacsony önértékeléssel különböző módon birkózhatnak meg. A The University of Texas at Austin tanácsadási és mentális egészségügyi központja szerint az alacsony önbecsülés gyakran három minta valamelyikében jelentkezik:

1. Imposter-szindróma: A személy teljesítményeket vagy hamis magabiztosságot használ arra, hogy elfedje bizonytalanságát. Attól fél, hogy a kudarc felfedné valódi, hibás énjét. A személy maximalizmussal vagy halogatással kezelheti ezt a szorongást.
2. Lázadás: A személy úgy tesz, mintha nem érdekelné, mit gondolnak róla mások. Kisebbrendűségi érzései düh vagy hibáztatás formájában nyilvánulhatnak meg. A hatósággal szembeszegülve vagy a törvények megszegésével cselekedhetnek.
3. Áldozatkészség: A személy azt hiszi, hogy tehetetlen a kihívásokkal szemben. Önsajnálatot használhatnak arra, hogy elkerüljék a helyzetük megváltoztatását. Gyakran másokra hagyatkoznak, hogy megmentsék vagy vezessék őket.

Külsőleg a rossz önértékelés gyakran önkritikában nyilvánul meg. A negatív önbeszéd gyakori példái:

• Semmit sem szeretek igazán magamban.
• Soha nem leszek elég jó az iskolában vagy a munkában ahhoz, hogy sikeres legyek.
• Nem vagyok méltó arra, hogy olyan dolgokat keressek, amelyek érdekelnek.
• Más emberek jobban megérdemlik a boldogságot.
• Senki sem akar hallani az életemről vagy a problémáimról.
• Az én hibám, hogy nem találok olyan embereket, akik jót tesznek velem. A jó emberek amúgy sem akarnának velem lenni.

A negatív gondolatok idővel annyira gyakorivá válhatnak, hogy az ember tényként tekint rájuk. Ha hurokban marad, ez a gondolatmenet nagyon káros lehet.

Az alacsony önbecsülés hatásai

Az önkritika körforgása elszívhatja az ember életörömét. Az ítélkezéstől való félelem miatt abbahagyhatják azokat a hobbikat, amelyeket egykor élveztek. A harag, a bűntudat vagy a szomorúság érzése megakadályozhatja őket abban, hogy élvezzék azokat a tevékenységeket, amelyeket kipróbálnak. Egyesek önpusztító magatartást tanúsíthatnak, például visszaélnek a szerekkel vagy elhanyagolják a higiéniát.

Az önbizalomhiány akadályozhatja a munkahelyi vagy iskolai produktivitást. Az illető annyira aggódhat mások véleménye miatt, hogy nem tud az adott feladatra koncentrálni. Elkerülheti a kockázatvállalást vagy a célok kitűzését abból a bizonyosságból, hogy kudarcot fog vallani. Az alacsony önbecsüléssel rendelkező személynek hiányozhat a rugalmassága a kihívásokkal szemben.

Az önértékelési problémák a társas életre is hatással lehetnek. Valaki, akinek alacsony az önbecsülése, azt hiheti, hogy nem méltó a szeretetre. Lehet, hogy megpróbálja “kiérdemelni” mások szeretetét, és elfogadja a negatív bánásmódot. Mások másokat megfélemlíthetnek és kritizálhatnak, hogy kompenzálják saját bizonytalanságukat. Az elutasítástól való félelem megakadályozhatja az embereket abban, hogy egyáltalán kapcsolatokat keressenek. A társadalmi elszigeteltség tovább táplálhatja a negatív önképet.

Az alacsony önértékelés hozzájárulhat a mentális egészségi problémákhoz. Különösen gyakori a következő gondokkal küzdő emberek körében:

• Elégzési és táplálkozási problémák
• depresszió
• szociális szorongás
• kódexfüggőség
• önkárosítás

Hogyan alakul ki az alacsony önértékelés

Néhány embernél az alacsony önértékelés már gyermekkorban kialakul. Amikor a felnőttek keményen kritizálják a gyerekeket a hibák miatt, a gyerekek internalizálhatják ezeket az üzeneteket. A kedvezőtlen gyermekkori élmények, például a gyermekbántalmazás vagy a zaklatás szintén hozzájárulhatnak az alacsony önértékeléshez.

Felnőttkorban bármilyen demoralizáló élettapasztalat csökkentheti az önbecsülést. A munkahely elvesztése, szakítások és egyéb életbeli változások félelmet vagy önbizalomhiányt okozhatnak. Ezek az érzések befolyásolhatják az önértékelést, az önbizalmat és a rugalmasságot. Ha ezek a tényezők veszélybe kerülnek, az illető hajlamosabb lehet negatív hiedelmek és önértékelési minták kialakítására.

Marginalizáció és önértékelés

A marginalizált emberek azok, akiknél nagyobb lehet a kockázata annak, hogy előítéleteket és diszkriminációt tapasztaljanak. Ez a bántalmazás alapulhat az egyén vallásán, egészségi állapotán, kinézetén vagy sok más tulajdonságán. A marginalizálódás miatt az embereknél nagyobb lehet az önértékelési problémák kockázata.

Az önbecsülést befolyásoló tényezők közé tartoznak:

• Életkor: A 48 országot érintő kutatások azt mutatják, hogy az önbecsülés általában a serdülőkortól a középkorúságig növekszik. Egy amerikai tanulmány szerint az önbecsülés 60 éves kor körül éri el a csúcsot. A 60 év feletti idősek körében az önbecsülés meredeken csökken az öregedés előrehaladtával. A csökkenés nagy részét az anyagi helyzet és a fizikai egészség változása okozhatja.
• Testalkat: A túlsúlyos vagy elhízott gyerekek gyakran tapasztalnak zaklatást. Ezek a fiatalok nagyobb valószínűséggel tapasztalnak alacsony önbecsülést mind gyermekkorukban, mind későbbi életük során. Gyermekkorukban kevesebb barátjuk is lehet. A társadalmi elszigeteltség szintén hozzájárulhat az alacsony önértékeléshez.
• Nemek: A kultúrákban a nők általában alacsonyabb önbecsülésről számolnak be, mint a férfiak. Ez a tendencia a nyugati kultúrákban tűnik a legkifejezettebbnek.
• Mentális egészségi állapot: Egy 2012-es tanulmány a mentális egészségügyi diagnózissal rendelkező emberek önbecsülését vizsgálta. A humor, a közösségi szerepvállalás és a pozitív csoporton belüli sztereotípiák magasabb önértékeléshez kapcsolódtak. Azok az emberek, akik titokban tartották állapotukat, vagy sok erőfeszítést tettek a negatív sztereotípiák megcáfolására, gyakran alacsonyabb önbecsüléssel rendelkeztek.
• Faji és etnikai hovatartozás: Egy 2011-es, középiskolások körében végzett vizsgálat a faji és etnikai csoportok közötti önértékelési különbségeket vizsgálta. A vizsgálatban az ázsiai-amerikai diákok önértékelése volt a legalacsonyabb. A spanyolajkú diákoknál valamivel magasabb volt az arány, őket követték a fehér diákok. A fekete diákok önbecsülési szintje volt a legmagasabb. Ezek az adatok megegyeznek a korábbi tanulmányok eredményeivel.
• Szexuális/nemi kisebbségi státusz: A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer (LMBTQ+) diákoknál nagyobb valószínűséggel alakul ki alacsony önértékelés, mint társaiknál. A zaklatás nagyban hozzájárul az LMBTQ+ gyerekek önértékelési problémáihoz. A transzneműek esetében a nemi diszfória szintén erősen befolyásolhatja az önbecsülést.
• Társadalmi-gazdasági státusz: Egy 2017-es tanulmány az alacsony jövedelmű családokból származó középiskolások önbecsülését elemezte. Azok a diákok, akik úgy vélték, hogy az amerikai társadalom “igazságos”, évekkel később nagyobb valószínűséggel rendelkeztek alacsony önbecsüléssel. A diákok többsége diszkriminációt és rendszerszintű hátrányokat tapasztalt a középiskola során.

Egy marginalizált csoportban azonban nem mindenkinek lesz alacsony az önbecsülése. Egyesek kevesebb értéket tulajdoníthatnak olyan területeknek, ahol rendszerszintű akadályokkal szembesülnek. Például egy alacsony jövedelmű családból származó személy nem biztos, hogy az önértékelését a csicsás autó birtoklására alapozza. Ehelyett inkább a romantikus sikerre vagy a fizikai fittségre összpontosíthat.

Mások esetleg csak a saját csoportjuk tagjaihoz képest mérik a fejlődésüket. Lehet, hogy a kudarcokat inkább a diszkriminációnak tulajdonítják, mint az egyéni kudarcoknak. Ezek a stratégiák ellensúlyozhatják a kirekesztés hatásait.

Az alacsony önbecsüléshez hozzájáruló tényezőktől függetlenül a támogatás elérhető. Egy terapeuta segíthet az alacsony önbecsülés hátterében álló érzelmek kezelésében. Idővel és munkával lehetséges egészséges kapcsolatot kialakítani önmagunkkal.